- Apa a babák mindig ilyen pufik? Kérdezte Eled, mikor végre megnézhették az új testvérüket. A bölcsőkben élénken figyelő aprócska babák érdeklődve nézték a feléjük hajoló lányokat.

- Igen, Eled a babák, mindig ilyenek – mosolyodott el Frerin.

- És ilyen rózsaszínűeknek kell lenniük? Mi is ilyenek voltunk? Kérdezte kíváncsian Orseyä.

- Igen – nevetett fel halkan a férfi – Theina te milyenek találod az öcséidet? Kérdezte Frerin a legidősebb lányától, aki a kicsik felé hajolva elhúzta a száját.

- Rondák – felelte gyermeki őszinteséggel Theina, majd az apjára pillantva a testvéreire mutatott – mond, apa ők itt maradnak vagy el fognak menni?

- Van egy nagyon rossz hírem kis lányom, ahogyan ti ők is itt maradnak – felelte Artemys a lányok mögött. Theina látványosan elhúzta a száját, míg két húga felkuncogott. Frerin a bajsza alatt somolyogva és megborzolta Theina haját.

- Oh, értem – sóhajtott fel Theina, majd újra a kis testvéreire nézet – azért csak meg fogják őket szeretni akár milyen csúnyák.

- Nem is azok - fújta fel az arcát Eled – lehet, hogy apára hasonlítanak, de lehetnek még olyan szépek, mint anya.

- Ez most kritika az ábrázatomra? Kérdezte Frerin és a nejére nézet, aki csak vállat vont széles mosollyal.

- Nem vagy csúnya apa csak öreg – veregette meg Orseyä az apja kezét – de mi azért így is szeretünk, ahogyan a kis testvéreinket is. Nyúlt be a bölcsőbe és megsimogatta Túrin arcát, majd Primét.

- Le sem tagadhatjátok, hogy kinek a lányai vagytok – ingatta a fejét a férfi, majd az ajkát harapdáló feleségére nézet, aki alig bírta vissza tartani a nevetését – olyanok, mint te édesem. Ne tartsd vissza a nevetést hallod-e mert még a végén kipukkansz itt nekem.

- És akkor több testvérünk lesz? Csillant fel Eled szeme, mire Artemys harsányan felnevetett.

- Az nem úgy van – horkant fel Theina – anyának meg kell innia egy varázsszert, hogy babák legyenek a pocakjában. Hát ennyit sem tudsz? – ingatta a fejét a lány.

- Mikor tudunk, majd velük játszani? Nézet az anyjára Orseyä.

- Még nagyon picikék, ha majd már másznak, akkor tudtok velük óvatosan játszani, de vigyázni már tudok rájuk, ha akartok?

- Én nem akarok, megyek játszani – indult el Theina, de az apja elkapta a ruhájánál fogva.

- Tanulást akartál mondani ugye?

- Muszáj? Kérdezte mind a három lány egyszerre, mire az apjuk lassan bólintott.

- Milror vár bennetek – mutatott az ajtó felé Frerin és a lányok egy vert sereg lelkesedésével elindult a földszint felé miközben halkan morgolódtak. Artemys összefonta a kezeit a mellkasa előtt és úgy nézet a férjére.

- Szóval a fiaink rondák, mert rám hasonlítanak és öreg is vagyok. Egy vén csúf törp a férjed Maram. Sóhajtott fel a férfi.

- De én szeretem ezt a vén és csúf törpöt. Gyerek szemmel, mind ketten öregek vagyunk Frerin ne vedd a szívedre. Simította meg a férje arcát, majd gyengéden megérintette a férfi szeme alatt lassan eltűnő kék foltot – olyan jó férjem vagy, hogy hagytad magad megütni. Remélem a lányainknak is olyan párjuk lesz, mint nekem te.

- Most hízelegni próbálsz, hogy megvigasztalj? Ha igen közlöm, jó fele haladsz. Somolygott Frerin és Artemys felnevetett – köszönök minden Maram.

- Bolond vagy – ingatta a fejét a nő és gyors csókot, nyomot a férje ajkára – nem tudom, mit köszönsz.

- Az, hogy vagy nekem és gyermekkel ajándékoztál meg. Tudd meg nagyon boldoggá tetted ezt a vén ronda törpöt – döntötte a nő homlokának a sajátját Frerin.

- Ahogyan én is boldog vagyok melletted te öreg és ronda törp – karolta át a férfi nyakát, majd halkan felkuncogott.

Dühös kardcsapásoktól volt hangos a külső udvar a kora reggeli órákban és Lea, aki éppen gyerekei szobája felé haladt meg állt és figyelte a tündét, ahogyan egy maga gyakorol. Tillgelir, aki attól a pillanattól hűségesen szolgálta őket mióta Maram és Frerin elhagyta Középföldje ismert partjait el az ismeretlenbe messze Keletre. Fájó szível nézet a mosolytalan tündére, aki olyan zord lett, mint a hegyek és olyan rideg, mint az acél.

- A fiúk még alszanak – állt meg a férfi és kiegyenesedve meg sem fordulva kiáltott fel – tegnap nagyon megdolgoztattam őket így engedélyeztem a késői kellést.

- Neked is pihened, kellene – ment le a lépcsőn Lea – férjem szerint alig állsz meg és minden mulatságból kihúzod magad.

- Levelet kaptam a nővéremtől – eresztette le a kardját és Leara nézet – a király meg fog nősülni. El akarja venni Fulänt, Doron leányát.

- Tessék? Lepődött meg Lea – de hiszen alig ismerik egymást fél éve – döbbent meg az asszony.

- De a leány roppantul hasonlít Túrielre és éppen elég ez annak a nyomorultnak. Tönkre teszi annak a nőnek is az életét meglásd. Mindenki tisztában azzal, hogy miért akarja a nőt, de ezzel senki sem törődik. Utód kell tekintve, hogy Kili és Fili nem akarnak a nyomdokaiba lépni. Ingatta a fejét Tillgelir.

- Valóban kellemetlen ez az egész, de nem várhatjuk, hogy magányosan tengesse nyomorult és szánalmas életét, Thorin – húzta el a száját Lea és Tillegir fél mosollyal az arcán nézet a nőre – ne néz így rám megvettem és gyűlölöm, de a nővérem miatt sem kívánhatok neki rosszat. Biztosra mondhatom, megvetne, ha gonosz dolgokat kívánnák Thorinnak.

- Meg lehet, de Túriel haragja nagyobb lehet most, hiszen távol kell élnie tőletek és a férjét Throin megkínozta. Úgy gondolom, most megengedné mindkettőnknek a gyűlöletet. Én megesküdtem, hogy vele maradok és védem, a családját erre itt vagyok...

- És véded a családját – sétált a férfihoz Lea és megérintette a karját – annyi év eltelt és nem engedted el ezt? Till a nővérem nem lenne boldog, ha látna most téged. Azt szeretné, ha élnél és boldogan nevetnél, mint régen.

- Elment minden boldogságom vele. Túriel volt a legjobb barátom és nem lehettem vele ott, mikor férjhez ment és remélhetőleg gyerekei lettek ahogyan Ferran és te sem. Annak a törpnek az őrülete tönkre tett mindent és most asszisztáljak a boldogságában vagy miében? Nem! Úgy volna helyes, ha szenvedne és magányosan a sarokban gubbasztana, míg meg nem hal és vissza nem adja a lelkét Morgothnak.

- Ezt te sem gondolhatod így Tillgelir – ráncolta a szemöldökét Lea – ez a hír valóban fájdalmas és sebeket tép fel, de nagy eséllyel az a lány tudja, mibe megy bele, és ha ez jó neki hát legyen. Imádkoznunk csak, hogy ne élje át azt, amit Maram.

- Imádkozzon az, aki akar, de én egy fohászt sem mondok azért a törpét – sziszegte Tillgelir és vissza dugta a hüvelyébe a kardját.

- Till – sóhajtott fel Lea és a fejét ingatva figyelte, ahogyan a férfi magára kapja a köpenyét – most meg hová mész?

- Ünnepelni – fortyant fel a tünde szarkasztikusan –elmegyek és leiszom magam, mert émelygek a király boldogságától.

- Till! Kiáltott a férfi után, de az sietve elhagyta a belső udvart ott hagyva a nő.

- Igazán megérthetnéd kedvesem a tündét – szólt le Kili onnét, ahol nem rég a neje állt. Lea felpillantott rá és férje a korlátnak dőlve lustán pipázott.

- De évek teltek el...

- Mondod te, aki ha tehetné, leszúrná a bácsikámat vagy a bokájánál fogva akasztaná fel az egyik fára! Nevetett fel Kili – Salva mindenki, aki ismerte a nővéredet és szerette és tudja, az igazságot megveti Thorint köztük én is, mert szerettem Artemyst ahogyan Frerint is.

- Tudtad, hogy meg akar nősülni? Elvenné Doron leányát.

- Fulänt? Vonta fel a szemöldökét Kili – igazán okos döntés tekintve hogy apja befolyásos férfi éppen úgy, mint a fivérei. Nem beszélve arról, hogy egyes állítások szerint nagyon hasonlít Artemysre.

- Maram-ot látja majd abban a szegény lányban.

- És ez miért zavar téged kedvesem? Tárta szét a karjait Kili – Fulän nem ostoba legalábbis anyám szerint. Tudja mibe megy vele és úgy gondolom az apja ki is oktatta erre, hiszen ha királyné lesz nagyobb befolyása lesz a családjuknak. Szerinted miért mentek Ereborba és hagyták fel az itteni életet? Egyszer anyám megjegyezte Fulän anyjának, annak a vén banyának, hogy a lánya nagyon hasonlít Artyra. Most lás csodát hamarosan királyné lesz belőle.

- Ez helyes?

- Talán nem, de engem nem izgat addig, amíg az én családomat békén hagyja Thorin. Ered Luin már az én birodalmam mondhatom így is. Szóval, míg mindenki a saját helyén van addig nem lesz gond. Ment le a feleségéhez Kili, majd meg állt előtte – engedjük el az egészet és törődjünk magunkkal.

- Igazad van – bólintott Lea és rá mosolygott a férjére – de tudod, hogy el kell majd mennünk a menyegzőre.

- Igen és neked kötelességed túlragyognod mindenkit és emlékeztetni a bácsikámat, hogy te Maram húga vagy. Szerinted Frerin bácsikám dísz ruhája hogyan állna rajtam? Vigyorgott Kili és Lea mellkason csapta.

- Még, hogy engedjük el mi?

- Ennyi jár nekünk. Te a nővéredet veszítetted el én a legkedvesebb nagybátyámat. Szóval szerinted, hogyan állna rajtam?

- Frerin magasabb és izmosabb volt nálad, de csak megoldjuk... azt hiszem Maram ruhái között akad egy kettő az alaklomra illő is – mosolyodott el a nő és Kili felnevetett.

- Imádlak Salva – csillogót a férfi szeme és megcsókolta a nejét.

Ihlet van gyerekek így jöttem is egy új fejezettel remélem tetszett nektek :) Igazi gonosz oldalukat mutatták Kiliék és Till is igazán megváltozott bár erről más olvashattatok pár fejezettel ezelőtt is illetve a kislányok reakciója igazán cuki szerintem az új családtagokra. Theina véleménye amúgy valós eseményeket alapul XD Igyekszek a folytatással :)