-Nem érted Ginny?! Egy szörnyeteg vagyok!

-Dehogy vagy!-rázta a fejét.

-Már elnézést, de nem hallottad azt a részt ahol mondjuk leégetem Harryt?!

-De ettől nem vagy szörnyeteg. Fájt neki?

-Igen, láttam a szemében.

-Nos, akkor csak kicsit vagy szörnyeteg.

-Hát ez mennyivel jobb.-vágtam egy dühös fintort. Erre Ginny elnevette magát.

-Igazság.-rántott vállat.

-Apropó igazság... Ti most jártok Harryvel?

-Hát... Nem... Azt se tudtam meg hogy Draco honnan jött rá hogy csókolóztunk.

-Majd valahogy kiszedem belőle.-vontam vállat.

-Sziasztok!-már csak ez hiányzott.

-Szia Harry.-köszönt Ginny mosolyogva. Én csak biccentettem neki. Ginny hirtelen lekapta Harryt. A fiú viszonozta. Rögtön elment a kedvem mindentől.

-Én léptem.-mondtam majd futottam a gyengélkedőre. Rögtön leültem, és éreztem ahogy a könnyeim már javában folynak az arcomon.

Hogy tehette ezt Ginny? Tudja hogy elsőéves korom óta bele vagyok zúgva. Legalább ne előttem tette volna. Túl kéne lépnem Harryn. De nem megy! Azok a gyönyörű zöld szemek. A kócos haja. A hangja. Miért nem tudok egyszerűen kiszeretni belőle?

-Mivan Smith? Potter szét törte a szíved? Mert a legkevésbé se érdekel, csak kérlek sírj már máshol.-erre fel pattantam. Megfordultam, ugyanis eddig háttal voltam neki, majd ránéztem, és már el is indultam. Befutottam Hisztis Mirtil mosdójába és hangosan sírva fakadtam.

***

Majdnem négy órája itt vagyok, és már a vacsorát is lekéstem, de nem érdekelt. Így is szarul éreztem magam erre még Draco se kegyelmez.

mit gondoltok?💕🦋