Emily Green

~ 5 évvel később ~

-Annyira izgatott vagyok! – ugrált Eliza egy helyben.

Nevetve néztem legjobb barátnőmre, aki nem zavartatva magát a szoba közepén ugrált, mint egy kisgyerek a koszorúslány ruhájában, hatalmas pocakkal. Mellette Lottie nézett rá kicsit csúnyán, mert aggódott, hogy ne az utolsó pillanatban történjen valami katasztrofális baleset.

-Te nem izgulsz? – kérdezte Gigi, aki még velünk tartózkodott a helységben, mint a harmadik koszorúslányom.

-Egy kicsit. – vallottam be. – De csak arra tudok gondolni, hogy végre megtörténik.

Több, mint két évvel ezelőtt történt, hogy Louis megkérte a kezemet. Addigra már többször beszélgettünk róla, sőt emlékeztem Louis szavaira is még a kapcsolatunk elejéről, hogy ő velem tervezi a jövőjét. Mégis, amikor akkor karácsonykor hazautaztunk Donny-ba, hogy a családunkkal töltsük az ünnepeket, váratlanul ért a kérdést. Pedig látnom kellett volna rajta, hogy valamit tervez, mert nagyon izgatott volt, valamint a Tomlinson házba megérkezve döbbenten vettem tudomásul, hogy a családi karácsonyt szó szerint értették, mivel például még apa és az új családja is jelen volt. Mégis a könnyeim záporán keresztül néztem Louis gyönyörű kék szemeibe, amikor igent mondtam neki. Most pedig elérkeztünk a nagy naphoz. Mindenképp szerettük megvárni, amíg végzek az egyetemmel, valamint a pénzt is összespóroltuk rá, hogy tényleg olyan esküvőnk legyen, amilyet megálmodtunk magunknak.

-Niall reggel azt mondta, hogy sose gondolta volna, hogy ott lesz egy gimis tanárának az esküvőjén. – mesélte Liza nevetve.

Hát nem mondom, hogy amikor egy évvel a költözésünk után találkoztam a barátaimmal és elmondtam nekik mindent olyan könnyen ment volna minden. A szokásos kávézónkban találkoztam a Niall és Eliza, valamint a Zayn és Gigi párossal. Ők, akiket mai napig a legközelebbi barátaimnak tartok. Sose fogom elfelejteni, hogy már az első napomon Niall és Eliza mennyire nyitottan és kedvesen álltak hozzám. Aztán, amikor Zayn megnyílt utána vele is egész jó lett a kapcsolatom. Gigi később csatlakozott hozzánk, de örömmel néztem, ahogy Zayn-nel szerelembe esnek és segít túllépni Zayn-nek a veszteségén. Így elmondtam nekik, hogy mi történt az előző tanévben, aminek bár ők is részesei voltak, mégse tudtak mindenről. Zayn és Gigi leesett állal hallgattak, de aztán örültek, hogy végül minden megoldódott. Niall már más eset volt. Én is megdöbbentem, amikor vad magyarázásba kezdett Liza-nak, aki csak nevetett. Mint kiderült Niall sejtett valamit és többször is megosztotta a gondolatait Liza-val, de legjobb barátnőm sose mondott neki semmit, csak azt, hogy hülye, amiért ilyet feltételez. Szóval Ni sérelmezte, amiért nem avattuk be őt korábban. Végül jó lett minden, főleg miután többször is eljöttek meglátogatni minket Londonban. Eleinte fura volt mindannyiunknak a szitu, de aztán Louis elsütött egy viccet, ezzel oldva a hangulatot kicsit.

-Mintha én bármikor is terveztem volna, hogy a tanáromba szeretek bele. – jegyzem meg kissé szarkasztikusan, mégse bánok semmit.

Azon a nyári estén, amikor anya hazahívott és egy családi balhé közepén találtam magam, úgy gondoltam, hogy felfordult az életem. Doncaster-be költöztünk, a londoni barátaim elhanyagoltak, új suli, új környezet. Eszembe se jutott, hogy ezek a dolgok jó irányba is sodorhatják az életemet.

-A ti szerelmetek olyan, mint azokban a tiniregényekben, amiket a fiatal lányok csillogó szemekkel olvasnak. – szólal meg most Gigi.

-Sose olvastam olyanokat, de lehet. – vallom be őszintén.

Eszmecserénket az ajtó nyitódása zavarja meg, ahogy Jay és anya megérkeznek. Valószínűleg eddig a lenti folyamatokat irányították.

-De gyönyörű vagy, drágám. – ölelt magához Jay, majd utána anya is.

Lassan már féléve, hogy a lányokkal elmentem kiválasztani a fehér ruhámat. Nem akartam belőle nagy felhajtást csinálni, így csak Eliza-t hívtam meg, de Louis megemlítette Lottie-nak is, aki rögtön jönni akart, ha már ruhákról van szó, így végül Gigi se maradhatott ki. De egy remek délutánt töltöttünk el együtt, míg megtaláltuk azt a ruhát, amire mind a négyen rábólintottunk. Aznap Lottie vitte haza magával, hogy semmikép se lássa meg rajtunk kívül senki. Boldogan néztem meg magam a tükörben. A menyasszonyi ruhám egy sima fehér, A vonalú ruha, egy pici uszály résszel. Annyi különlegesség van benne, hogy a felsőrésze csipke.

-Hamarosan kezdünk. – nézett az órára Liza.

A ténytől, hogy alig 20 perc múlva megkezdődik a ceremónia egyszerre lettem izgatott és kissé ideges. Alig 20 perc múlva ott fogunk állni Louis-val a pap előtt, hogy összekössük az életünket és örök hűséget fogadjunk egymásnak a családjaink előtt.

***

Louis Tomlinson

Életem legboldogabb napjai közé sorolhatom most már a mait is. Alig fél órája, hogy kimondtuk az igent a pap előtt Emily-vel. Hivatalosan is férj és feleség lettünk. El se hiszem! A lakodalmunkat egy közeli kisebb étterembe tartjuk, ahová már tényleg csak a szűkebb családi kör jön el és pár közelebbi barát. Egy hosszabb asztal közepén foglalunk Emily-vel helyet. Az ő oldalán a szülei ülnek mellette, az enyémen meg anya és Dan. A többi vendég két körasztalnál foglal helyet a névjegykártyák szerint. A pincérek kiosztották a pezsgőket mindenkinek, de még vártak a koccintásra.

-Kedves vendégeink! – álltam fel a helyemről, hogy elmondjam a beszédemet, amivel készültem. – Örülünk, hogy eljöttetek megünnepelni velünk egybekelésünk napját. A napot, amikor hivatalosan is összekötöttük az életünket. – itt egy halk tapssal jutalmaztak, így kicsit vártam még mielőtt folytattam. - El se tudom mondani, hogy mennyi ideje vártam már erre a napra. De arra még inkább, hogy találjak egy olyan személyt, akivel átélhetem azt a szerelmet, amiről csak legendákat hallani. Évek teltek el, de még most is emlékszem az első pillanatra, amikor megláttam Emily-t. Sose fogom elfelejteni, hogy mennyire elbővült már akkor. Érdekes utat jártunk be, míg eljutottunk most idáig, de minden egyes perc megérte. – kezemet nyújtottam újdonsült feleségem felé. Én is elérzékenyültem a szemeibe nézve, amik könnyesen tekintetek vissza rám. Ő erről a beszédről nem tudott. Emily csak a közös bejelentésünkről tudott, de szeretem volna meglepni. Úgy tűnik sikerült. – Szeretnénk bejelenteni valamit. – néztem újra a vendégeinkre. Volt valami, amiről még nem tudott senki csak mi ketten, de úgy gondoltuk, hogy itt a megfelelő alkalom, hogy megosszuk ezt a hírt a családunkkal és a barátainkkal.

Biztatóan megszorítottam Emily kezét, mert most eljött az ő ideje. Ő szerette volna mindenképp elmondani. Visszaszorított a kézfogáson, és egy apró puszit adott az arcomra, mielőtt a vendégek kíváncsi szemei fordult volna.

-Szeretnénk elmondani, hogy úton van a családunk első tagja.

Először néma csend fogadta a bejelentésünket, majd anya eszmélt fel elsőként.

-Unokám lesz? – érzékenyült el egy pillanat alatt. – Drágáim. – ölelt át minket, de ekkor már Marie is csatlakozott hozzánk.

Ott álltunk a szeretteink körében, akik egyesével gratuláltak a hírhez. Örültem, hogy végül jól sült el a bejelentés. De a legjobban annak örültem, hogy a feleségemnek hívhatom a lányt, akibe első pillantásra szerelmes lettem, vagyis most már nemcsak a feleségemnek, hanem a születendő gyermekem anyukájának is. Boldog és büszke voltam magunkra. Így érhet véget egy olyan szerelmi történet, amibe nem sokan hisznek, de akik részesei lehetnek azok tudják, hogy csodák léteznek.

Fura érzések kavarognak most bennem. Több, mint egy éve osztottam meg a történet első részét. Erre csak ma döbbentem rá. Annyira gyorsan elment az idő (pedig olykor úgy érezhettük, hogy 2020-nak sose lesz vége😅). Mégis elértünk a történet lezárásához. Picit szomorú vagyok miatta, mert ez egy olyan történet volt, amit már régóta meg szerettem volna írni, és körülbelül 10 felé változatot kezdtem el, mire ezzel megelégedtem valamelyest. De! Funfact. A történet egy részénél úgy döntöttem, hogy mégsem úgy fog folytatódni, ahogy azt az elejétől terveztem. Ezáltal rövidebb is lett a történet, de boldog befejezéssel. Az eredeti történetszál kissé kaotikusabb és olykor negatívabb lett volna. Nem ígérek semmit, de talán egy nap megírom azt a változatot is, ahogy eredetileg alakultak volna az események.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasta, véleményezte valamilyen formában. Hihetetlenül hálás vagyok azoknak az olvasóknak, akik az elejétől itt voltak és mindig elmondták a véleményüket, amik olykor megnevetettek vagy elérzékenyültem miattuk. ❤️

Talán csak ennyit szeretem volna még idebiggyeszteni a történet végére. ☺️
Hamarosan hozom a Listen To Your Heart folytatását, illetve az I would is folytatódni fog.