Ezután gyorsan eljött az első futam, és már az egész csapat izgatottan várta. Kivéve talán Lancet, de ez érthető. A futam előtti napokig nem is volt biztos, hogy versenyezthet.

Igazából még engem is meglepett, milyen keményen dolgozott Lance, azért, hogy részt vehessen a futamon! Éppen a csütörtöki sajtótájékoztatóra mentünk, és Lance egész úton semmit se mondott. Ahogy az elmúlt napokban sem, csak ha nagyon muszáj volt... Kezdtem úgy érezni, ha nem beszél, az még jobban idegesít, mint amikor megszólal.
-Fáj még a kezed?- kérdeztem kínosan.
-Ha mozgatom...- válaszolta, nem mondott semmit és megint csend volt.

Én vezettem, mivel úgy gondoltuk, jobb, ha nem terheljük Lancet fölöslegesen.
-Nagyon jó sofőr lehetek, ha eddig még nem szóltál be...- mondtam, mire ő csak felvonta a szemöldökét.
-Ne mondd, hogy az a baj, hogy nem piszkállak!- csodálkozott.
-Nem, csak...- kedztem bele, dehát végülis lehet ez volt a baj. Egész szórakoztató volt beszólogatni egymásnak, legalábbis ahhoz képest, hogy most kínos csend van...- Csak igazán mondhatnál valamit, mert az is jobb, mint a csend...- mondtam.

Ezután megint egy kis csend jött, de végül megszólalt.
-Képzeld, azt hallottam Nico Rosberg itt lesz a hétvégén...- mondta.
-MICSODA???- örültem meg hirtelen.
-Igen, de a vezetésre figyelj!- mutatott az útra.
-Jó, figyelek, de...- kedztem bele, ahogy leparkoltam- Szerinted már ma találkozhatok vele?
-Miért ne?- vonta meg a vállát, én meg leállítottam az autót, kiszálltam, és már mentem, hogy segítsek neki is kiszállni. Persze Lance a segítségem nélkül kászálódott ki az autóból, akármilyen szerencsétlenül is nézhetett ki.

Még jó, hogy nem nagyon láttunk riportereket. Legalábbis addig nem, amíg a pályához nem értünk, aztán ott hirtelen mindenki megrohamozta Lancet.
-Hogy érzed magad?- kérdezték- Szerinted biztonságos, hogy ilyen állapotban versenyzel?
-Nem lennék itt, ha nem érezném úgy...- válaszolta, miközben tovább indult.
-Mit gondolsz, mennyire tudsz majd lépést tartani Fernandoval? Pláne törött kezekkel...- kérdezte egy másik.
-Keményen fogok dolgozni, és...- válaszolt, de meg se várták, már kérdezték a következőt.
-Szerinted hogy érinti a csapatot a balested?
-Szarul...- válaszolta Lance röviden, és már jött is a kövi kérdés.
-Miért nem Felipe Drugovich versenyez? Jó lehetőség lenne számára, hogy kipróbálja az autót...- mondta valaki.
-Ezt Felipe-től kellene megkérdezni...- válaszolta Lance, és már indult is tovább- Minden kérdésre válaszolunk a sajtótájékoztatón!- mondta, de ezután se álltak le a kérdésekkel.
-Milyen érzés, hogy ilyen segítőkész barátnőd van?- kérdezte egy riportet felém bökve.
-Nem, nem, nem... Én nem vagyok a barátnője!- vágtam rá rögtön kínosan nevetve.
-Nem, mi nem járunk!- válaszolta Lance is velem egyszerre.
-Nem, nem...- ráztam továbbra is a fejem, és ezt továbbra is nevetve tettem, ami miatt mindenki, köztük Lance is kezdett elég furcsán nézni rám, szóval elhallgattam.
-Több kérdésre nem válaszolok, csak a sajtótájékoztatón!- jelentette ki Lance, és ezután már tényleg eljöttünk.

-Miért kell rögtön azt feltételezniük, hogy a barátnőd vagyok...- idegeskedtem. Lance mintha válaszolni akart volna, de aztán meggondolta magát.
-Nem tudom- vonta meg a vállát- A riporterek hülyék.
-Eléggé...- értettem egyet vele.

Már majdnem megérkeztünk, amikor Lance a távolba mutatott.
-Nézd, ott van a szerelmed!- mondta, és én arra néztem és egy selymesnek kinéző csillogó szőke hajkoronát láttam meg.
-NICO!!!- mondtam vidáman- Tejóég, szerinted zavarná, ha odamennénk?- kérdeztem.
-Nem hiszem, de nekem már a csapattal kellene lennem... De te menj nyugodtan!- mosolygott.

Így hát Nico felé vettem az irányt, és összeszedtem minden bátorságom. Csak amikor közelebb értem, vettem észre, hogy nem másokkal beszélget, mint a két Redbull pilótával...
-Helló!- léptem közelebb.
-Szia!- köszönt rögtön Nico- Lance barátnője, ugye?- mire bólogattam, mivel Lance így mutatott be neki.
-Nico te honnan is ismered Lance barátnőjét?- kérdezte Max.
-Egyáltalán mióta van Lance-nek rendes barátnője?- kérdezte Checo csípőre tett kézzel- Már bocsánat!- nézett rám- De Lance nem arról híres, hogy sokáig egy csajjal van...- mondta, és erre nem igazán tudtam mit mondani, mert hát igaza volt.
-Hát ez a kapcsolat most komoly lehet, mert már hónapok óta boldog pár vagytok, ugye?- nézett rám Nico- Mikor is találkoztunk? Decemberben?
-Igen...- válaszoltam, de Max már közbe is szólt.
-És az a szoknyapecér nem csalt meg minden második lánnyal?- kérdezte Max.
-Dehogy, de szerintem eleget beszéltünk már Lanceről...- vágtam rá elég gyorsan.
-Hát lehet nem csak minden másodikkal, hanem minden elsővel is...- mondta Checo Maxnak halkan, de persze én is hallottam, és erre mindketten nevetésben törtek ki. Nem gondoltam volna, hogy ilyen mean girlök...

A nem létező kapcsolatomra való beszólogatás nem nagyon lombozott le, szóval rátértem a témára, amiért oda mentem.
-Nico!- szólítottam meg- Lance a múltkor véletlenül nem fotózott le, most csinálnál velem új képeket?- kérdeztem.
-Persze!- mosolygott. Gyorsan mellé álltam és ezúttal szelfi módra kapcsoltam a telefont és én magam fotóztam. Már lőttem vagy 10 különbözően mosolygós képet, amikor eszembe jutottak Maxék.
-Khm...- köhécselt Checo- Zavarunk?
-Uh bocsi srácok!- mondtam, mert teljesen megfeledkeztem róluk. Persze őket is bírom, dehát Nico Rosberg mégis csak Nico Rosberg...
-Velünk is szeretnél képet?- kérdezte Max, mire bólogattam, és odaálltam hozzájuk.
-Egyébként nektek nem kellene a sajtótájékoztatón lenni?- kérdeztem őket.
-Te jó ég, igazad van!- nézett Checo az órájára, majd mindketten röhögni kezdtek. Megforgattam a szemeim, milyen butusok...
-Na akkor mi léptünk!- köszönt el Max, és ráérősen elindultak.

Így hihetetlen, de kettesben maradtunk Nicoval.
-Mit gondolsz, ki lesz a világbajnok?- kezdtem beszélgetésbe.
-Max a legesélyesebb, de lehet a Ferrarinak is van egy kis esélye...- kezdte magyarázni.
-Hát, szerintem csak a hülyék, vagy deluluk bíznak még a Ferrariban...- vágtam rá gondolkozás nélkül, mire Nico csodálkozva nézett rám. Jaj, most komolyan lehülyéztem Nico Rosberget???
-Menő, hogy kimondod a véleményed!- mosolygott, ami nagyon megnyugtatott- Én személy szerint nem érzem az idei Ferrarit erősnek, dehát ők pozitívan állnak hozzá...- mondta.
-Jaj, de a ferrarisok minden évben így állnak hozzá!- nevettem.
-Ez igaz!- válaszolta nevetve- És mit gondolsz az Astonról?- kérdezte, ami teljesen meglepett. Mármint megepett, hogy egy ekkora szakértő az én véleményemre kíváncsi... Dehát Nico ilyen, kedves és érdeklődő!
-Remélem versenyeken is gyors lesz, nem csak a teszteken...- mondtam, és Nico úgy hallgatott, mintha tényleg érdekelné a válaszom. Jaj, ha nem lenne olyan biztos Fernando első helye a kedvenceim között, most tuti elbizonytalanodnék!- Jó lenne már, ha Fernando megnyerné a harmadikat is!- mondtam viccesen, de nem igazán látszott lehetségesnek.
-És akkor persze Lance is nyerhetne...- tette hozzá Nico.
-Igen, ő is!- vágtam rá gyorsan, mert elég kínos, hogy nem az állítólagos barátomat mondtam először...

Nagyon rosszul éreztem magam, amiért hazudtan Niconak. Ő volt az egyik legkedvencebb pilótám az egész világon. Ha épp nem Fernandoról, akkor róla beszéltem a barátaimnak. Mindig elég volt, hogy eszembe jutott, és máris jobb lett tőle a napom... Tudtam, hogy Niconak egyáltalán nem akarok hazudni. Éppen ezért, azt hiszem megérdemli, hogy megtudja az igazat.

-Mondanom kell valamit!- szólaltam meg gyorsan.
-Rajta!- mosolygott bátorítóan Nico.
-Szóval... Hazudtam, vagyis hazudtunk... De mivel Nico Rosberg vagy, így őszinte szeretnék lenni veled!- mondtam, ő pedig csodálkozva nézett- Lance és én, mi nem vagyunk együtt, és nem is voltunk soha... Ez egy nagyon hosszú sztori, de az a lényeg, hogy az egészet csak kitaláltuk...- mondtam.
-Hm...- gondolkozott el- Furcsa, pedig nagyon úgy viselkedtetek, mint akik szerelmesek!
-Igen, de az csak színjáték volt...
-Hát nekem nem úgy látszott...- mondta.
-Pedig ez az igazság! Lehet összetévesztetted az utálatot a szerelemmel...- tettem karba a kezeim kicsit sértődötten.
-Ha annyira utálod, miért kamuztátok ezt?- vonta fel a szemöldökét.
-Nem utálom!- vágtam rá gondolkodás nélkül- Vagyis régebben utáltam, de már annyira nem... De ez egy hosszú sztori, és eléggé bonyolult is...- vontam meg a vállam, mert nem akartam elmagyarázni, hogy csak Lance excsaja miatt volt az egész. Így belegondolva rájöttem, hogy annyira nem is bonyolult.
-Hát, én ráérek, szóval elmesélheted!- mondta kedvesen, én meg csak mosolyogtam rá.

Szerencsére éppen csörögni kezdett a telóm.
-Olivia!- köszönt Lance, és már folytatta is mielőtt szóltam volna- Ide tudsz jönni?- kérdezte.
-Miért?- csodálkoztam.
-Az mindegy, mert gondolom úgyis ide jössz! Csak udavariasan akartam kérni...- mondta.
-Indulok- forgattam meg a szemeim, majd letettem. Nico csak mosolyogva nézett- Lance volt...- mondtam.
-Gondoltam!- mosolygott aranyosan, amitől nekem is mosolygonom kellett.
-Akkor én megyek is!- integettem.
-Még biztos összefutunk!- intett vissza ő is- És azt a bonyolult sztorit majd elmesélheted, ha ráérsz!

Szóval elköszöntünk, én pedig indultam is. Pár perc múlva már a paddockban sétáltam, majd be is léptem az Aston épületébe.
-Na?- léptem oda Lance-hez, aki egy asztalnál ült.
-Ülj le!- mutatott az egyik székre, szóval leültem- Na?- kérdeztem megint, Lance pedig elém tolt egy papírdobozt az asztalon- Mit csináljak vele?- kérdeztem.
-Jaj neked mindent el kell mondani? Nyisd ki!- válaszolta nevetve, szóval kinyitottam.

Egy szelet epres sajttortát láttam magam előtt. A legkedvencebb sütim az összes süti közül!
-Ugye most nem fogod megkérdezni, hogy mit csinálj vele?- kérdezte Lance, én csak kérdőn néztem rá.
-Pedig megkérdeztem volna!- vágtam rá.
-Hát sok mindent nem lehet csinálni, max megenni...- válaszolta.
-Nyilván, de...- értetlenkedtem. Persze tudtam, hogy az evésen kívül mást nem lehet vele kezdeni, csak nem értettem, hogy miért kaptam volna egy szelet tortát...
-Csak megláttam a paddockban egy étterem kirakatában, és eszembe jutott, hogy szereted... És eszembe jutott, hogy talán még mindig haragszol rám, szóval gondoltam megleplek!- mondta vidáman.
-Uhm, köszi...- mondtam.
-Már nem szereted?- vonta fel a szemöldökét.
-De, ez a legjobb torta a világon! Csak meglepett...- mondtam már én is mosolyogva. Hát nem gondoltam volna, hogy Lance bármit is venne nekem, pláne nem a kedvenc tortám!
-És, beszéltél Nicoval?- kérdezte, mire csak bólogattam, mert már elkezdtem enni, és evés közben nem beszélünk...- Fogadnék, már meg is kérte a kezed...- viccelődött.
-Nem, ott MÉG nem tartunk!- nevettem.

Azt pedig inkább nem mondtam el, hogy Nico úgy látta, szerelmesek vagyunk. Biztos voltam benne, hogy Lance amúgy is csak kinevetné, mert hát lássuk be, ekkora hülyeséget ritkán hallani!

Gyorsan megettem a sütit, és Lance-el együtt mentünk a csapatmegbeszélésre.

Sziasztok! Sorry, hogy ilyen sokára lett csak új rész, és épp ezért a nyolcadik fejezetet is nemsokára posztolom majd, amiben egyébként meglepetés POV is lesz! De remélem tetszeni fog nektek!😘