Fulän a tükör előtt ült, miközben édesanyja a haját fésülte. Kezeit tördelte, ami kis kora óta rossz szokása volt, mikor ideges volt. Pedig apja szerint most nincs oka, ahogyan a fivérei is azzal nyugtatták már napok óta. Ám ő nem így érezte. Hiába öltöztetik, be a legszebb ruhába, fésülik be a haját aggatják tele szebbnél szebb ékszerekkel, mikor tudja annak a nőnek a nyomába sem érhet. Ő annak idején látta a nőt Ered Luinban, mikor Frerin herceggel andalogtak a birtokán, akkor ő még Dís hercegnő szolgálatában állt, mint udvarhölgy és az egyik látogatása során messziről láthatta a nőt, akinél szebbet még nem látott és az óta sem. És most annak a férfinak a jegyese, aki éppen azért a nőért epekedett, akit évekkel ezelőtt látott. Tudta nagyon jól miért akadt meg a király szeme rajta, ami a szülei és testvérei ki is használták, sőt fel is készítették rá erre éppen ezért jöttek Ereborba, hogy a király figyelmét felkeltse. Eleinte nem akart benne rész venni, de lassan megszerette és fontossá vált neki a magányosan kertészkedő szomorú király, akivel mindig olyan jókat beszélgettek a kis kertjében. Abban reménykedett, hogy talán már nem látja benne a múltja egy darabkáját, azt a kísértő szellem nőt, akihez minden asszonyt mért.

- Gyönyörű vagy Fulän – sóhajtott fel az anyja ezzel kizökkentve a gondolataiból a nőt – meglátod, ma senki sem ragyog túl téged.

- Csupán a herceg felesége – nézet az anyjára a tükrön át Fulän – nem kedvel engem.

- Féltékeny és bosszús, mert azt hitte, hogy Ered Luin Úrnője maradhat örökké. Szülnöd kell fiúkat és biztosítanod kell ezzel a vérvonalat. Az egyik fiad lehet, majd Ered Luin új ura, míg a másik majd a király a férjed után. Fulän most a te kezedben van a családunk jövője fivéreidnek és atyádnak tartós jó helyet kell biztosítanod a tanácsba. Nem szabad pocsékba mennie annak a sok évnek, amit a tanitatásodra és nevelésedre fordítottunk, hogy ahhoz a nőhöz legyél hasonló.

- Tudom, anyám és nem kell aggódnotok nem, fogok semmit sem elrontani – tördelte a kezeit Fulän.

- Helyes – Simogatta meg a lánya arcát az asszony – de ideje indulnod a királyhoz, hiszen ez a nap fontos a családnak és neked.

- Igen – bólintott Fulän – nagyon fontos nekem is.

Thorin megtorpant és sápadtan nézet előre. Nem hitt a kísértetekben, de abban a pillanatban úgy érzete valóban megjelentek előtte. A mellette álló - immáron felesége – Fulän még levegőt is elfelejtett venni és rémülten kapaszkodott bele férjébe. A teremben sokan összesúgtak és azokat figyelte, akik a királyi párhoz tartott büszke leigázhatatlan mosollyal az arcukon.

- Bácsikám – hajolt meg Kili és rá mosolygott Thorinra – sok boldogságot kívánok nektek. Remélem hosszú és boldog lesz a házasságotok.

- Imádkozom én is ezért – biccentett Lea is, akiről Thorin nem vette le a pillantását egy pillanatig sem. A fiatal pár gonosz tréfaként öltötték fel azokat a ruhákat és idézték meg a múlt egy fájdalmas darabját, hogy elégtételt vegyenek rajta. Érezte kiszárad a torka, ahogyan Leara nézve visszanézet Artemys rá. Ugyan abban a ruhában volt a nő, amiben utoljára az egyik Ered Luin-i ünnepélyen volt Artemys, ahogyan Kili is Frerin dísz ruháját vette fel. Ez lenne a megérdemelt ízléstelen bosszújuk? Thorin ahogyan körbe nézet az teremben egyetlen egy elítélő pillantást sem látott a fiatal pár felé ellenben feléje annál többet. Csupán ifjú feleségének családján látta, hogy vele vannak.

- Köszönjük a kedves szavaitokat – szólalt meg Fulän megtörve a kínos csendet és megszorította Thorin kezét, ami visszarántotta a valóságba.

- Igen – mondta a férfi és belenézet Lea szemébe, ami olyan jeges gyűlölet tükrözött, ami megborzongatta. Összerezzent, amikor az asszony feléje lépet és hozzá hajolva arcon csókolta.

- Igazából bízok benne, hogy a Valák, olyan kegyesek lesznek veled, mint te a nővéremmel és a férjével – suttogta a nő a férfi fülébe – elvetted tőlem őt remélem te is elvesztesz, majd valakit, aki igazán fontos neked – Lépet el tőle, majd Fulänhoz lépet. Thorin már nyitotta a száját, mikor unokaöccse megölelte, és ahogyan a neje ő is bele suttogott a fülébe.

- Csak, hogy tudd, ha a nejemnek vagy a gyerekeimnek baja lesz hasonlóan bánunk el veled, mint te Frerinnel. Veregette meg nagybátyja vállát mosollyal az arcán – Mahal áldja meg frigyeteket és sokasodjatok.

- Köszönöm öcsém – felelte Thorin és figyelte, hogy Ered Luin ura és neje az ünneplők közé vegyül. Erőtlenül fogta meg felesége karját, aki gyengéden át ölelte a derekát.

- Üljünk le és kezdődjön a lakoma, nem gondolod kedvesem? Kérdezte Fulän, mire a férfi bólintott.

- Igazad van. Mosolyodott el a nőre, majd a tömeg felé fordult – folytassuk a lakomával! Harsogta a férfi, majd a nejére nézet – menjünk is.

Ütemes kovácsolás zaja elhalkult, ahogyan Anari belépet a műhelybe. Tristan a nejére nézet, majd beledobta a félkész kardot az olajba és megtörölve a kezét kérdőn nézet az asszonyra.

- Megtették? Kérdezte a férfi.

- Igen és a hatás nem maradt el – mosolyodott el Anari – mind ketten úgy néztek rájuk, mintha kísértetett láttak volna – sétált a férjéhez, aki önelégült mosollyal nézet le rá – boldog vagy?

- Csak azt sajnálom egy kicsit, hogy nem láthattam. De nem hiszem, hogy kard kirántás nélkül megálltam volna, hogy az a féreg boldogság útjára lép.

- Én sem – ingatta a fejét a nő – gyűlölöm, hogy fájdalmat okozott nektek.

- Jobb felesége senkinek sem lehet, mint ami nekem van. Mindenben támogatsz – simította meg a nő arcát Tristan, majd megcsókolta.

- Hízelegni próbálsz?

- Igyekszem – vigyorgott a férfi, majd elkomorult – Till, hogy van?

- Talán már kijózanodott vagy a felé tart. Életemben nem láttam csutak részeg tündét... félelmetes volt. Sóhajtott szomorúan a nő – a nagyapádhoz el kellene menned, hogy a bilincs kulcsért, mert azért ideje lenne szabadon engedni.

- Még nem. Mikor a múltkor megtettem hat törpnek és a bátyáimnak kellett elhoznia a bordélyból, mikor nem bírt magával és törni, zúzni kezdett. Jó helyen van még ott. Vigyetek neki ételt és bort, majd túl lesz ezen.

- Nem maradhat öröké ott Ferran. Őszintén sajnálom szerencsétlent... már évek óta nem önmaga és egyre rosszabb lesz. Mi lenne, ha elengedték, hogy keresse meg a nővéreteket?

- Ha ezt megtesszük, akkor az a mocsok gyanút fog. Ingatta a fejét Tristan – szóval a tünde marad, ahol van csak is az ő érdekében.

- Mahalra, Ferran az a tünde szenved. Engedjük el, hogy kedvére keresse Maramot és Frerint mi majd az mondjuk, hogy nem bírta elviselni a hiányukat és világgá ment, ami igaz is.

- Nem – csattant fel Tristan – nem teszem kockára a nővérem életét Till miatt, aki nem képes elfogadni a világ rá mért terheit. Nincs az a Vala, aki ezen döntésemet megváltoztatná.

- Nagyuram – szólt be egy szolgáló a műhelybe és Tristan dühösen oda kapta a fejét.

- Mi van? Csattant fel a férfi.

- Egy levele érkezett. Egy futár hozta. Hajolt meg a törp a férfi előtt.

- Honnét?

- Azt mondja keletről hozta.

- Hol az a futár? Kérdezte Tristan sötét tekintettel.

Tristan szinte becsörtetett a terembe és olyan erővel csapta ki az ajtót, hogy az hangos robajjal vágódott a falnak. Kirántva a kardját az egyenes tartású férfira szegezte, akinek szeme sem rebbent.

- Kitalálom, maga lenne a város urának a sógora. Mosolyodott el a férfi – Ferran, ha nem tévedek.

- Igen az lennék és kit tisztelhetek benned? Kérdezte Trsitan élesen és végig mérte a nála jóval magasabb férfit.

- Desmär vagyok és a nővére küldött.

- A nővérem?

- Nem Ered Luin úrnője csak hogy tisztáztam.

- Sajnálom, de a másik nővérem meghalt pár éve...

- Egy éve találkoztam vele először, majd nem sokkal később újra és mikor megtudta, hogy erre tartok a hajómmal meg kért, hogy hozzak el valamit a testvéreinek. És igencsak elevennek tűnt akkor.

- És te miért tettél meg neki ekkorra szívességet? És miért higgyek a szavadnak?

- Meg mentette az életemet – felelte a férfi, majd pár pillanat hallgatás után folytatta – Artemys a leggyakrabban használt neveinek egyike, de igazából az apjuk Maramnak nevezte el. A férje pedig Frerin, Ered Luin valamikori örököse, de most a keleten uralkodó egyik törp király Dorcha tanácsadója. Nyúlt az útitáskájába és elővett egy lepecsételt tekercs köteget – ezt az úrnő küldte. Nem kell aggódni, nincsen bajuk – mosolyodott el a férfi és Tristan felé nyújtotta a tekercseket.

- Köszönöm – bólintott a férfi és elvette Desmärtól a tekercseket – valóban jól vannak?

- Igen – bólintott a férfi – három vásott kislányuk van. Ikrek. És nem rég született két fiúk.

- Valóban? Öt kölyök. Csillant fel a férfi szeme és a tekercsekre nézet, ami névre szóltak, majd vissza a férfira – legyél a vendégünk, amíg jónak látod.

- Köszönöm, de rövidesen távoznék, ám ha válaszolni akarnak, a levélre elvihetem.

- Megköszönnék, de pár hét múlva ér vissza Salva nővérem annyit tudnál várni?

- Hát a hajómat át kellene néznem és árukkal feltölteni így lehet, hogy pár hét nem a világ. Így elfogadom a szíves invitálást.

- Hálás vagyok érte – bólintott Tristan – Ha nem zavar téged a házamban szállásolnálak el. A nejem kiváló szakács.

- Nincs ellenvetésem. Bólintott a férfi és kissé meghajolt Tristan előtt.

Tillgelir résnyire nyitotta a szemét, mikor a cella ajtó megnyikordult, majd elhúzta a száját, amikor felismerte benne Tristant.

- Rémesen festesz cimbora – állt meg előtte Tristan és összefonta a karjait a mellkasa előtt – bűzlesz és mocskos vagy. Ha így folytatod, megdöglesz.

- Az a cél - nyúlt a borral teli kancsója után és ráhúzott – miért jöttél ide?

- Salva megírta, hogy Thorin arcáról napokra lehervadt a mosoly mikor megjelentek a ceremónián és pár hét múlva haza érnek. Nem kívánatos vendégek lettek.

- Majd szóljatok, ha elpusztult a törp, mert akkor táncot lejtek, de addig hagyjatok békén.

- Egy futár jött tegnap a kései órákban. Nagy eséllyel egy kalóz az ábrázatát nézve. Sétált a férfi a tünde előtt, majd a falnak dőlt – jó pár tekercsnyi levelet kapott a családom... köztük te is.

- Én? Lepődött meg Tillgelir és a férfira nézet – beszélj érthetőbben.

- Keletről jött – mosolyodott el Tristan és a tünde döbbent arccal egyenesedett ki ültében.

- Hogy mondod?

- Maram neked is üzent – nyújtotta át a lepecsételt tekercset, amit a zekéjéből húzott ki. Tillgelir remegve nyúlt feléje és óvatosan feltörte a pecsétet – magadra hagylak. Remélem a levél elolvasása után már békésebb leszel – fordult ki a férfi, de a tünde ügyet sem vetett rá. A könnyei meg állíthatatlanul potyogtak, mikor elolvasta az ismerős írást: Én drága Barátom!

Kész lett egy újabb fejezet és bízok benne, hogy tetszett nektek. Tillgelir lezüllött egy csöppet, de nem kell aggódni hamarosan észhez tér. A következő  rész is nagy eséllyel velük lesz remélem nem gond :D