thirteen
Találtam egy helyet. Ahol magányos lehetek. Mint ahogyan tudniillik, a Roxfortnak megannyi lépcsője van. Olyan hely ahova pedig a lépcső vezet és nem megy oda senki annál több. Én találtam egyet ahova elvileg senkise szokott járni.
Lekuporodtam, magamhoz húztam a térdem, és átkulcsoltam a két kezemmel. Egy kicsit jobb. Így egyedül. Lépteket hallottam, ezért körül néztem. Valaki jött.
Gyorsan letöröltem a könnyeimet. Majd körülnéztem. Felvont szemöldökkel állapítottam még hogy ez a valaki nem más mint Ron Weasley.
Látszólag ő is megdöbbent, azon hogy itt talál.
Csendben néztük a másikat mikor leült mellém és elkezdett beszélni.
-Azt hiszem szerelmes vagyok Hermionéba.
-Nem mondod?-erőltetem magamra egy mosolyt.
-De nem tudom hogy mondjam el neki. Vagy lehet el se kéne mondanom.-tűnődött hangosan.
-Te meghibbantál?! Nyilván el kell mondanod, és el is fogod!
-Hát nem is tudom...-hirtelen mintha valami eszébe jutott volna úgy nézett rám.-Féltékennyé fogom tenni! Mondjuk ömm.. Lavenderrel! Köszi a segítséget.-hadarta majd felpattant és eltűnt a szemem elől.
-Ron várj! Nem is ezt mondtam!
Fejemet rázva indultam el a gyengélkedőre. Mikor bementem akkor hallottam ahogy Draco beszélget valakivel. Pár mondata után megállapítottam hogy nem is valakihez hanem magához beszél.
-Nem vagyok gyenge. Engem választott.-mondogatta. Micsoda? Ki választotta? És mire? Hirtelen felszisszent.-Nem akarom megcsinálni! Nem megy... Hogy gondolta hogy én ezt megtudom tenni?-majd hirtelen csönd lett.-Sehogy.. Tudja hogy nem tudom megtenni. Megfogok halni. Ez apám büntetése. Nem akarok meghalni... Bárcsak lenne valaki akinek ezt elmondhatnám.. Nem. Nincs választásom. Ahogy barátaim
sincsenek. Senkim sincs akiben megbízhatnék. Nem is lesz.-újra felszisszent, majd meghallottam valami mást.
Mintha sírna. De csak halkan. Ezt hallva egy falnak támaszkodtam, és csak hallgattam ahogyan sír. Nem tehettem semmit. Nem mondhatom el neki hogy hallottam mindent. Meg ha most felbukkanok akkor ugyanezt fogja feltételezni, hogy hallottam őt. Azon kaptam magam, hogy ahogyan hallottam hogy sír, nekem is potyogni kezdtek a könnyeim.
kezd komolyodni a könyv✨ mit gondoltok?⚡💕
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro