four
Nagy léptékkel haladtam a klub helyiség felé. Annyira dühös voltam. McGalagony hogy várhatja el hogy azt a görényt ápoljam?!
Megálltam a portré előtt.
-Jelszó?-nézett rám a Kövér Dáma.
-Fekete leves.-mire bólintott így betudtam mászni a lyukon.
Feldúlva indultam meg a lányok hálókörletébe, hogy legalább átöltöztek vagy valami.
De útközben meghallottam ahogyan barátaim hívnak. Ezért odasétáltam.
-Na mi a büntetésed?-kérdezte Ron.
Mire belefogtam a történetbe. Meséltem a két választásról és arról is hogy melyik mellett döntöttem.
-Ez totál megalázó.-mondta Ginny.
-Tudom. Ápolnom kell azt az alias görényt. Fogadjunk élvezni fogja mindeneggyes olyan pillanatot amiben csinálok neki valamit.-fintorogtam.
-Sajnállak. Ez azért elég durva volt McGalagony részéről is.-értett egyet Hermione.
-Emma figyelj... Ha Draco csinál valami olyat ami kiveri nálad a biztosítékot akkor nyugodtan szólj nekem.-mosolygott rám Harry. Válasz képpen viszonoztam gesztusát. Annyira hálás voltam, hogy azt nem lehetett volna szavakba önteni. Bár igaz nem csinált semmit de akkoris. Főleg az a mosoly. Elolvadok.
***
Bementem a gyengélkedőre és átnyújtottam a felvont szemöldökű Madam Pomfreynek a pergament amit McGalagonytól kaptam a Dracós ügyben.
-Végülis két évet voltál nálam gyógykezeléstanon.-mondta mosolyogva. Az egy plusz óra volt ami nem volt kötelező, így nem voltak nagyon rajta.-Tudod mit kell csinálni.
-De hiszen én egy gyerek vagyok! Draco pedig egy alias görény!-csúszott ki a számon. Vártam hogy Madam Pomfrey mikor ad büntető munkát de ehelyett megértő fejet vágott.
-Az igaz hogy Draco tényleg nem valami igaz mondó ember. Nos nekem mennem kell. Tudja hol kell bemenni. Sok sikert!
Bólintottam és elindultam életem legrosszabb feladatára.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro