A kocsi bemutató után bekereteztem a Fernando által aláírt szalvétát, és amíg Angliában voltunk még többször is találkoztunk. Egészen pontosan háromszor. Először bemutató utáni reggelen, a hotel éttermében. Nem csak találkoztunk, de egy asztalnál is ültünk, mivel Fernando volt olyan kedves és leült mellém. Hát konkrétan el se hittem, hogy vele reggelizek! Nagyrészt Lanceről beszéltünk, de nem zavart! Aztán el kellett mennie edzeni, áh nem csoda, hogy ilyen jól néz ki! Aztán csak gyorsan összefutottunk a folyosón, de ez is szuper volt, mivel nem csak úgy random köszönt, hogy "helló", hanem azt mondta, "helló Olivia". Ez azt hiszem feljebb lépés a házasság felé! Aztán pedig egy megbeszélésen találkoztunk, amit Mr Strol tartott, de az pusztán szakmai találkozó volt.

A Silverstoneban töltött idő gyorsan elment, ezután Lancékkel Spanyolországba mentünk. Hogy mi dolguk volt ott, amit Angliában nem lehet elintézni, ötletem se volt, de oda mentek. Nekem pedig, mivel Mr Stroll személyi asszisztense vagyok, velük kellett menni. Aztán Mr Stroll pár nap múlva el is utazott, de én kaptam egy kis szabadságot, így maradtam nyaralni.

Lance új barátnője is velünk tartott, akit Silverstone-ban szedett fel. Valami Jenny, vagy hogy is hívják, és nem, ez nem ugyanaz a csaj aki a kocsi bemutatón volt.

Mindegy is, nem foglalkoztam velük, főleg azért, mert elhívtam Katie barátnőm. Gondoltuk, amíg nem dolgozok, jól szórakozhatunk ebben a nagyon szép országban! És persze akkor már elhívtam Katie pasiját, Danit is, de ő nem jött.

És minden tök jó is volt, azt leszámítva, hogy Jenny kibaszott idegesítő! Lance sokat edzett, és addig Jenny a hotelben maradt, és velünk töltötte a szabadidejét. Nem igazán kértük rá, vagy hívtuk meg, szóval nem is értettük miért.

Épp a hotelben ücsörögtünk, és örültünk annak, hogy Jenny kivételesen nem akart velünk tartani (ami azért volt, mert nem szóltunk neki), amikor Katie felém fordult.
-Figyu, szerinted Dani megcsal engem?- kérdezte hirtelen.
-Bullshit! Ezt miből gondolod?- csodálkoztam. Dani nagyon kedves srác, szóval nem hinném, hogy megcsalná Katie-t. Persze ha tényleg megcsalta a legjobb barátnőm, akkor azt nem ússza meg egykönnyen.
-Nem is tudom... A múltkor összefutottunk egy volt osztálytársával, és olyan csábosan nézett rá...
-De Dani mindenkire olyan csábosan néz!- szóltam közbe. Nem védeni akartam a srácot, de ez az igazság. Hirtelen Jenny ült le a mellettünk lévő kanapéra. Frissen mosott, vizes volt a haja és valami arcmaszkot is felkent.
-Csajok, mi a mai program?- kérdezte, miközben elkezdett egy pohár kávét iszogatni. Összenéztünk Katie-vel és egyszerre pattantunk fel.
-Mi elmegyünk bevásárolni...- mondtam.
-Úúú shopping? Menjünk később, most kentem fel egy arcmaszkot...- válaszolta Jenny.
-Nem, ez nem shopping, csak bevásárlás. Veszünk kaját, és még...- kezdett bele Katie a felsorolásba.
-És még inni is, meg ilyenek! Hozzunk neked valamit?- kérdeztem.

Jenny mondott valamit, de nem figyeltem, mert tudtam, hogy úgyse hozunk neki semmit. Igazából nem is boltba mentünk, csak össze vissza sétálgattunk a környéken. Csináltunk pár képet instára, és közben jó alaposan kibeszéltük Danit. Meg persze Jennyt is, és akkor már Lance se maradhatott ki.

Épp a hotel felé sétáltunk vissza, amikot csörögni kezdett a telefonom.
-Ki az?- kérdezte Katie.
-Nem tudom, nincs elmentve a szám...- vontam meg a vállam, majd felvettem- Halló?
-Olivia? Én vagyok, Lance!- hallottam meg Lance hangját.
-Mit akarsz? Egyáltalán honnan tudod a számom?- csodálkoztam.
-Apu adta meg... Csak azért hívlak, mert el kellene hoznod pár cuccot...- kezdte.
-Mi? Miért nem viszed te?
-Csak azért, mert egy csöppet összetörtem magam és épp kórházban vagyok...- mondta lazán. Majdnem kicsúszott a számon, valami olyasmi, hogy "ugye jól vagy", de ha telefonál, nyilván jól van. És amúgy is, az kéne még, hogy azt gondolja érdekel...
-Mennyire törted össze magad?- kérdeztem.
-Ne mondd, hogy tényleg érdekel, és aggódsz értem! Ez már haladás!- válaszolta.
-Dehogy! Csak udvarisnak neveltek, és ilyenkor illik érdeklődni...- mondtam.
-Hát, ha végre elindulsz, meglátod!- mondta. Csak megforgattam a szemeim.
-Egyébként miért nem a barátnődnek szólsz?- kérdeztem
-Hm... Teljesen kiment a fejemből, hogy van barátnőm!- mondta. Tipikus...
-Mi az a pár cucc, ami kell?- kérdeztem.
-Hozz fogkefét, és hozz pizsamát, és hozz pár ruhát is! Meg a telefon töltőt, meg...- keztde sorolni.
-Csak írd le!- szóltam közbe.
-Sajnos nem igazán tudom használni a kezeim, szóval hallgasd végig!- válaszolta, és folytatta a felsorolást, aztán elmondta a kórház címét.

Katie-vel gyorsan visszamentünk a hotelbe, és miután elmagyaráztuk a recepciósnak, hogy be kellene engednie Lance szobájába se akart minket beengedni. Aztán jutott eszünkbe Jenny, és hogy közös szobájuk van. Őszintén szólva szívesebben próbálkoztam volna a recepciós meggyőzésével, de Jennyt megkérni nyilván egyszerűbb. Így hát simán bekopogtunk az ajtón.
-Remélem még nem fáradtál le full az edzésben, mert...- nyitott ajtót nekünk Jenny- Ú, bocsi csajok, azt hittem Lance kopog!- nevetett.
-Jenny, figyelj...- kezdtem bele, de nem tudtam, hogy folytassam úgy, hogy ne akadjon ki.
-Lance kórházban van, szóval megkért...- folytatta Katie, de Jenny közbe szólt.
-MICSODA? Mi történt? Ugye jól van? Miért nem szólt nekem? Miért nektek szólt?- válaszolta.
-Nyugi, nincs semmi komoly baj!- mondtam, igaz mivel Lance nem mondta el mi van én se tudtam- Csak megkért, hogy vigyünk be neki pár dolgot, ennyi...- magyarátam.
-Akkor összepakolok és indulhatunk!- válaszolta, majd becsapta az ajtót.

Katie-vel összenéztünk, hogy ez most mi, majd újra kopogtunk.
-Igen?- nyitotta ki Jennyi ismét.
-Lance nekünk mondta, mi kell, szóval...- magyaráztam, arra utalván, hogy engedjen be és indulhassunk.

Aztán végre beengedett, és elkezdhettünk pakolni. Furcsa érzés volt a cuccai között kotorászni, pláne azért, mert Jenny folyton figyelt. Aztán olyan 10 perccel később indulhattunk is. Én vezettem, Katie gyorsan mellém ült, Jenny pedig hátra.
-Remélem nincs semmi baja!- mondta Jenny- Juj, szerintetek az arca rendben van?
-Nem tudom, a keze tuti nincs.- válaszoltam kissé ingerülten.
-Miért, ha mostantól csúnya lesz, szakítani fogsz vele?- kérdezte Katie.
-Dehogy! Én nem a kinézetéért szeretem!- vágta rá Jenny. Erre nem mondtunk semmit Katie-vel, csak összenéztünk.

Már majdnem a kórházhoz értünk, amikor Jenny megszólalt.
-Vigyünk neki valami bonbont, ott egy bolt!- mondta.
-Nem hiszem, hogy kell neki bonbon...- kezdtem bele.
-De én a barátnője vagyok, és kedves gesztus lenne! Szóval parkolj le és gyorsan szaladjunk be venni valamit!- mondta. Nem akartam veszekedni, hát leparkoltam és mindhárman besétáltunk a boltba.

Jenny gyorsan az édességekhez szalad, és válogatni kezdett, majd lekapott a polcról egy doboz barackos bonbont.
-Ez tökéletes lesz!- mondta.
-Ki van zárva, Lance utálja a barackot!- mondtam gondolkodás nélkül. Eszembe jutott, hogy a suliban semmit nem evett meg, amiben barack volt.
-Mert te annyira ismered, mi?- vonta fel a szemöldökét.
-Biztos jobban ismeri, mint te!- vágta rá Katie.
-Pf, persze! Csak szeretné! A barackosat vesszük, és kész!- mondta.

Így hát egy doboz barackos bonbonnal távoztunk, majd ültünk vissza a kocsiba. Nemsokára a kórházhoz értünk, és Jenny rögtön kipattant és vitte a bonbont. Mi pedig Katie-vel vittük Lance cuccait.

Miután a recepciós elmondta, melyik Lance szobája Jenny megint előre ment. Könnyű neki, ő egy 300 grammos bonbont cipel, míg mi Lance cuccait. Miután bement, nem túl meglepő módon becsapta előttünk az ajtót, és amikor kinyitottuk és beléptünk csak morcosan nézett ránk.
-Nézd, hoztam neked bonbont!- fordult Lance felé- Ugye minden rendben? Jól vagy?
-Most, hogy itt vagy, sokkal jobban vagyok!- mondta Lance- De amúgy, ha érdekel...- nézett rám- ...eltört mindkét kezem, és az egyik lábujjam is!
-Nagyon ügyes vagy!- mondtam gúnyosan, de azért örültem is neki, hogy nincs nagyobb baja.
-Ti annyira nem vagytok ügyesek! Már csomó ideje várok! Mikor is hívtalak?- kérdezte.
-Épp kezdődött volna a sorozatom, amikor hívtál, szóval örülj neki, hogy egyáltalán eljöttünk!- vágtam rá.
-De nézd, hoztam neked bonbont!- szólt közbe Jenny, nyilván nem bírta, hogy nem rá figyel Lance...
-Ez nagyon kedves, de megeheted. te! Utálom a barackot...- mondta Lance, mire mi Katie-vel nevetni kezdtünk. Erre persze mindketten ránk néztek.
-Legalább Jenny gondolt rám, és hozott nekem valamit!- mondta Lance.

Épp azt akartam mondani, hogy mi hoztuk el a cuccait, de csörögni kezdett a telefonom, így kijöttem a szobából. Mr Srtoll volt, és Lance-ről érdeklődött, meg arról, hogy minden rendben-e. Megkért, hogy maradjak a kórházban estére a fiával, mert ő csak holnap tud utazni. Szerintem Jenny sokkal szívesebben maradt volna, de ezt csak nem mondhattam.

Már kezdett esteledni, amikor letettük a telefont és visszamentem.
-Apukád hívott!- mondtam Lance-nek- Megkért, hogy vigyázzak rád éjszaka...
-Én is ezt mondanám, ha kettesben szeretnék maradni valakivel!- kacsinott Lance, majd Jenny miatt hozzátette- Csak viccetlem!
-Hát arra várhatsz, hogy kettesben maradj az én Lancemmel!- tette karba a kezeit Jenny- Én is maradok!- jelentette ki.
-Minek? Elég ha én maradok, ti meg visszajöhettek reggel!- mondtam, mert semmi kedvem még őt is elviselni.
-Aztán majd úgy jövök be reggel, hogy Lance karjai közt fekszel, mi?- kérdezte.
-Szegény Lance meg se tudja mozdítani a karjait!- mutattam rá.
-Nem ez a lényeg!- mondta sértődötten Jenny.
-Nem gondoltam volna, hogy rajtam fogtok veszekedni!- nevetett Lance. Erre inkább nem is mondtam semmit.
-Jó, én nem mondom meg, hogy menj-e vissza, vagy se! Ha ennyire ráérsz akár maradhatsz is!- zártam le ennyivel a vitát.

Megbeszéltük, hogy akkor már Katie se megy vissza a hotelbe, így mindhárman maradunk. Lance erre csak úgy reagált, ha tudja, hogy ennyire könnyű elérni, hogy három ilyen csajszi maradjon vele éjszakára, hamarabb összetöri magát.

Sziasztok! Jön majd a kövi rész is nemsokára!🥰