Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

fifteen

-Mit szeretnél?-kérdeztem meg századjára is.

-Oké, ne akadj ki, de mi lenne ha ide feküdnél...-arcom rögtön elfehéredett.

-Biztos hogy nem!-kezdtem rögtön ellenkezni.

-Hagyd hogy végig mondjam, jó?-flegma hangján megint ráncba futott a szemöldököm.-Jól van tudod mit, hagyjuk.

Csönd lett. Én ott álltam felette, és őt néztem, ő próbált nem rám nézni.

-Feküdj mellém.-ha nem látom hogy a szája mozog el se hittem volna hogy Draco mondta.

-Minek?-láttam rajta hogy megint ki fogja idegelni magát így inkább tettem amire kért.

A szőke nem hazudott, olyan forró volt még a takaró is. Jézusom ez normális?

-Hideg vagy.-motyogta majd hozzám bújt. Lefagytam. Mi a fene? A hasamban kavarogni kezdett valami. Ugye nem érzek iránta semmit? Már csak az kéne. Hallottam ahogy szuszog, lehet elaludt.-Fázol még?

-Nem.

-Látod? Én majdnem megsültem. Te szinte kihűltél. Segítettünk egymásnak.

Nem mondott butaságot. Tényleg jó ötlet volt ebből a szempontból. Olyan abszurd volt az egész. Soha nem gondoltam volna hogy ez megtörténhet. Viszont míg Draco aludt, én nem bírtam. Feszengve éreztem magam, nem bírtam ellazulni. Így egész éjjel fent voltam.

***

Már hajnali ötkor az átváltozástant gyakoroltam, persze már az ágyamon ülve. A kezeimmel a szemeimet dörzsöltem, álmos voltam.

Mikor két tanár sietve hozott be egy diákot, ha jól láttam Hugrabukkos volt.

-Mi a baja?-kérdezte az egyik oktató.

-Rontást kapott, az egyik Hollóhátastól. Kellett neki kötözködnie. De hogy mit keresett ilyenkor a folyóson az rejtély.-válszolta a másik. Lehet nem vettek észre a sötétben. Így inkább hallgattam.

-Elég neki két nap a gyengélkedőn.-ítélte meg nagy komolyan az egyik.-Most, hogy nincs Madam Pomfrey, egy diákra hagyták annak a Mardekáros diáknak is a gondját. El tudod hinni? Egy diákra.-hitetlenkedett.

-Elvileg ügyes diák.-válaszolta a másik.

-Én nem tudom Pomona, remélem.-majd betakarták a fiút és kimentek. Mivel kíváncsi voltam, így letettem a papírokat a kezemből, és felkeltem az ágyból és átmentem, a terem másik végébe. Nem nagyon láttam az arcát mivel, a barna haja eltakarta.

Így vissza mentem gyakorolni az átváltozástant.

***

A klubhelyiségnek az egyik foteljában ültem mivel, Piton professzor ment be Dracohoz így én addig nem kellettem oda.

***

Egy nappal később visszamentem a gyengélkedőre, út közben találkoztam Dracoval és Piton professzorral. Az utóbbi összeszűkült szemmel méregetett. Így szedtem a lábaimat, mivel féltem hogy hozzám szól.

-Te meg ki vagy?-a hang irányába fordultam. A Hugrabukkos fiú volt. Inkább nem vettem róla tudomást.-Hahó?! Mi az süket vagy?-erre már felkaptam a fejem.

-Semmi közöd hozzá hogy ki vagyok, és köszönöm, a fülem remek egészségnek örvend.-mondtam rá se nézve és tovább pakoltam.

Még csak léptéket sem hallottam, már itt volt mellettem. Vagy két fejjel magasabb volt. Barna szeme volt, és a haja is barna. Íriszeivel engem nézett.

-Azt hittem ronda vagy.-mondta. Meglepődtem. Mi a fene?

-Én is ezt gondoltam rólad, de nekem igazam is volt.

Elvigyorodott.

-Logan Gilbert vagyok.-nyújtotta a kezét. Vonakodva néztem rá.-Mi az nem tudod hogy kell? Segítek.-mondta  majd megragadta a kezem és megrázta.-Tudod megfogod a kezem és megrázod, így működik.-mosolyodott el pimaszul.

-Tudom hogy kell.-szűrtem ki a fogaim közt a szavakat.

-Valóban?

-Igen.-hogy lehet ilyen szemtelen? Azt sem tudom ki ez, és így viselkedik? Hogy jutott a Hugrabugba?

-Akkor tudod hogy a hölgyeknél régebben, nem kézfogás volt, hanem ez.-majd felemelte a kézfejem, és csókot lehelt rá. Annyira megdöbbentem hogy egy szót nem bírtam kinyögni. Viszont abban a pillanatban, bejött Piton Dracoval.

-Gilbert, menjen a házába, Smith kövesse a példáját. Draco te meggyógyultál viszont nyolckor gyere majd a dolgozószobámba.-majd felénk pillantott.-Maguk meg mire várnak?!

Gyorsan összeszedtem a cuccaimat majd elindultam a sarkamban a Hugrabukkossal.

-Szóval Smith..-emésztette Piton szavait.-A keresztnevedet megtudhatom?-sandított rám.

-Emma.-nem tudom mi mondatta ezt velem de valamiért elárultam. Közben felzárkózott és együtt mentük fel a lépcsőn.





na mi a véleményetek?<3

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro