-Nem, az nem ugyanaz. Na jó kezdem azt hinni hogy Draco megárt az eszednek.-mondta Hermione, miközben tanultunk.

-Semmi jogotok engem kritizálni! Én aranyvérű vagyok, ti pedig mocskos sárvérűek! Smith tudása nem tőlem függ.

-Pedig simán függhetne...-lépett be a terembe Ginny.-Ha én veled lennék összezárva majdnem két hete, akkor lehet hogy a Szent Mungóba kéne szállítani.

Erre a mondatára az ajtóból röhögni kezdett két srác. Ron állt ott, Harryvel.

-Nem azért Weasley, de neked így is van valami agykárosodásod, hogy Potterrel smárolsz.-erre felkaptam a fejemet. Ginny Harryvel? Nem! Biztos hogy nem! Rá néztem Ginnyre, vártam a megerősítést. Arra vártam hogy Ginny azt mondja ez nem igaz. De semmit nem mondott. Helyette bocsánatkérően nézett a szemeimbe. És akkor esett le. Ginny szerelmes Harrybe. Így az említett srácra néztem. De akkor rögtön megbántam. Láttam a szemében hogy ő is szereti Ginnyt.

Ott helyben összeomlottam. Persze ez kívülről nem volt látható. Mégis az a személy észre vette akit a legkevésbé bírtam ebből a társaságból.

-Komolyan Potter? Te ennyire vak vagy?! Nem véletlenül van ott az a szemüveg mi?-meglepődve pillantottam rá. Ez meg mit csinál?

-Te meg miről beszélsz?-kérdezte Ron.

Ám mielőtt válaszolhatott volna, Draco, újra megszólalt.

-Menjetek ki most. Mindenki!-tudtam hogy rám ez nem vonatkozik.-Hacsak nem akarjátok hogy szóljak Piton Professzornak hogy szabotáljátok a felépülésem...-erre már mindenki mozdult. Egyikőjük sem ápolta pont a legjobb kapcsolatot a Mardekár Házvezetőjével. Mindegyik Griffendéles fintorogva nézett Dracóra kifele menet. Nekem még tátva maradt a szám.

-Ez meg mi volt?-kérdeztem.

-Mire gondolsz Smith?-mintha nem tudná miről beszélek. Majd megeresztett felém egy mosolyt. Azt néztem hogy most csak becsap-e. De nem. Őszinte mosoly volt így vissza mosolyogtam. Viszont a szeme az nem mosolygott. Az a szürke szempár ugyanolyan rideg, és hűvös volt. Meglepődtem, mert láttam egy olyan érzést a szemében amit nem akartam elhinni. Az az érzés nem volt más mint a fájdalom.