Lance leparkolt, és csendben mentünk fel a szobáinkba. Sajnos ez a kínos csend fajta csend volt, semmi kellemes nem volt benne. Csak gondolkoztam, hogy mondjak-e valamit.
-Majd holnap megbeszéljük, meddig bírod még elviselni, hogy a barátnőd vagyok!- szólaltam meg.
-Már alig várom, szerelmem!- válaszolta Lance, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Én is bementem a szobámba, de nem igazán volt kedvem semmihez. Csak azon gondolkoztam, miért is kellett ennyire kiakadnom az étteremben. Nem mintha valódi lett volna a kapcsolatunk, vagy valami. De nagyon sértő volt, hogy szakítani akart velem, olyan volt, mintha nem gondolná, hogy elég jó vagyok, hogy az ál barátnője legyek. Mármint, jön valami random csaj aki flörtöl vele, erre velem meg szakít, és azt mondja, hogy így nekem lesz jobb... Szerintem elég vicces volt úgy tenni, mintha együtt lennénk, és azt hittem, ő is jól szórakozott. De ezek szerint tévedtem.

Próbáltam aludni, de nem igazán sikerült. Eszembe jutott, hogy írnom kellene Lance-nek, így meg is nyitottam az alkalmazást. Láttam, hogy még mindig fenn van, és már be is léptem.
"Felőlem szakíthatunk, ha ennyire zavar. Igazad volt, tényleg senkit nem érdekel mit gondolnak mások!" gépeltem be, de rögtön ki is töröltem. Ilyen hülyeséget biztos, hogy nem küldök el, gondoltam.
"Lance, szerinted nem volt tök vicces, hogy úgy tettünk, mintha együtt lennénk? Szerintem az volt!" de ezt még gyorsabban ki is töröltem, mint az előzőt. Ahogy gondolkoztam, hirtelen megrezzent a telóm. Azt hittem Lance az, de nem. Csak Nico Rosberg küldött egy vicces videót. Gyorsan megnéztem, és egy csomó koponya emojival válaszoltam.

Igazából Bahrein óta dumcsizunk Nicoval, mert nagyon kívancsi volt arra, miért teszünk úgy Lance-el, mintha együtt lennénk. Sokat beszélünk egymással, pedig nem is gondoltam volna, hogy ennyire jóba lehetek az egyik kedvenc pilótámmal! Mivel még ő sem alszik, gyorsan el kellett mesélnem, mi volt.
"Képzeld, Lance szakított velem..." írtam neki.
"MICSODA? Ezek szerint tényleg össze jöttetetek?" válaszolta. Csak a szemeimet forgattam.
"Nem, Nico, nem jöttünk össze, mint kamu barátnőjével szakított velem..." küldtem el a választ, és vártam, hogy ő is válaszoljon, de helyette felhívott.
-Miért szakított veled?- kérdezte.
-Azt mondta, így mindkettőnknek jobb lesz!- vontam meg a vállam- De szerintem csak magára gondolt, és arra, milyen csajokat szedhet majd fel, ha már nem zavarok...
-De nem úgy volt, hogy utálod? Miért zavar egyáltalán?- kérdezte.
-Jaj Nico, nem tudom! Csak zavar! Nagyon felidegesített, és ki is akadtam...- kezdtem mesélni a sztorit, és ő kedvesen végig hallgatta.

Ilyenkor jut eszembe, hogy milyen jó ízlésem van. Nyilván Nico volt az egyik kedvencem, aki ilyen kedves és jó barát! Amikor befejeztem a panaszkodást, még egész sokáig beszéltünk. Meghallgathattam, milyen küzdelem során győzte le Lewis Hamiltont még 2016-ban. Ezt már többször is elmesélte, de mindig ugyanolyan jó hallani, mint először. A kedvenc részem, amikor arról beszél, hogy Abu Dhabiban Lewis taktikája ellenére sem tudta őt megelőzni egyik Ferrari vagy Redbull sem! Mivel már jól ismerem a sztorit, és kezdtem eléggé fáradt lennk, azt hiszem valamikor a szezon fele után aludhattam el.

Aztán másnap egész jó hangulatban keltem, amíg eszembe nem jutott, hogy beszélnem kell Lance-el. Együtt mentünk ki a pályára, szóval legalább korán letudjuk a beszélgetést.
-Mikor szeretnél szakítani velem, galambom?- tért Lance rögtön a témára.
-Te meddig bírsz még elviselni, mókuskám?- kérdeztem vissza- De amúgy mindegy. Gondolkoztam, és nem olyan fontos, mit gondolnak mások. Rólad is beszélnek csúnya dolgokat, és mégse hisztizel...- vontam meg a vállam.
-Csak azért, mert engem utálnak, nem kell beletörődni, hogy téged is utálni fognak!- válaszolta- Mi lenne, ha szakítanánk, és neked rögtön új pasid lenne? Akkor nem gondolnák, hogy egy lúzer vagy, pláne ha nálam is menőbb barátod lenne!- mondta.
-Kicsoda?- csodálkoztam, de úgy alapból nem tetszett az ötlet. Vagy random összejövök valaki "Lance-nél is menőbbel", vagy valaki más kamu barátnője lehetek...
-Khm Fernando khm...- válaszolta, mire először csodálkoztam, de aztán csak kinevettem.
-Miért akarna ő velem járni?
-Nem akar? Nagyon jóban voltatok. Azt hittem, eléggé közel kerültetek...- mondta csodálkozva.
-Igen, jóban vagyunk... De akármennyire szeretném, nem mondhatom neki, hogy legyen a pasim, hogy menőnek gondoljanak az emberek...- válaszoltam. Persze jól hangzott, már a gondolattól is gyorsabban vert a szívem. Én? Mint Fernando Alonso barátnője? Kezdett nagyon meleg lenni... Sajnos hozzá az ilyen Taylor Swift kaliberű lányok illenek, de attól még jó volt belegondolni...
-Majd megmondom neki én!- vonta meg a vállát, de nem nézett rám.
-Nagyon le akarsz már rázni, ugye?- kérdeztem.
-Nem, mégis miért akarnálak lerázni?- nézett rám- Addig maradsz az ál csajom, amíg akarsz!- mosolygott. Ettől nekem is mosolyognom kellett, mert nagyon jól esett, hogy ezt mondta.
-Tegnap nem ezt mondtad...- válaszoltam, de ekkor már megérkeztünk a pályához, és ki kellett szállni. Jöttek is a riporterek, ahogy megláttak minket.

-Még együtt vagytok?- kérdezték.
-Elterjedt az interneten, hogy tegnap szakítottál Oliviával. Igaz ez a pletyka?
-Olivia, Lance tényleg megcsalt?

Ilyen kérdésekkel fogadtak a riporterek, és őszintén szólva egyikre se tudtam volna válaszolni. Nem is beszéltük meg, hogy akkor most szakítunk, vagy sem...
-Ez nem igaz, Lance nem csalt meg...- szólaltam meg, de már jött is a többi kérdés. Kezdtek mind nagyon idegesíteni, azonban egyszer csak azt éreztem, hogy Lance átkarolja a derekam és magához húz.
-Szakítottunk, szerelmem?- kérdezte, ahogy rám nézett, és éreztem, hogy kezd elmúlni az idegességem.
-Szerintem nem...- válaszoltam.
-Látják?- fordult a riporterekhez- Most, hogy ezt megbeszéltük, kérem, ne zavarják a barátnőm az idióta kérdéseikkel!- mondta magabiztosan.

A riportrek meglepettségükben elhallgattak, Lance pedig velem együtt elindult a paddock felé. A keze még mindig a derekamon volt, és én is hozzá bújtam. Úgy nézhettünk ki, mint akik tényleg szerelmesek, de nem zavart. Gondolja csak azt minenki, hogy hogy Lance szeret, már csak azért is, hogy az a liba féltékeny legyen!
-Remélem tényleg békén hagynak! Láthatnák, hogy semmi kedved ilyenekre válaszolni...- szólalt meg Lance.
-Köszönöm, hogy szóltál nekik! És hogy nem szakítottál velem!
-Hogy tudna veled bárki szakítani, szerelmem?- kérdezte. Nyilván csak viccelt, mert tegnap azért majdnem sikerült neki.

Az edzés jól sikerült az egész csapatnak, és Lance a hatodik, Fernando pedig harmadik helyen végzett az időmérőn. A futam egész jól indult, sajnos azonban Lance  kiesett, míg csapattársa ismét dobogós lett.

Szombaton egyébként már Nico Rosberg is benézett, és elmeséltem neki az, mit beszéltünk Lance-el. Nem akarta elhinni, hogy csak azért nem szakítuttunk, mert túl büszke vagyok. Szerinte csak nem akartunk szakítani.
-Nico drágám, csak túl sok romantikus könyvet olvastál, és mindenbe ezt látod!- válaszoltam neki.
-Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz!- mondta- Nincs olyan, hogy túl sok romantikus könyv!- viccelődött. Tudom, hogy viccelődött, mert túl elfoglalt az olvasáshoz.

Lance és én pedig egész hétvégén játszottuk a szerelmespárt. Kézenfogva sétáltunk a paddockban, sokat beszélgettünk, és romantikus beceneveken szólítottuk egymást. Aztán így mentünk Ausztráliába is.

Most először mentem Ausztráliába, és nagyon féltem, hogy minden tele lesz pókokkal és egyéb állatokkal. Ezért csak Lance hosszadalmas kérlelése után mentem el vele a pályán sétálni.
-Nézd! Szerintem láttam egy pókot!- mutattam a távolba.
-Olivia, ha ilyen messziről is láttad, ki van zárva, hogy az egy pók!- hunyorított Lance arra, amerre mutattam.
-Igazad lehet, szóval én inkább visszamegyek...- mondtam, mert már megelem is volt.
-Ugyan, majd én megvédenélek!- válaszolta nevetve.
-De akkor se szeretnék összefutni semmi csúnyával!- panaszkodtam tovább, és panaszkodtam volna még sokkal tovább is, ha valaki nem szólít meg minket.

Odafordultam, és Logan Sargentet láttam. Lance azonnal átkarolt, ahogy Logan odajött.
-Sziasztok!- köszönt, mire mi is köszöntünk- Látom még együtt vagytok...
-Ezt nagyon jól látod!- válaszoltam.
-Ti már nem?- kérdezte Lance, mire Logan megrázta a fejét.
-Dehogy!- válaszolta- Őszintén szólva, azt hittem csak kamuztatok, amikor az étteremben találkoztunk...
-Mi okunk lett volna rá?- vontam fel a szemöldököm.
-Nem igazán értettem, Lance hogy szedett fel egy ilyen jó csajt!- magyarázta. Ebben mondjuk teljesen igaza van, de attól még nem lett szimpatikus- Ha valaki helyesebbet szeretnél, csak szólj nekem!- kacsintott rám, és éreztem, hogy Lance közelebb húz magához.
-Köszönöm szépen, de nem hiszem, hogy ismersz olyat, aki Lance-nél jóképűbb!- válaszoltam.

Logan erre kínos csenddel felelt, mert nem ilyen válaszra számított. Arrébb sétált, mi pedig csendben mentünk tovább, majd visszamentünk a hotelbe. A srácok nagyon jól mentek egész hétvégén, aztán eljött a futam. Egészen az újraindításig minden tök jó volt, akár még dobogót is szerezhettek volna mindketten. Aztán jött a káosz, és többen is kiestek, és az egész csapat ijedten figyelte az eseményeket. Fernando kipörgött, de Lance szerencsére túljutott a tömegen, aztán ő is kicsúszott. Ezután megint piros zászló jött, és akik vissza tudtak állni még mentek egy kört, de én továbbra sem nyugodtam meg.

A futam után először Fernando ért vissza a csapathoz, és rögtön odaszaladtam hozzá. Igaz tudtam, hogy nem lett semmi baj, mégis a szokásosnál gyorsabban vert a szívem.
-Úgy örülök, hogy minden rendben!- öleltem meg.
-Én is! Minden rendben, még jó, hogy nem buktuk el a dobogót!- mondta, és tovább ment. Engem már egyáltalán nem érdekelt, hányadik helyen végeznek, csak hogy nincs semmi bajuk.

Nem sokkal később Lance is megérkezett, és én hozzá is odasiettem. Nem mondtam semmit, csak megöleltem, és ő is magához húzott. Csak akkor éreztem, hogy elmúlik az aggodalmam, és kezd normális lenni a pulzusom. Tudtam, hogy nem ér rá engem ölelgetni, szóval távolabb toltam magam. Nem tudtam, hogy ő akar-e mondani valamit, vagy sem. Én akartam, de nem tudtam mit. Mivel egyikünk se szólalt meg, Lance épp elindult, de még gyorsan magamhoz húztam, és egy puszit nyomtam az arcára. Összezavarodott és rúzsnyomos arccal ment tovább. Én pedig éppen annyira összezavarodottan álltam.

Mielőtt megpusziltam, nem igazán gondolkoztam. Bizonyára túlságosan is hozzászoktam, hogy eljátszuk a szerelmespárt, és már gondolkodás nélkül is megy a színlelés. Egyébként már nem utálom, és azt hiszem, egész jó barátok lettünk, a barátok meg néha puszit nyomnak egymás arcára, szóval nem is értettem, miért gondolozok ezen ennyit.

Mindenesetre nem beszéltünk róla, mint ahogy semmi másról sem. Csak csendben mentünk vissza a hotelbe, és csendben mentünk be a szobáinkba. Már épp készültem arra, hogy felhívjam Katie barátnőm, vagy nézzek valamit a tévében, amikor csörögni kezdett a telefonom.

-Helló!- köszöntem Fernandonak, mivel ő hívott.
-Olivia, az egész csapat ünnepel! Nem jössz?- kérdezte, mivel 3.,4. helyen végeztek. Nem igazán volt kedvem lemenni, mert eléggé elfáradtam.
-Lance ott van?- kérdeztem gondolkodás nélkül.
-Mintha láttam volna, de nem tom' itt van-e még. De nem kell, hogy itt legyen, a csapat előtt úgyse kell eljátszani, hogy együtt vagytok!- mondta.
-Én fáradt vagyok, de ti érezzétek jó magatokat!- mondtam, és bedőltem az ágyamba.

Telefonáltunk Katie-vel, aztán Nicoval is beszéltünk, ezután pedig lefeküdtem aludni. Hiába voltam fáradt, sehogy se tudtam elaludni. Lance már korábban szakítani akart velem, erre én még inkább úgy teszek, mintha együtt lennénk. Ezért nézhetett rám olyan furcsán, miután megpusziltam. Talán azért akart szakítani velem, mert szerelmes valakibe, de így nyilván nem lehetnek együtt. Nem gondolkoztam tovább, gyorsan szerkesztettem egy képet, amire ráírtam, hogy szakítunk, és hogy továbbra is jó barátok maradunk meg ilyenek. Épp posztolni akartam, de eszembe jutott, hogy talán Lancet is meg kellene kérdeznem, ezért előbb átküldtem neki a képet.
"Szakítani akarsz?" jött a válasz. Én nem, te akartál szakítani velem, gondoltam...
"Igen" válaszoltam.
"Most?" kérdezte.
"Csak ha neked is jó" válaszoltam.
"Akkor szakítsunk" válaszolta Lance.

Lance is szerkesztett egy hasonló képet, és mindketten kitettük. Így hát vége lett az ál románcunknak, de olyan érzés volt, mintha valódi szakítás lett volna.