Ausztrália után a kínai futam jött volna, de mivel azt eltörölték egy régi-új helyszín került a naptrába: az Istambul Park! Ez az egyik kedvenc helyszínem, annak ellenére, hogy Fernando itt még egyszer sem nyert, de reméltem, hogy most bepótolja! Így Ausztrália után Törökországba mentünk, ahol korábban még nem jártam. Meghívtam Katie-t is, aki még szintén nem járt Isztambulban, de mivel mindketten szeretjük a török sorikat, örültünk, hogy ide is eljön a Forma-1.

Városnézés közben egy csomó török színészt felismertünk, legalábbis bebeszéltük magunknak, hogy éppen Fikret ment el mellettünk, Asiye és Doruk ültek egy kávézóban, vagy Ferit szedte össze a kiborított pisztáciát.
-Menő, hogy itt is van futam!- mondta Katie, miközben teáztunk.
-Tudom! De annak is örülnék, ha nem kellene Lance közelében lennem most...- panaszkodtam.
-Dehát vége a kamu kapcsolatnak! Miért zavar egyáltalán?- kérdezte barátnőm, mire csak megvontam a vállam.
-Nem tudom, nincs kedvem így beszélni vele...- mondtam- Azóta nem is beszéltünk, hogy szakítottunk...- gondolkoztam el hangosan.
-És ez zavar?- vonta fel barátnőm a szemöldökét.
-Nem tudom... Talán!- vontam meg a vállam, mire Katie mosolyogni kezdett.
-Mi az?- kérdeztem.
-Semmi!- válaszolta, majd inkább beleivott a teájába.

Ezután inkább visszamentünk a hotelbe, és nem túl meglepő módon az összes csatornán török sorik mentek, a probléma csak az volt, hogy nem tudunk törökül... Ez nem feltétlenül volt gond, mivel a Tiltott Gyümölcsöt kezdtük el nézni, amit már láttunk. Épp az a rész ment, amiben Yildiz leleplezi mindenki előtt, hogy a férje megcsalta Kumruval. Belegondoltam, milyen menő lenne olyan girlbossnak lenni, mint Yildiz.

Másnap már szabadedzés volt, így nekem is a pályára kellett mennem. Mivel külön érkeztünk Lance-el, a riportrek mintha észre se vettek volna. Nem bántam, legalább nem kellett magyarázkodnom nekik a szakítás miatt, mondjuk szegény Lance-nek biztos kellett...

Katie és én bementünk a motorhomeba, és rögtön Fernando sétált szembe velünk, egy öleléssel köszöntöttük egymást.
-Láttam, hogy szakítottatok...- mondta.
-De tudod, hogy csak kamu volt az egész...- válaszoltam.
-Tudom! Jobb ez így, úgyis lebuktatok volna...- mondta.
-Nem, ha ügyesek!- szólt közbe Katie.

-Sziasztok!- lépett be egy random csaj az ajtón- Nem mondaná meg valaki véletlenül, hol van Lance?- kérdezte. Nagyon csinos volt, de valamiért nem volt szimpatikus.
-Bocsi, de ide rajongók nem jöhetnek...- mondtam- Majd fotózkodhatsz Lance-el, amikor kiment...
-Majd megmondom neki, hogy ezt mondtad!- nevetett, és belépett.
-Várj, nem jöhetsz be csak úgy...- szaladtam utána, mert addigra ő már tovább is ment- Szólhatok neki, hogy menjen ki fotózkodni, de most ne zavard...- mondtam, mire a lány felém fordult.
-Nem kell!- mosolygott rám lenézően- Vannak közös képeink!- monta, ahogy tovább ment, én pedig mentem utána.

Lance szobájához értünk, mire a lány kopogott.
-Ide már tényleg nem mehetsz be!- tettem a kezem a kilincsre, de ő ígyis csak benyitott. Lance a kanapén feküdt és telózott, majd felénk pillantott, és rögtön felült.
-Vanessa?- csodálkozott Lance- Te mit csinálsz itt?

-Lance, bocsi, próbáltam megállítani, de...- kezdtem bele, mire a lány, Vanessa megint nevetni kezdett.
-Milyen fontoskodó alkalmazottjaid vannak!- mondta gúnyosan, majd Lanchez sétált, aki addigra már felállt a kanapéról, és átölelte. Legnagyobb meglepetésemre Lance nem tolta el, hanem ő is megölelte, igaz, kicsit zavarodott volt a feje.
-Szóljak a biztonságiaknak?- kérdeztem.
-Nem kell, ismerjük egymást...- mondta Lance, én pedig csak meglepetten néztem rá.
-Meddig fogsz még itt ácsorogni?- fordult felém a Vanessa, és akkor lesett. Biztos összejöttek amióta szakítottunk, és Lance meghívta a futamra... Nem ez lenne az első eset, hogy valami beképzelt csajszival látom, de most nagyon ideges lettem.
-Már megyek is, nem igazán érdekel az enyelgésetek! Lance minden héten más csajjal van, szóval nehogy tényleg szerelmes legyél belé...- mondtam dühösen és csaptam be magam után az ajtót.

Dühösen mentem vissza a többiekhez, de Fernando már nem is volt ott, így Katie-nek panaszkodtam.
-Felháborító, hogy már másik csaja van! Tudom, hogy mi igazából nem jártunk, de akkor is! És majd mindenki látja, milyen gyorsan túllépett rajtam!- mondtam.
-Szedj fel valakit te is!- vonta meg a vállát a barátnőm.
-Kit?- kérdeztem, de nem gondoltam, hogy tényleg ezt kellene tennem.
-A csapattársa!- válaszolta Katie.
-Hidd el, Katie, ha őt fel tudnám szedni már rég házasok lennénk...- mondtam még mindig dühösen.

Aztán inkább dolgozni kezdtem, hogy Lance még véletlenül se szóljon hozzám, amikor kimentek. Az edzések jól sikerültek, de éppen nem érdekelt. Még mindig dühös voltam, amikor visszamentünk a hotelbe.

Másnap megint együtt láttam őket a paddockban. Legszívesebben a közelükbe se mentem volna, de Mr Stroll megkért, hogy szóljak Lance-nek, mivel beszélni szeretne vele.
-Nicsak, ki van itt már megint!- szólalt meg a csaj, ahogy meglátott.
-Lance, apukád hív...- mondtam nem is foglalkozva a beszólással.
-Köszi, Olivia!- mosolygott rám Lance, és már relfexből mosolyogtam én is, el is felejtve, hogy éppen dühös vagyok.

Lance már indult is, és én is mentem volna, de Vanessa megfogta a karom.
-Igazán büszke lehetsz magadra! Rád mosolygott, most biztos elégedett vagy...- mondta gúnyosan, mire csak kirántottam a karom a kezéből.
-Te is büszke lehetsz magadra! Lance barátnője lehetsz, amíg meg nem un! Ez nála már csak így megy, szóval ne lepődj meg, ha megcsal!- vágtam vissza, és már indultam is volna, de a csaj már megint megszólalt.
-Jobban ismerem Lancet, mint te! Engem nem un meg csak úgy! Szóval ne is próbáld elcsábítani, mert úgyse érdekled!- nevetett.
-Kész csoda, hogy engem se érdekel Lance! Egyébként majd meglátjuk meddig nem un meg, én pár napra fogadnék, legalábbis az alapján, hogy milyen idegesítő vagy...- mondtam, mire csak az vettem észre, hogy egy meglepően nagy pofon csattant az arcomon.
-Na ide figyelj, te kis fruska!- ragadta meg a karom megint- Nem beszélhetsz velem így, megértetted?!
-Nem?- néztem a szemébe- Miért, megállít valaki?
-Lance nem fogja hagyni!- tette keresztbe a kajrait.
-Milyen magabiztos vagy! Akkor menjünk csak Lance-hez és mondjuk el, mi történt, és majd meglátjuk, kit rúg ki!- mondtam- Nem is kérdéses, hogy Lance kit szeret jobban!- jelentettem ki magabiztosan, de már nem hittem el én se, hogy Lance engem választana. Ha jobban belegondolok, valószínűleg azért szakítottunk, hogy összejöhessen ezzel a csajjal.

Nem mondott semmit, csak dühösen nézett továbbra is.
-Vagy megint megpofoznál esetleg?- kérdeztem- Mert akkor most a másik oldalról csináld, hogy egyenlően legyen piros...
-Nagyon vicces!- mondta- Csak egy alkalmazott vagy, egy senki! Beszélek Lance-el, és már ki is rúg...- dühöngött, ekkor valaki megszólított.
-Olivia!- lépett hozzánk Nico Rosberg, és átölelt engem- Már épp hívni akartalak, de akkor megláttalak...- magyarázta, én pedig büszkén pillantottam Lance csajára, akit teljesen meglepett, hogy 2016 világbajnoka így köszönt engem, majd vissza fordultam Nico felé.
-Igazán?- kérdeztem- Dehát egy órája beszéltünk!- mondtam, majd büszkén Lance csajára mosolyogtam, aki láthatóan nagyon féltékeny lett.
-Tudom, de kérdeznem kell valamit...- mondta- Uh, amúgy megzavartam valamit?- kérdezte.
-Dehogyis! Nico Rosberg vagy, te nem tudsz zavarni!- mondtam- A leányzó amúgy is éppen indulni készült, mert mondanivalója van Lance-nek...
-Igen, megyek is, és beszélek vele!- mondta sértődötten, majd el is ment.

-Ajjj, hihetetlen ez a csaj!- kezdtem rögtön panaszkodni- Megyek is és beszélek vele- utánoztam gúnyosan, mire Nico csak kinevetett.
-Veszekedtetek?- kérdezte.
-Veszekedtünk, verekedtünk, minden volt!- vontam meg a vállam.
-Verekedtetek?- döbbent le- Akkor ezért olyan piros az arcod? Azt hittem, csak elfelejtettél pirosítót tenni a másikra...- mondta, és már meg is simogatta az arcom, majd magához ölelt.

Ezután részletesen elmeséltem neki, mi is volt ez az egész.
-Pff, beszélgetek vele, ha megint összefutunk!- mondta Nico, mire csak nevetni kezdtem.
-Jaj, nehogy veszekedni kezdj vele! Amúgy mit akartál kérdezni? Amikor hívtál...
-Csak azt, hogy beszéltetek-e már Lance-el...
-Nem, és amíg ilyen csajjal van, nem is akarok!- mondtam kicsit dühösen.

Majd elkezdődött az időmérő, amit, mindenkit meglepve, Lance nyert, Fernando pedig második lett. Szerettem volna gratulálni Lance-nek, de nem tettem. Ha ő így viselkedik velem, akkor ne lepődjön meg, ha nem szólok hozzá! Így ahogy beléptek rögtön Fernandohoz szaladtam és megöleltem. Lance-re rá se néztem.
-Olivia!- szólított meg Lance, mire meglepetten fordultam oda.
-Igen?- mondtam karba tett kézzel.
-Kérdezhetek valamit?- kérdezte.
-Kérdezz!- válaszoltam.
-Nem megyünk ki?

Megforgattam a szemeim, de elindultam ki a garázsból.
-Majd még beszélünk!- intettem vissza Fernandonak, de Lance már tolni kezdett, hogy siettessen- Kérdezz!- mondtam, ahogy kiértünk.
-Dühös vagy rám?- kérdezte a szemembe nézve.
-Nem!- jelentettem ki- Van okom dühösnek lenni? Mármint azon kívül, hogy a szakításunk után már rögtön új csajjal jössz futamra, szerintem semmi okom, hogy dühös legyek!- vontam meg a válla.
-Olivia, nem is voltunk együtt igazából!- mondta, és persze igaza volt, de attól még sérti az önbecsülésem, ha ilyen helyzetbe hoz!
-Jaj tényleg! Akkor nem haragszok!- mondtam, és ott akartam hagyni, de megfogta a karom.
-Te akartad, hogy szakítsunk!- mondta.
-De te kezdted!- néztem a szemébe.
-Csak azért csináltam, hogy te boldog legyél!- mondta.
-Nagyon kedves volt tőled! Én buta meg azt hittem, csak fel akarod szedni azt a ribancot!
-Milyen ribancot? Vanessa-ra gondolsz?
-Miért, több csajod is van?
-Félreérted, ő nem a barátnőm, vagyis csak volt...- magyarázkodott, de közbe szóltam.
-Nem érdekel, hogy hívod! És nem érdekel, mi van köztetek! Nem is tudom, miért foglalkozok még veled egyáltalán!- mondtam dühösen, és ezúttal gyorsan otthagytam Lancet, mielőtt megint magyarázkodni kezd.

Nem akartam vele beszélni, szóval siettem, és nem figyeltem merre megyek. Szörnyen dühös voltam, és amikor ennyire dühös vagyok, mindig sírni kezdek. Tényleg fel kellene szednem Fernandot, és akkor meglátjuk, ki lenne dühös! Azt akartam, hogy ne csak dühös, de féltékeny is legyen! Szóval csak mentem, és nem figyeltem, így nem meglepő módon beleütköztem valakibe.

-Jól vagy, csajszi?- kérdezte Logan Sargent, mivel neki mentem neki.
-Aha, bocsi...- mondtam, majd már mentem is volna tovább, de megállított.
-Te sírsz?
-Nem!- vágtam rá.
-Naa, semmi gond!- monda, és már magához is ölelt- Az én vállamon sírhatsz!- mondta, és megsimogatta a hátam.

Nem akartam, hogy megöleljen, és el is akartam tolni, de eszembe jutott, hogy Lance talán utánam jött. Reméltem, hogy látja, és bosszantja, hogy Logan vigasztal.
-Látod, máris jobb!- mondta, és még egy puszit is nyomott a hajamra. Ew, tegnap mostam hajat, de úgy látszik, felborul a hajmosási terv.
-Köszi...- mondtam, ahogy eltoltam magamtól és körülnéztem, és láttam, hogy Lance nem jött utánam.
-Láttam, hogy szakítottatok...- kezdett bele Logan- Arra gondoltam, mi ketten megihatnánk valamit...
-Kösz, de nem iszok!- mondtam még mindig nézelődve.
-Akkor megehetnénk valamit...

Már éppen mondani akartam, hogy nem szoktam enni, de eszembe jutott, hogy Lance azt tuti látná...
-Jól hangzik!- válaszoltam.
-Szuper!- mondta Logan vidáman- Akkor a futam után elmegyünk egy fancy étterembe!
-Csak olyan étterembe vihetsz, ahonnan jó a kilátás!- mondtam, mire Logan kacsinott.
-A legszebb éttermet választom ki! Egyébként velem leszel, szóval mindegy, hová megyünk, szép látványban lesz részed!

Ajj, hogy is jutott eszmbe ilyen hülyeség? Lehet, hogy tényleg nem Lance barátnője a csaj? Mondjuk ez nem is fontos, ha nem ő a barátnője, biztos van más, csak nem hívta meg a futamra... A lényeg, hogy ha látja, hogy már Logannel megyek randzni, biztos észbe kap, hogy milyen hülyeség volt szakítani velem! Legalábbis reméltem...

Sziasztok! Nemsokára vége a könyvnek, remélem tetszeni fog a befejezés is!🥰😘