Már majdnem egy hete itt vagyok a gyengélkedőn. Azóta Draco kilenc alkalommal kapott rohamot. Látni azt hogy majdnem meghal. Megviselt. Nem is kicsit. Az hogy rajtam múlik az élete. Még akkor is ha róla van szó.

Hermione mindennap szorgosan hordta be nekem a házikat és az olvasmányokat, amiért nagyon hálás voltam. Persze ez Dracónak nem tetszett.

Mindig amikor jött akkor olyan megjegyzéseket tett mint: ,,Hé Smith! Itt a sárvérű barátnőd" vagy ,,De cuki, sárvérű gyűlés van?". Egyszer Ron is bejött, vele együtt Ginny, Hermione és Harry is, akkor azt mondta, hogy: ,,Véráruló Weasley-k a Kis Túlélő és a Sárvérű Granger. Ez nem semmi Smith. Már csak Longbottom hiányzik. Úgy teljes lenne a csapat".

De voltak olyan pillanatok amikor kifejezetten kedves volt. Olyan volt amikor nekem szerelmi bánaton volt amiatt hogy Harry Chóba szerelmes. Persze ezt Draco észre vette.

-Komolyan? Potterbe vagy szerelmes? Azt hittem hogy legalább van valami önkritikád Smith.

Majdnem vissza szóltam de a belépő lány megelőzött.

-Dracocica jöttem meglátogatni téged.-csicseregte Pansy.

-Azt hittem neked is.-szóltam vissza halkan, hogy nehogy a Parkinson lány meghallja. Válaszként csak egy fintorgást kaptam. Tudtam hogy Draco ki nem állhatja Pansyt.

-Hogy vagy?-mászott a Mardekáros lány a szőke arcába.

-Eddig jól.-válaszolt vissza flegmán Malfoy. Erre Pansy sértődött arcot vágott.-Most kopj le Pansy.

A lány rám kapta a tekintetét. Dühös volt.

-Te!-megindult felém.-Mit tettél vele?! Amíg nem átkoztad el addig szeretett!

-Én soha nem szerettelek.-mondta Draco. Ez csak mégjobban felidegesítette a lányt.

Előkapta a pálcáját és ram szegezte.

-Pansy! Hagyd abba! Ne csináld!-meglepődtem mert Draco, úgymond engem védett ezekkel a szavakkal.