Artemys a póniján ülve tanulmányozta a térképét, amit még a nagybátyjától csent el. Az ajkába harapva próbálta a lemenő napfényben az útvonalakat kibogarászni, nem sok sikerrel.

- Olyan bonyolult – biggyesztette le az ajkát. Hiába forgatta jobbra-balra, sehogy sem sikerült rájönnie, merre lehet az a Hobbitfalva. Még soha életében nem járt ott, így nem is tudta megjegyezni, hová kellene mennie. Artemys dühösen összehajtogatta a térképét és belegyömöszölte az úti táskájába.

- Glín, menjünk, talán odatalálsz – sóhajtott a nő. A fekete póni valamiféle nevetés-félét hallatott és lassan elindult. Artemys az égre emelte a tekintetét - remélem, a mufurc törp előtt érünk oda, mert ha nem, akkor hallgathatnánk hosszú ideig, milyenek vagyunk – Glín felháborodottan prüsszögni kezdett és Artemys nagyot sóhajtott - jól van. Hallgathatnám milyen vagyok.

Glín boldogan felnyerített.

Már a nap is lement, mikor találkoztak egy terebélyes, kissé dülöngélő hobbital, aki nem messze előttük levágódott az út szélére és ráhúzott a kancsójára. Artemys lefékezte a póniját és letekintett a hobbitra, akinek a szeme már keresztben állt.

- Hé, öreg! - Kiáltott rá. A hobbit összerezzent és felnézett rá. Hunyorogva bámulta.

- Mi van? - Förmedt rá.

- Merre lakik a Zsákos? - Kérdezte hangosan és tagoltan Artemys, hogy az öreg fel is fogja a kérdését.

- A domb megett... hukk... Nem téveszti el, a legszebb hobbitüreg amit valaha láttam... hukk... Máma meg biztosan nem kerüli el a szemét... hukk... mert törpök vendégeskednek nála...hukk. Csak egyenest.

A hobbit nagyot böffentett és még egyszer rá húzott az italos kancsójára.

- Honnét veszi?

- Nemrég jöttem el a háza előtt... hukk...Láttam, ahogy bemennek.

- Köszönöm. Siessünk – mondta Glínek. Az öreg figyelte ahogy a nő tovább megy.

- Törpök – motyogta maga elé és mámoros álomba zuhant.

Artemys kikötözte a póniját Bilbó házának közelébe és lassan az ajtó felé ment, miközben megnézte magának a pónikat, akik minden valószínűséggel a törpökéi lehetek. Legalábbis a holmikból arra a következtetésre jutott. A pónik ügyet sem vetettek a nőre, csak a hobbit virágoskertjében legelészték le a szebbnél szebb virágokat. Artemys gyorsan megszámlálta a pónikat.

- Tizenkettő és egy hatalmas ló. Az öreg már itt lehet – mondta maga elé Artemys és megállt az ajtó előtt. Ekkor vette észre az ajtó alján a betörök jelét. Leguggolt és vizsgálni kezdte.

- Érdekes. Így élne egy betörő? - Nézte meg a valamikor szépnek tűnő virágoskert romjait. Vállat vont – úgy látszik jól megy neki az üzlet – kuncogott fel rosszmájúan. Bentről nagy zsivajt halott, férfiak mély, baritonos nevetését. Becsengetett és várt. De hiába, nem jött senki ajtót nyitni. Bekopogott vagy négyszer, de semmi. Artemys már kezdte elveszteni a türelmét így hát önhatalmúlag beengedte magát. Lassan merészkedett be, de senki sem volt az előszobában, csak a szanaszét heverő kardok és tőrök hevertek ott. Valószínűleg valaki csak odadobta nagy mérgében. Artemys a fél életét rátette volna, hogy a kedves vendéglátó lehetett. A fogason köpönyegek sorakoztak és sáros nyomoktól volt piszkos a szép parketta, meg egy kelengyés láda. Minden nagyon szép volt, még így a káosz szélén is. Kissé megirigyelte és valahol legmélyen az otthonára emlékeztette. Artemys gondolatát egy halk torokköszörülés zavarta meg.

- Te is ide vagy hivatalos? - Artemys megfordult és szembetalálta magát minden bizonnyal a ház urával.

- Igen. Artemys vagyok, szolgálatára – hajolt meg a nő. Bilbó aki már ezen az estén rettentő rutint szerzet hajlongásból, bólintott.

- Én Zsákos Bilbó vagyok. Szintén a szolgálatára. - Bilbó alaposan végigmérte az előtte álló apró nőt. Még nem látott hozzá hasonló furcsa szerzetet - Nem vagy törp.

Artemys felnevetett.

- Micsoda észrevétel. Dúnadán vagyok... legalábbis azt hiszem – dünnyögte maga elé, mikor észrevette, hogy alig fél fejel magasabb a hobbitnál. - Gandalfot merre találom?

- Menjen a hang irányába – mutatott a háta mögé. Artemys bólintott és nagy léptekkel az ebédlő felé ment, legalábbis gondolta, csakis ott lehetnek a törpök. De megtorpant mikor belépett. Az asztal rogyásig volt étellel-itallal és a törpök megállás nélkül faltak és faltak.

- Jó étvágyat – szólalt meg. A töpök megdermedtek és a hang irányában fordultak. Először meglepődtek, mert egy nő állt ott gőgös tekintettel apró termettel. Artemys összekulcsolt kézzel meredt rájuk.

- Féltem, hogy nem érsz időben ide – állt fel Gandalf.

- Eltévedtem párszor, mire ideértem. Még hogy könnyű ide találni – morrant Artemys.

- Ő ki? - Szólaltak meg a törpök egyszerre.

- Ő Artemys, északi vándor.

- Artemys ők pedig: Bifur, Bofur, Bombur, Dori, Ori, Nori, Balin, Dwalin, Glóin, Oin, Fili és Kili – mutatta be egyesével a törpöket akik kissé felemelkedtek ültükben és biccentettek. A Bofurnak nevezet törp még a sapkáját is levette üdvözlése jeleként.

- Örvendek. - Biccentett Artemys.

- Ők lesznek még az útitársaid – mosolyodott kedvesen Gandalf. Artemys szeme megrebbent.

- Parancsolsz? - Hüledezett – útitársak? Miről beszélsz öreg? - Ráncolta össze a szemöldökét Artemys.

- Egy asszony? A mi küldetésünkön? - Harsogta Glóin. Artemys szúros tekintettel, meredt Glóinra, de az ügyet sem vetett rá.

- Mit jelentsen ez Gandalf? – állt fel Balin.

- Egy fehérnép csak megnehezítené az utunkat – harsogták a többiek.

- Törékeny ez a nő – mutatott Artemysre Dwalin – nem való neki a vadon.

Artemys szeme elsötétült.

- Az első veszélyes helyzetben biztosan sírva fakadna – morogta valaki az asztal végéből. Artemysnek ekkor telt be a pohár. Dühösen csapot az asztalra. A tányérok és az evőezközök összecsendültek és Bilbó is felsikkantott Artemys mögött.

- Mit jelentsen az, hogy törékeny és sírva fakad? Vagyok én olyan jó harcos, mint akármelyikőtök, talán jobb is. Dúnadán vándor vagyok és nem szobacseléd. Mit képzeltek magatokról, hogy csak úgy minden ismeret nélkül megszóltok, mert csak nőnek születtem?!

Szeme szikrákat lövellt és a törpök megilletődve bámultak rá.

- Ülj le lányom – mondta Gandalf, mikor percekig senki nem szólalt meg. Bofur aki a legközelebb ült hozzá át is adta a helyét.

- Köszönöm – biccentett a nő, majd undorral a szája sarkában arrébb söpörte a morzsákat maga körül. - van még valami ehető? - Kérdezte. Dwalin egy tányérban kenyeret, szalonnát és paradicsomot nyújtott neki.

- Nesze – motyogta a szakálla alatt. Artemys valamiféle mosolyt villantott a törpre, aki visszavicsorgott rá.

- Megjárja. - vont vállat – van bor? - Fordult Bilbó felé aki már a sírás szélén állt.

- Ha még maradt és nem itták meg a törpök – indult el füstölögve.

Nem sokkal később Artemys már Bilbó panaszáradatát hallotta, amit éppen a mágusnak mondott, majd éles sikolyra kapta fel a fejét és az orra előtt elreppenő tányér kissé megdöbbentette.

"Csorba villa, görbe kés, zúzd az üveget, semmi vész..." és a törpök dalra fakadtak a takarítás közben.

Artemysnek tetszett a dal, mert vidám volt és élettel teli. Megtapsolta őket, Kili és Fili meghajoltak, majd egymásra nevettek. Ekkor kopogtattak.

- Hát, megérkezett – mondta Gandalf. Artemys haloványan elmosolyodott.

Mikor a mágus kinyitotta az ajtót, Thorin lassan besétált.

- Az mondtad, könnyű idetalálni. Eltévedtem, kétszer is. Ha nincs az ajtón a jel, ide sem találtam volna.

- Jel? Nincs semmiféle jel az ajtómon. Egy hete festettem át. Nem lehet rajta semmi sem – indult meg az ajtó felé a hobbit, hogy bebizonyítsa, nincs azon semmi.

- Pedig van. Én magam raktam rá. De most ez mellékes. Zsákos Bilbó, ő itt a csapatunk vezére, Tölgypajzsos Thorin.

- Hát ő lenne az a hobbit, akiről meséltél Gandalf. - Méregette a törp – Mond csak, Zsákos úr, tapasztalt harcos vagy? Bárd vagy kard? Mi a kedvenc fegyvered? - Kérdezte Bilbótól Thorin.

- Tessék? - Lepődött meg a hobbit - Gesztenyedobásban jó vagyok, de nem hiszem, hogy ez fontos volna.

Thorin elhúzta a száját.

- Gondoltam. Inkább tűnik boltosnak, mint betörőnek – ingatta a fejét.

- A látszat megcsalhat – szólalt meg Artemys. Thorin a hang irányába fordult és elhúzta a száját, majd gonoszul elmosolyodott.

- Hát ideértél? Pedig azt hittem, meghaltál valahol.

- Hasonló tévedésben éltünk – vicsorgott vissza a nő Thorin a nő ellé sétált.

- Meglehet. De mondd, te nőszemély, mit keresel még itt? - Magaslott Artemys fölé de őt ez nem zavarta, sőt, kihívásnak vette, ahogy a törp még jobban kihúzta magát. Artemys szemében megvillant valami sötét, mikor Gandalf megfogta Thorin vállát.

- Hosszú volt az út, talán egyél valamit.

- Igazad van. - Bólintott a férfi de nem vette le a tekintetét a nőről. Úgy, ahogyan Artemys sem a törpről.

Hát bevallom nőiesem lehet nem a legjobb írásaim egyike, de szeretem ezt a kis történetet. Remélem egy picit tetszett nektek.

Egy két párbeszéd a filmből van és lesznek is, de csak azért mert némelyik nagyon megtetszett.