Az éjszaka elég lassan telt, pláne mivel valamiért nem tudtam elaludni. Lance szobájában voltunk mind, és a többiek már rég elaludtak. Én meg csak tiktokoztam, de az is unalmas volt. Kinéztem az ablakon, sétálgattam össze vissza, de ezek is unalmasak voltak.
-Ha így járkálsz fel-alá, sose alszok el!- szólalt meg hirtelen Lance, ami kisebb jumpscare volt számomra.
-Te nem alszol?- csodálkoztam.
-Úgy nézek ki, mint aki alszik?- kérdezte. Csak megforgattam a szemeim.
-Honnan tudnám, hogy nézel ki, amikor alszol?- mondtam gúnyosan, miközben leültem egy székre az ágya mellett.
-Hát igazán nem rájtam múlt, hogy lehetőséged legyen megtudni...- válaszolta, és erre inkább csak nem mondtam semmit.
-Elég régóta együtt vagytok...- mutattam Jenny felé, utalva arra, hogy ha jól emlékszek már több, mint három napja járnak- Nem unod még? Hogy bírtad ki, hogy ne szakíts vele?- kérdeztem gúnyosan. Lance csak suttogva válaszolt.
-Igazából ma akartam kidobni, de mindenem fáj, szóval nem hiányzik még egy pofon is!
-Pedig szerintem tökéletesen össze illenétek!- mondtam.
-Ja, persze... Én és valaki olyan aki azt hiszi szeretem a barackot...- panaszkodott.
-Igen, ez tényleg elviselhetetlen ellentét... De valakinek meg kell enni!- vontam meg a vállam, és gyorsan lekaptam az éjjeli szekrényről a bonbonos dobozt.
-De ne itt, ha kinyitod full barack szag lesz minden!- mondta undorodva Lance.
-Már kinyitottam!- válaszoltam, és kivettem egy darabot- Szerintem finom!- mondtam miután megkóstoltam- Nem akarsz adni neki egy esélyt?- kérdeztem.
-Ki van zárva! Még csak az kéne, hogy el is hízzak a szezon előtt...- mondta.

Ebbe én eddig bele se gondoltam! Pár nap múlva kezdődnek a tesztek, aztán pedig az első futam! Hogy fog így Lance vezetni?
-Mit mondtak, mikorra gyógyul meg?- kérdeztem.
-A teszteket tuti ki kell hagynom, de valószínűleg az első néhány futamot is...- mondta.
-Sajnálom...- válaszoltam.
-Legalább elértem, hogy aggódj értem!- jelent meg a szokásos beképzelt mosoly az arcán.

Ezután kis csend következett, és nem nagyon tudtam mit mondani, szóval ettem egy bonbont. Meglepően finom volt.
-És...- kezdtem bele, de Lance közbe szólt.
-Ne beszélj evés közben!- mondta, szóval kicsit sértődötten, de elhallgattam és előbb lenyeltem.
-Most így elfelejtettem mit akartam mondani!- panaszkodtam.
-Hát, ráérsz kigondolni, mert úgyis itt leszek reggelig!- válaszolta.
-Szóval...- jutott eszembe- Ez lehet hülye kérdés lesz...
-Jól kezdődik...- szólt közbe gúnyosan, de nem is foglalkoztam vele.
-Szóval! Nem aggódsz, amiért ki kell hagynod néhány futamot?- kérdeztem- Nem azt mondom, hogy pánikolnod kellene, csak azt, hogy magadhoz képest keveset panaszkodsz...- mondtam.
-De, persze... Dehát valószínűleg úgyis vagy huszadikként érnék célba, szóval nem mindegy?
-Hát, nem... Nem tudhatod, lehet egész ügyes lennél...- vontam meg a vállam.
-Már mindegy, mert nem tudok majd részt venni rajtuk...- mondta.
-Igen, de később megmutathatod, hogy tudsz te vezetni, és nem csak apukád miatt vagy ott...- mondtam.
-Miért, te nem ezt gondolod?- kérdezte, és hirtelen nem is tudtam válaszolni, mert hát de, ezt gondoltam. Csak azért mondtam, mert valami motiválót akartam mondani...- Na látod, mindenki ezt gondolja!- mondta.
-Akkor épp ezért szedd össze magad és mutasd meg, hogy nincs igazuk!- valaszoltam.
-Nem gondoltam volna, hogy te próbálsz majd motiválni...- válaszolta Lance mosolyogva.
-Valakinek ezt is meg kell csinálni, ha már a barátnőd órák óta horkol...- vágtam rá.
-Sőt, nem gondoltam volna, hogy mi ketten ilyen sokáig tudunk beszélgetni egymás sértegetése nélkül...- mondta.
-Most sajnállak, szóval vissza kellett fognom a beszólásokat!- válaszoltam. De amúgy engem is meglepett, hogy eddig beszélgettünk. Eszembe jutott, hogy talán ok nélkül utáltam ennyire...
-Szomjas vagyok! Hozol valami piát?- szólalt meg Lance.
-Remélem a pia alatt vizet értettel...- válaszoltam, és töltöttem neki egy pohárral.
-Nem, de gondolom nem kapok semmi mást...- válaszolta.

Megálltam az ágya mellett, és már adtam volna a kezébe a poharat, de eszembe jutott, hogy felemelni se tudja. Megforgattam a szemeim, és leültem az ágy szélére, hogy megitassam.
-Megigazítod a párnám?- kérdezte, miután ivott.
-Jól sejtem, hogy az elkövetkező hetekben engem fogsz csicskáztatni?- forgattam meg a szemeim megint nevetve.
-Ki mást? Jane-el szerintem szakítok holnap...- mondta elgondolkozva.
-Mármint Jenny-vel?- vontam fel a szemöldököm, miközben megigazítottam a párnáját.
-Hát holnap szakítunk, szóval már nem érdekel, hogy hívják!- mondta, miközben próbált fészkelődni- Még mindig nem jó, sőt csak rosszabb lett...- panaszkodott.
-Ajj, jobb is lesz Jenny-nek ha nem kell elviselnie...- viccelődtem, miközben megint közelebb hajoltam és megigazítottam a párnáját.
-Várj!- szólt hirtelen Lance, szóval abbahagytam a párna csapkodását és ránéztem- Így jó!- mondta mélyen a szemembe nézve.
-Nem fogsz megint panaszkodi?- kérdeztem.
-De, mert a párna elég kényelmetlen...- mondta.
-Azt mondtad jó!- csodálkoztam.
-Nem a párnára gondoltam...- hajolt közelebb- Nem jut eszembe semmi jó duma, szóval csak simán kimondom, hogy most rohadtul meg szeretnélek csókolni!- mosolygott.

Nagyon meglepett, de már belátom, nem kellett volna. Tudhattam volna, hogy nem lehet vele normálisan beszélni, mert mindig csak a csajozáson jár az esze!

Olyan jól elbeszélgettünk, hogy amikor ezt mondta, hirtelen el is felejtettem, hogy utálom. Éppen ezért nem is jöttem távolabb tőle, csak miután ez eszembe jutott. De akkor dühömben ráborítottam a pohár vizet, ami talán túlzás volt.
-Te normális vagy?- kérdeztem dühösen- Most ez muszáj volt?
-Azt hittem...- kezdett bele.
-Azt hitted, hogy mert megigazítom a párnád már rögtön meg lehet csókolni?
-Nem csókoltalak meg, csak azt mondtam, hogy meg akarlak csókolni!- mondta.
-Nem ez a lényeg! Naív voltam, hogy azt hittem lehet veled rendesen beszélgetni! Mostantól egy flörtölős mondatot se mondassz nekem, mert egyáltalán nem érdekelsz! Nem vagyok a barátnőd, és nem is szeretnék az lenni!- mondtam még mindig dühösen.
-Sajnálom, de...- kezdett magyarázkodni, de közbe szóltam.
-Nem érdekel!- vágtam rá, és visszaültem az ablak mellé, ahol alapból ültem.

Meglepetten láttam, hogy Katie és Jenny ebből az egészből semmit se vett észre, és még mindig alszanak. Ezután én is megpróbáltam aludni, de ahogy ránézten a telómra és láttam, hogy már fél öt, úgy voltam vele, mostmár mindegy ha nem is alszok. Aztán hirtelen mégis elaludtam.

Reggel arra keltem, hogy Katie próbált felébreszteni.
-Hahó, ébresztő!- hallottam legjobb barátnőm hangját- Induljunk vissza a hotelbe...- mondta.
-Már? Ilyen korán?- csodálkoztam.
-11 óra van...- kezdett bele, ez már meglepett- ...és Lance szakított Jenny-vel, szóval ő indulni akar rögtön. Azt mondta nem marad Lance közelében egy percet se...
-Hogy mi?- kérdeztem- Hol van Lance?
-Vizsgálaton- válaszolta Katie.
-Mr Stroll?
-Az előbb volt itt, ő is azt mondta, hogy menj nyugodtan...

Így hát elindultunk, vissza a hotelbe. Katie vezetett, Jenny pedig egész úton egy szót se szólt.

Másnap megműtötték Lancet, és amíg ő a kórházban volt, mi is maradtunk Spanyolországban. Mármint Jenny rögtön visszament Angligába, de Katie még maradt velem pár napot és ő csak akkor ment, amikor már mi is indultunk Bahreinbe.

Párszor találkoztam Lance-el, de egyszer se szólt hozzám, és én se hozzá. Gondoltam, miért is kéne? Ráadásul pont ezt akartam...

Aztán Bahreinben is kb ugyanolyan volt minden. Leszámítva, hogy a tesztek és a közeledő szezonnyitó miatt Mr Strollnak egyre több dolga volt, így megkért, hogy segítsek Lance-nek. Olyankor se nagyon beszélgettünk, csak ültem és olvasgattam, és néha megkérdeztem, hogy segítsek-e valamiben. Egészen addig, amíg egyszer csak meg nem szólalt és zavart meg olvasás közben.
-Tényleg nagyon sajnálom! Nem gondoltam, hogy ennyire zavarna...- mondta.
-Hát pedig ennyire zavart!- vágtam rá.
-És akkor most nem is fogsz hozzám szólni, csak ha muszáj?- kérdezte.
-Hát, ez volt a terv...- vontam meg a vállam.
-De meg se csókoltalak...- mondta.
-De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy egy igazi szívtipró vagy, aki minden lányt csak el akar csábítani!
-Hát ezentúl nálad nem próbálkozok...- mondta.
-Ez a minimum! Már ha nem akarod, hogy eltörjem az ép lábujjaid...- vágtam rá, és erre már nem igazán tudott mit válaszolni. Nem csak azért, mert hát őszintén szólva, mit lehet erre mondani? Hanem azért se, mert kopogtak az ajtón.

Felálltam, kinyitottam és meglepetten pillantottam meg Fernandot.
-Hello! Bejöhetek?- kérdezte.
-Persze!- mosolyogtam.
-Jobban vagy?- kérdezte Lancet, aki bólogatott.
-Igen, egy kicsit már jobb...- válaszolta, majd kínos csend lett.
-Mit mondanak, rendbe jössz a futamra?- érdeklődött Fernando.
-Lehet, de addig még sok munka van...- válaszolta Lance- Milyen volt a tesztelés?
-Nagyon jó, szerintem elégedettek lehetünk! Épp beszéltük a többiekkel, hogy elmegyünk vacsizni, megünnepelni, hogy ilyen jó az autó... Lenne kedved csatlakozni?- kérdezte Lancet. Nyilván alig tud bármit csinálni, nem hogy elmenni vacsizni. De Fernando egy udvarias ember, így megkérdezte, még akkor is, ha tudta, hogy Lance nemet fog mondani.
-Most nem igazán van kedvem...- válaszolta- De Olivia biztos szívesen csatlakozna!- mondta, mire én meglepetten néztem fel.
-Igen?- nézett rám Fernando.
-Hát, igazából még vigyáznom kell Lance-re, szóval...- kezdtem bele.
-Jaj nem kell vigyázni rám mint valami gyerekre!- mondta Lance.
-Nem is úgy értettem!- vágtam rá.
-Akkor meg? Menj nyugodtan szórakozni...- válaszolt.
-De mi van, ha kell valami?
-Majd telefonálok valakinek...
-Hogy telefonálsz kéz nélkül?- vontam fel a szemöldököm.
-Jaj ne köss bele mindenbe amit mondok! Mindjárt jön apu, addig meg csak nem kell semmi...- mondta.
-Na, akkor mehetünk?- kérdezte Fernando mosolyogva.

Őszintén szólva tényleg nem akartam egyedül hagyni... Lehet, hogy haragszok rá, és utálom, de akkor is!
-Menjetek, én maradok Lance-el!- mosolyogtam Fernandora.
-Biztos? Mert szerintem boldogul egyedül is...- válaszolta.
-Lehet, de inkább maradnék! Majd legközelebb szívesen veletek tartok...- mondtam, és közben nem is tudtam eldönteni, kit utálok jobban: magamat, amiért nemet mondok Fernandonak, vagy Lancet, amiért nem figyelt az útra és nem vette észre a gödröt...
-Dehát menj nyugodtan!- szólt megint Lance- Apu nem fog kirúgni, csak azért mert tíz perccel hamarabb elmész...- mondta.
-Lance, hallgass!- néztem rá szigorúan, majd Fernandohoz fordultam- Nektek jó szórakozást!
-Ugyan, ha csak tíz perc az egész, szívesen maradok addig én is!- mondta Fernando- És aztán mehetünk együtt!

Így hát mindketten leültünk a kanapéra, és csendben várni kezdtünk.
-Na és...- fordult felém Fernando- Lancen és rajtam kívül kik a kedvenceid?
-Nicot nagyon szeretem, mármint Rosberget, és persze Kimit...
-Jó ízlésed van!- bókolt Fernando.
-Jensont kihagytad...- szólt közbe Lance, mire én meglepetten néztem rá. Nem gondoltam volna, hogy emlékszik ilyenekre.
-Igen, ő is az egyik kedvencem...- mondtam- De amúgy Maxot és Checot is nagyon szeretem...
-Ez nagyszerű, mert velük lehet össze is futunk este!- mondta Fernando.
-Komolyan?- mosolyogtam, mire Fernando bólogatott.
-Majd kérek tőlük autogrammot neked!- mondta, és biztos voltam benne, hogy elpirultam.
-Köszönöm!
-Induljatok már, nincs kedvem ezt hallgatni...- szólt közbe Lance unottan.
-De én várok, szóval csitt!- vágtam rá- Úú, amúgy ne öltözzek át valami fancybe?- néztem Fernandora.
-Szerintem tökéletes vagy így is!- mosolygott- De persze ha szeretnéln menj csak, addig maradok Lance-el!

Így hát átszaladtam a szobámba, hogy egy kicsit kikerázzam magam. Nem igazán tudtam, mennyire kellen kiöltözni de végül egy cuki szoknyás outfitet vettem fel.

Épp mentem volna vissza Lance szobájába, amikor kinyílt az ajtó, és Fernando jött ki rajta.
-Úú nagyon csini vagy!- dícsért meg- Megjött Mr Stroll, mehetünk!- mondta vidáman.
-Okés!- válaszoltam vidáman.

És lementünk, és láttam, hogy a többiek már a lobbyban vártak ránk. Megsimertem pár embert, akik szintén ott voltak a car launchon, és persze Jimmyt, a csapat adminját.

Fernando kedvesen bemutatott mindenkinek, és már indultunk is. Nagyon szimpatikusak voltak, főleg Jimmy!

Sajna nem találkoztunk egyik Redbull pilótával sem, de jól szórakoztam így is. Fernando nagyon jó fej, és miután vége lett az ünneplésnek még beszélgettünk is amikor a szobák felé sétáltunk! És most nem Lanceről!
-Hát nagyon remélem, hogy idén világbajnok leszel!- mondtam nevetve, de én se hittem el igazán, hogy van esélye rá...
-Hát, ha rajtam múlik megnyerek mindent!- mondta büszkén- De a másik kedvenced valószínűleg nem fog hagyni...
-Hát igen, Nico lehet tényleg esélyesebb...- értettem vele egyet. Teljesen kiment a fejemből, hogy Nico már nem versenyzik, dehát mentségemre szóljon egy kicsit bebasztam.
-Nem ő!- nevetett Fernando- Max...
-Hát igen, ő is ott van...- válaszoltam, amikor megálltam a szobám előtt.
-Akkor holnap talizunk!- köszönt el Fernando egy kacsintással. Neki valamiért jobban állt, mint Lance-nek...

Bementem a szobámba, és aztán még egy kicsit olvasgattam, meg tiktokoztam, de aztán gyorsan elaludtam. Előtte persze kiválasztottam, mit vegyek fel holnap, hogy csinos legyek, amikor megint találkozunk Fernandoval.