Beléptem a terembe és elindultam a ,,folyosón", közben pedig az ágyak  között cikázott a szemem. Meg is találtam azt akit kerestem. Draco a plafont bámulva feküdt az ágyán. Az érkezésemre felkapta a fejét.

-Mit keresel itt te sárvérű?-arcán enyhe fintor jelent meg.-Jöttél bocsánatot kérni? Mert el is várom.

-Csak szeretnéd.-vágtam vissza. Erre fel emelte szemöldökét. Gondolom nem érti hogy akkor miért vagyok itt. Felsóhajtottam és elmondtam neki mindent.

-És hoztál magaddal kesztyűt?

-Tessék? Minek?

-Hát hogy hozzám egy sárvérű sem fog érni az biztos! Már csak az kellene! Vehetnék új talárt...

-Hogy lehetsz ennyire rohadék?!-kérdeztem és akaratlanul is megjelentek a könnyek a szememben.

-Ez csak a kegyetlen igazság... Te egy mugliivadék vagy! Sárvérű, ahogyan jobban tetszik.-rántott vállat, miközben felült.-Mindig azt akarod mutatni hogy te milyen okos és tökéletes vagy, pedig ez nem így van. Csak egy okoskodó és idegesítő lány vagy! Fogadjunk a szüleid büszkék a kis sárvérű lányukra. Csak tudnám miért!

Gyorsan megfordultam és kifutottam a gyengélkedőről. Annyira megbántott hogy egyszerűen nem bírtam volna ki vele egy légtérben maradni, úgy hogy sírok, biztos hogy gyengének nevezett volna. Egészen addig sírtam amíg meg nem érkeztem a Kövér Dáma portréjához.

-Fekete leves.-szipogtam. Gyorsan bemásztam a lyukon, közben a talárom ujjával törölgettem a szememet.

-Emma! Mi történt?!-futott ide hozzám Ginny. Közben Hermione is csatlakozott hozzánk. Leültem a klub helyiségnek a közepére ahol ott ült Ron, Neville, és Harry. A két lány mellém ült és mind aggódó arckifejezéssel hallgatták a beszámolómat.

-Hogy lehet valaki ennyire gonosz?!-kérdezte Hermione.

-Ez Draco. Ne várj tőle túl sokat.-mondta Ron.

Harry felállt és elindult a portrélyuk felé.