Artemys szorosan maga köré csavarta a köpenyét és figyelte a távoli látóhatáron kiemelkedő Magányos hegyet és a gyomra idegesen kavargott. Vacsorájától nem rég megszabadult az idegeskedés a gyomrára ment és köhögési rohamai már gyakorta kínozta, ahogyan közeledtek az úti céljukhoz. Hatalmas erőfeszítésébe került leplezni a betegségét. Hol azt mondta a vizet nyelte félre vagy a falatot, de érezte, hogy családját nem sokáig tudja félre vezetni. Erőtlenül esett térdre, mikor egy újabb rohamot érzet. A kezét a szájára szorította szorosan, hogy elfojtsa a fuldoklás hangjait. Könnyei kibuggyantak és szabad kezével a földbe mart és a Valákhoz fohászkodott, hogy legyen vége a rohamának, de csak egyre hevesebb volt.

- Maram! Szólalt meg egy rémült hang a háta mögött. Ijedten fordult a hang irányába, de a könny fátylon nem látta kiszólítja – Mahalra mi a bajod? – rohant oda a férfi és maga elé fordította a nőt. Artemys a férjére ismert, majd megragadta a ruháját és kétségbe esetten kapaszkodott bele, miközben neki dőlt. – Mi a bajod, édesem? Tillgelir! Milror! Üvöltötte Frerin, miközben Artemys már nem tudta uralni a rohamot és fuldokolva köhögött és kapkodta a levegőt.

- Úrnőm! Jelent meg Milror és azonnal a nő mellé térdelt – mi lelte?

- Nem tudom! Így találtam rá. Túl sokáig időzőt és aggódtam! Maram mond, miben tudnánk segíteni?! Kérdezte kétségbe esve Frerin. Artemys könnyei között nézet a férjére.

- T... Till. Nyögte ki nagy nehezen.

- Tillgelir! Üvöltötte a férfi, és mint végszóra megjelent a férfi és jó szerével oda vágódott melléjük és remegő kezekkel füveket öntött egybe, miközben Artemys már csak kapkodta a levegőt.

- Morgoth verné meg az egészet. Valóban jól halottam – morgolódott a férfi. A tünde az oda rohanó Túrin szájából kikapta a pipáját és egy kis parazsat, dobot a növényekre. Artemys a tünde felé nyúlt, aki a parázsló füvet a pipába tömte

- Ez hatni fog Túriel szívd le mélyen akármilyen fájdalmas. Ez megtisztítja a tüdődet. Vette át Frerintől az asszonyt és az ölébe fektette. Artemys azt tette, amit a férfi mondott és a könnyei miatt nem látja csak hallotta az aggódó hangjaikat, hogy az egész családja körbe vette. Éget a mellkasa, de érezte a gyógynövények, lassan de enyhítették a kínzó fájdalmait.

- Mi történt, apa? Guggolt le az apja mellé Kerla.

- Nem tudom – ingatta a fejét a férfi.

- Túriel, miért nem szóltál nekem te ostoba? Simította meg a nő arcát gyengéden, aki lassan már egyenletesen kezdte a venni levegőt – miért titkoltad? Hiszen tudod, hogy tudtam volna segíteni, ahogyan apádon is. Ennyire kétségbe voltál hát esve? Az-az álnok törp miatt? Esküszöm, meglakol. Nyugodj meg, Maramom – suttogta a férfi és elvette a nőtől a pipát és Frerin kezébe adta – minél előbb a Hegyhez kell érned.

- Ne – könnyezte a nő, de a tünde nem foglalkozott vele. Felállt karjaiban a nővel – pakoljatok a legfontosabb dolgot Maramnak. Előre megyek vele – indult el.

- Mi történt? Rohant Frerin a tünde után – ez olyan betegség, mint Samirnak volt? Kérdezte.

- Igen, de nem olyan súlyos.

- Nekem annak tűnt! Csattant Frerin idegesen.

- Azért tűnt annak, mert a nyomorult féreg bátyád felé tarunk. Maram retteg tőle és ez felerősíti a betegségét. Frerin a gyógyfüvekkel tudjuk kontrollálni ezeket a rohamokat, de hegyi levegő kell, neki nem maradhat az alföldön.

- Milyen gyógyfüveket pakoljak? Nézet a tündére Kerla miközben a holmija felé tartott, hogy a ládájából elővegye a szükséges füveket.

- Eled pakolj anyának váltó ruhát. Ott a tarisznyám. Intett a húgának Theina – én pakolok élelmet.

- Till mi kell? Kiáltott a tündének Kerla.

- Méhfű, csalán, ánizsmag, édesgyökér, levendula, borsmenta, sáfrány és mályva – sorolta kiáltva Tillgelir a nőnek, majd a Frerinhez fordult, aki a nyomában volt –előre kell mennem vele. A nővérem jobban tudja kezelni.

- Veled megyek...

- Nem! Én gyorsabb vagyok, neked a családod mellett kell maradnod. De ti is gyorsabb tempóba haladjatok.

- Meg sem állunk – bólintott Frerin – vigyázz rá nagyon, Tillgelir.

- Ettől nem kell félned.

- Mindent összepakoltunk. Háromnapi ételt raktunk el, de kevesebb idő alatt oda érhetek, ha Salet lovával mentek – lépet a tündéhez Eled.

- Oda adom a köpenyemet az melegebb, mint anyáé. Emelte fel Theina.

- Itt vannak, amit kértél és tettem még útifüvet is mellé. Húzta össze a batyu száját Kerla.

- Köszönöm. Hamarosan indulok is. Szerencse, hogy teli hold van...

- Nem akarok sietni – szólalt meg Artemys és megrángatta a tünde ruháját, aki lepillantott a nőre.

- Igazán most nem érdekel, mit akarsz...

- Nem... nem... - ingatta a fejét Artemys – nem siettünk.

- Maram... - Hajolt a nejéhez Frerin – menned kell.

- Jobban vagyok. Jobban vagyok. Nem sietünk. Dáin védelme kell... írtam neki. Lesz nála gyógyszer. Folytak a könnyei. – nem siettünk. Könyörgöm ne...

- Anya... - néztek a gyerekei aggódva a nőre.

- Nem siettük – fújta ki a levegőt – már jobban vagyok. Till tegyél le.

- Maram...

- Jobban vagyok... - mosolyodott el a nő és neki dőlt a tünde mellkasának – igen, jobban vagyok. Tillgelir a fejét ingatta.

- Caro den i innas lîn! (Legyen meg az akaratod!)Len nestathon, Túriel (Meg foglak gyógyítani, Túriel) Suttogta a tünde és Artemys hálásan rá nézet - de Hajnalban elindul mindenki. Ebből nem engedek.

- Le hannom (Köszönöm) Bólintott a nő.

- Hiszem, hogy Dáin is siet nem csak mi így most pihened, kell. Holnap hosszú út áll előtted - Ment a tűz közelébe a tünde és óvatosan letette a nőt, aki hálásan rá mosolygott – de most mond el, miért nem szóltál? Mióta tart?

- Egy jó ideje... körülbelül mióta elhagytuk Azan-kheledet, de rosszabb lett a tengeren.

- És mióta haza értél – fejezte be Tillgelir. – apádéhoz képest mennyire gyakori?

- Nem olyan sűrű és erős, mint az övé volt. A gyógynövényekkel tudom kezelni, de félek – könnyezte a nő – rettegett tőle, Till. Bántani fogja őket. Bosszút akar, majd állni, mert nem tartottam be a szavam és lettem az övé.

- Nem fogjuk hagyni – sziszegte a tünde.

- Kedvesem azt hiszed, hagynám, hogy a fivérem egy újjal is hozzád vagy a gyerekeinkhez érjen? Hát nem bízol bennem?

- Bántani fog – fogta meg a férje kezét és magához húzta – belepusztulnék, ha bajod lenne miattam.

- Nem lesz bajom. Hallod Maram nem lesz bajom. Nyugodj meg!

- Nem vagy képes arra, hogy árts a bátyádnak, mert te túl jó vagy.

- Érted bármit megtennék és elhiheted itt mindenki más is. Tillgelir úgy is már megígérte, hogy megöli, ha kell és Milror is... ahogyan én is képes lennék rá érted – fogta a két keze közé a nő arcát – ne félts engem kedvesem. Thorinnal ellentétben én tudom használni a fejemet is.

- Maram – térdelt le Terän a nő mellé, aki eddig csendben meghúzódott – a szavat adom, hogy nem engedem, hogy ártsanak a családunknak. Rokonok leszünk hamarost és védjük azt, ami miénk. Hallod nem kell rettegned.

- Terän – könnyezte a nő.

- Megvédünk. Kardom a tied és hiszem, hogy a bátyám vezeti majd fegyveremet, ha kell. Mosolygott bátorítóan el Terän.

- Erős vagy Túriel, dúnadán vagy Maram... félnek tőled Artemys –simította meg a nő arcát Tillgelir. – ne feledd Samir, lánya vagy nyugatról... Koja, lánya vagy a hegyekből... élned kell. Ne feledd el Arador fiának Arathornak a mestere voltál és azt sem, hogy Aragorné is. Hát mond nem ígérted meg nekem, gyerekként, hogy semmi sem állhat az utadba? Mi neked az a mocsok törp... megsebezted, megbillogoztad a bitangot... neki kellene félni! Sziszegte a tünde és Artemys könnyei eleredtek.

- Maram vagyok nyugatról a hegyekből egy dúnadán...

- Igen az vagy – szipogta a tünde.

- A legerősebb nő, akit ismerek – fűzte közbe Frerin és Artemys rájuk mosolygott.

- Én készítek, még gyógyszert te maradj vele – nézet Frerinre a tünde – gyere Milror segíts nekem. Terän segíts holnapra előkészülni.– intette a fejével Tillgelir és Terän elsietett.

- Persze – bólintott a tünde – úrnőm mi magával maradunk és megvédjük – mosolygott biztatóan Milror a nőre. - Ha bármi kellene, Nagyuram csak szóljon.

- Rendben.

- Velem maradsz Frerin?

- El sem mozdulok mellőled, kedvesem – telepedett le a férfi a neje mellé és megcsókolta a kéz fejét – énekeljek neked úgy, mint régen? Hegedülni nem tudok, mert valamelyik bolond fiúnk elkavarta.

- Prim volt – nevetett fel Artemys.

- Nem Túrin? Nevetett fel Frerin.

- Nem – ingatta a fejét Artemys mosolyogva. – énekelj. Énekeld azt, amit Ered Luinban szoktál nekem.

- Legyen...

Prim kifújta a füstöt és a testvéreire nézet, akik a tábor szélén gyűltek össze igen komor ábrázattal, miközben a többiek a holnap kora reggeli indulásra készültek.

- Ez már nem játék. Nem mintha eddig annak vettük volna. Egyre komolyabb ez. Mondta csendesen Prim.

- Még soha sem láttam ennyire rettegni anyánkat – fonta össze a kezeit a mellkasa előtt Túrin – nagyon óvatosnak kell lennünk, mikor oda érünk. Soha sem hagyhatjuk magára anyánkat. Félek, hogy az a férfi valamit forral.

- Én is úgy gondolom. Apánk, Milror és Tillgelir meséiből kiindulva a nagybátyánk nem fogja feladni, hogy birtokolja anyánkat. Képes volt kalózokat küldeni ránk. Ingatta a fejét Theina.

- Sőt azt is kinézem belőle, hogy megöleti apánkat, hogy megszerezze magának anyát – gondolkodott Kerla – aki ennyire megszállott mindenre képes.

- Nekem nem jelent semmit az a férfi, aki apánkat és anyánkat kínozta. Nekem ő nem rokon. Ti is láttok apa hátát és mindenki ismeri miképpen menekültek meg. Nekem lehet akár milyen király vagy rokon, de nekem nem parancsol. Én dúnadán vagyok – Húzta ki magát Orseyä.

- Mind annak valljuk magunkat Seyä és így hűség sem köt ahhoz az alakhoz. Nem öcsém? Nézet Eled Telmerionra, aki a fának dőlve pipázgatott.

- Részben törpök vagyunk, ezt nem tagadhatjuk, de előbb mondanák rólunk, hogy egyszerű emberek vagyunk, mint sem törpök. A nagybátyánk király ez sem tagadhatjuk le sajnos... nagyhatalommal rendelkezik.

- Köpök rá – csattant fel Túrin – nekem nem királyom az is biztos.

- Egyikünknek sem testvér – fújta ki a füstöt Telmerion - ám nagy eséllyel nem sok hűséges alattvalóval rendelkezik a nagybátyánk, ami előny nekünk. Hiszen anyánk szövetségesei a tanácsban ülnek, amit a magunk javára fordíthatjuk, ha sor kerül rá. Egy birodalmat könnyebb belülről bomlasztani, mint kívülről.

- Mire célzol öcsém? Kérdezte Prim, majd hátrébb lépet – csak nem?

- Oh – csillant fel Túrin szeme – okos.

- Mit gondoltál ki Rion? Tárta szét a karjait Kerla, majd eltátotta a száját a nővéreivel – megdönteni a hatalmát?

- Azt ne mondjátok nekem, hogy ostoba terv lenne. Jobb megelőzni a nagyobb problémát és a nagybátyánk aljas tervét. Nem fogom tétlenül nézni, ahogyan nagy eséllyel megöleti apánkat és magához láncolná az anyánkat. Hogyan is fogalmazott egyszer apa? Mindig történnek balesetek, de igazából nem is kell annak tűnnie. Senki sem siratná a bitangot – húzta el a száját Primarir.

- De azért Király gyilkosság? Döbbent meg Theina és elfintorgott.

- Igazából ő pusztuljon el, mint az apánk.

- Túrin! Apa soha nem akart király lenni és biztosra vesszem, hogy nem ölné meg csak úgy a bátyját. Csattant fel Theina.

- De mi lenne, ha anya lenne veszélyben vagy mi, akkor végig nézné? Ti végig néznétek? Nem. Gondolkodás nélkül leszúrná vagy leszúrnánk – pödörte meg a szakálla végét Prim.

- De így apa lenne a király? Gondolkodott el Eled – ez nem tetszene neki. Gyűlölné az egészet, mindig azt mondta akkor volt a legboldogabb, mikor nem kellett hivatali dolgokat tennie és velünk lehetett. Ennyit arról, hogy majd nyugalomban asztalosodhat, és anya körül legyeskedhet.

- De igyekszünk, hogy ez megvalósuljon mármint, hogy békésen faricskáljon, és anya idegeire menjen – Bólintott Orseyä

- Még szerencse, hogy anya ragaszkodott ahhoz, hogy mind olyan képzésben részesüljünk, mint annak idején ő. Sóhajtott fel Túrin és maga is elővette a pipáját – egyre sötétebb ez a világ, mikor testvérek gyűlölik egymás. Mond Rion szerinted milyen jövő elé nézünk?

- Van olyan érzésem, hogy azzá fog válni apánk, ami nem akar lenni – fújta ki a füstöt Telmerion – álmaiban annak látom mióta elindultunk, de addig sok könnyet fogunk ejteni.

- Hát lángokból indultunk és lángokba érkezünk – túrt a hajába Prim, majd végig nézet a testvérin – de ha nem lesz más lehetőségünk bármi áron meg kell védenünk a szüleinket és a társainkat. Egyikünk sem lehet fegyver nélkül. Nem hódolunk, nem veszítünk, meg nem törünk - Emelte fel a kezét Prim, mire a testvérei megfogták.

- Úgy lesz – felelték egyszerre.

A reggeli félhomályában indultak útnak. Artemys a férje hátasán ült neki dőlve és mélyen aludt Milror teájának köszönhetően. Mindenki feszülten figyelte a tájat és gyorsabb tempót diktáltak miközben oda pillantottak Artemysre. Az a kis maroknyi rohani katona, akik önként vállalkoztak, hogy elkísérik őket az este folyamán hűséget esküdtek Frerinek és megfogadták a halál az, ami a szolgálatuknak véget vethet. Frerin hálás volt nekik és elfogadta esküjüket azzal a kikötéssel, ha haza akarnak, menni majd a családjukhoz vagy a királyukhoz ő nem állítja meg őket. De nem kértek belőle. A halálig kívántak szolgálni. Artemys meg volt hatva és megköszönte nekik. És ahogyan egyre közeledtek a hegyhez egyre nőt mindenkiben az aggodalom, amíg meg nem látták azt a kisebb sereget, ami eléjük nem jött. Még távoli pontok voltak, mikor Milror és Tillgelir boldogan elkurjantotta magát, hogy Dáin közeledik feléjük. Erre már Artemys is mozgolódni kezdett és igyekezet a legjobb formáját adni mire Dáinék oda érnek. Tillgelir és Milror gyógyszereinek hála szinte alig kapott köhögő rohamot, és ha még is az nem volt erős egy meghűléses megfázásnál.

Dáin fiatalos lendülettel ugrott le a harci malacáról és nagy léptekkel tartott feléjük fülig érő szájjal kitárt karokkal.

- Te bitang gazember – ölelte magához szorosan Frerint a férfi, majd megveregette rokona hátát – idejét sem tudom, mikor láttam azt a ronda ábrázottad – nevetett Dáin és szeretettel megpaskolta kúzinja arcát – örülök, hogy látlak.

- Én is Dáin el sem tudod képzelni mennyire.

- Sajnos van fogalmam róla – fordult Artemys felé és gyengéden a kezébe vette a nő kezeit – drága kedves Maram szívem repdes, hogy látlak, bár ne így kellett volna. Az évek nem koptatták meg a szépségedet és erődet mely a lelked mélyéből jön. Örülök, hogy itt vagy – ölelte magához a nőt.

- Én is örülök, hogy látlak és, hogy eljöttél.

- Semmi sem állhatta volna az utamat ide a rokonaimhoz. Simította meg Artemys arcát Dáin – fáj így látnom téged kedves rokon. Dolin közben járásának köszönhetően hoztam a gyógyszerből, amit kértél.

- Hogyan sikerült? Döbbent meg Frerin.

- Dolin férje Mers, a Vasdobok szülötte. Szégyen lenne, ha nem tartaná idős szüleivel a kapcsolatot – mosolyodott el huncutul a férfi – az lehet, hogy Thorinnak vannak besúgói egy két helyen, de nekem több van.

- Mire számíthatunk, Dáin? Kérdezte Artemys.

- Suhatag ura Bain veled van éppen úgy, mint Thranduil ő különösen lelkesen támogat benneteket... piszkosul élvezi, ha bosszanthatja Thorint. Hihetetlen, de egyetértek vele. Soha ne gondoltam volna, hogy egyszer tökéletesen osztozom a nézeteivel. De hát más idők járnak. Holtak másznak ki a folyóból kísérteni délről érkezve kisebb sereggel – kacsintott a férfi Artemysre - Ha tudnátok, miféle pletykák terjengnek már rólatok. Vigyorgott el a férfi – nem egyet én magam terjesztek.

- Dáin – nyögött fel Frerin.

- Még is mi félék? Kíváncsiskodott Túrin oda lépve az apjához. Dáin oda pillantott.

- Túrin – szólt rá az apja.

- De apám csak tudhatjuk, miféle szóbeszéd járja erre rólatok. Bácsikám mesélnél? Kérdezte izgatottan Túrin.

- Mintha csak apádat látnám fiatalon. Bosszantóan kíváncsi – nevetett fel Dáin és végig mérte a testvéreket – ejnye, na milyen szép száll legények a fiaitok. Oh-oh és az egyik különösen is – lépet oda Telmerionhoz és megveregette a karját – tiszta nagyapád vagy. Samir volt ilyen délceg.

- Bácsikám – bólintott Telmerion mosolyogva.

- Oh – lágyult el a férfi hangja, mikor meglátta a lányokat – milyen gyönyörű lányaitok vannak, igazi ékkövek a hegyben sincsenek szebbek. Gyönyörűek akárcsak az édesanyjuk és a nagyanyjuk. Koja ritka gyönyörű nő volt sokan udvaroltak neki, de mindet elhajtotta.

- De a nagyapa meghódította. Kuncogott fel Kerla.

- Igen... sokat is dolgozott a bitang ezzen. Pedig sokszor kapott Kojától halálos fenyegetéseket tőle. Húzta el a száját – egyszer rá csapta az ajtót úgy dőlt el Samir, mint egy darab fa. Annyira röhögtem Raselel, hogy alig bírtuk össze szedni. Ejnye, na de már látom... értetek is versengeni fognak, mint a nagyanyátok és anyátok után.

- Már van jegyesünk vagy udvarlónk. Húzta ki magát Orseyä és belekarolt a mellette álló Hagurba – bácsikám ő itt Hagur, Terän a dúnadán fia. Ő a jegyesem.

- Nagy uram - biccentett a férfi.

- Ő meg Salet, rohani nemes – pirul el Eled és felpislantott a férfira, aki fülig vörösödött.

- Nagy uram – hajtotta meg magát Salet.

- Én meg Tillgelir felesége leszek, akár ki akármit mond – tette csípőre a kezét Kerla és Dáin kérdőn nézet Frerinre, aki csak megrántotta a vállát, miközben Tillgelir rá kacsintott Kerlára.

- Én csak az apjuk vagyok, szavam sem lehet – emelte fel a kezeit Frerin.

- Ahhoz mennek, akiket szeretnek, semmi előre rendezett frigy vagy eskü. Szabadon választhatnak – nézet szeretettel a gyerekeire Artemys.

- Érthető – bólintott Dáin, majd Thenára nézet – és te lányom?

- Köszönöm még nem élnék a lehetőséggel, hogy megkeserítsem egy férfi életét, majd ha megtalálom a kedvező jelölted elgondolkodom. Dáin először halkan, majd hahotázva nevetett fel és hátba verte a kúzinját.

- Olyan éles a nyelvük, mint az anyjuknak és Kojának. Imádom őket. Thorint megeszi a méreg, ha meglátja ezt a színes felhozatalt. Amúgy fiúk, asszony van?

- Csak Túrin ment önként a vesztőhelyre – bökött a fejével öccse felé Prim, mire az felmordult és Zeyme tarkón vágta a sógorát.

- Remélem valami erélyes asszonyod lesz te piszok. Sziszegte Zeyme.

- Erre csak az terem – mondta vidáman Dáin, majd Artemyshez fordult – nem lesz itt gond. A gyerekeid felfalják Erebor gőgös népét. Alig várom, hogy találkozzanak, a kis beképzeld Amrival.

- Amri? Salva lánya? Döbbent meg Artemys.

- Hát nem mindent írt meg neked a húgod és mondod el Tillgelir. Amri Thorin befolyása alatt van. Abban az ostoba elképzelésben él, hogy Frerin kényszerített téged és te valójában Thorint szeretetted. Képes volt elhagyni a szüleit megtagadva őket és betegesen rajong a királyért. A legelvakultabb követője. Vigyázni kell vele, mert agyafúrt kis fúria.

- Hihetetlen – ingatta a fejét a nő - A húgomék ott lehetnek már? Kérdezte halkan Artemys.

- Mindenki a helyén van Maram, ahogyan megbeszéltük. De valamire készül Thorin ez kétségtelen.

- Még Smaugtól sem féltem ennyire, mint Thorintól. Sóhajtott fel Artemys.

- Azt a dögöt is legyőzték... Thorin sem legyőzhetetlen. Vont vállat Dáin és megfogta a nő kezeit, hogy ne tördelje idegességében – mi veletek vagyunk. Életemet adnám érted... úrnőm.

Szép hosszú lett a fejezet és már dolgozom is a következőn is, ahol már felbukkan Fili is és még sokan mások is. Remélem várjátok azt és, hogy ez a fejezet is tetszett nektek.
Mit szóltok az eseményekhez és a gyerekek szövetségére meg ahhoz amit Rion mondod a király gyilkossággal? Bízom benne senki sem rettentettem el az eddigi eseményekkel és maradok az olvasóim :)