Biztos ismeritek Lance Strollt, vagyis hallottatok már róla. Nos, én nem csak hallottam róla, -sajnos- személyesen is ismerem. Egy iskolába jártunk egészen addig amíg magántanuló nem lett, amikor olyan 12 évesek lehettünk. Amikor megtudtam, hogy ezután nem leszünk osztálytársak, szerintem az volt addigi életem legboldogabb napja. Mindenki tudta, hogy gokartozik és hogy Forma-1-es pilóta szeretne lenni, és ezt mindenki hihetetlenül menőnek gondolta. Hát én nem, sose értettem, hogy képzelte, hogy olyan akar lenni mint pl. Fernando Alonso, akit aztán tényleg nem kell bemutatnom senkinek. Hát igen, a pilóta, aki legyőzött egy hétszeres világbajnokot és vált az akkori legfiatalabb világbajnokká. Ki ne lenne odáig érte? Emlékszek mennyire örültem amikor a Brazil Nagydíj után először világbajnok lett, és azt hiszem, akkor kezdtem bele szeretni. És folyton azt gondoltam, hogy na de most komolyan, Lance ellene szeretne majd versenyezni? Mégis hogy gondolja, hogy olyan lehet, mint ő?Mintha bárkinek bármi esélye lenne ellene, gondoltam akkor. Aztán persze Lance tényleg Forma-1-es lett, és tényleg versenyzett életem első szerelme ellen, szóval akkor kicsit hülyén éreztem magam, mert nem hittem el, hogy sikerülhet neki. De még mindig idegesítőnek gondoltam, szóval annyira azért nem éreztem magam hülyén. És most pedig már csapattársak is, ami aztán tényleg sok.

Na mindegy is, ehhez az egészhez semmi közöm nem lenne, és nem is zavarna amíg Fernando Lance előtt ér célba, ha nem lennék Lawrence Stroll személyi asszisztense. Hogy hogy kezdtem el annak a srácnak az apjának dolgozni, akit utálok? Ez az egész nagyon vicces történet! Nem vettek fel semmilyen munkahelyre sem, és aztán megláttam az álláshirdetést és gondoltam mi értelme volt annak, hogy osztálytársak voltunk Lance-el, ha nem használhatom ki? Így hát elmondtam Mr Strollnak, hogy mennyire jóba voltunk Lance-el, és véletlenül pont nálam volt az osztálykép is. Aztán persze nem is volt kérdés, hogy felvett.

Nagyon örültem, hogy ilyen könnyen kaptam ilyen jó munkát, egészen addig amíg nem találkoztam Lance-el megint...

Pár hónappal korábban...

Épp az Aston Martin Paddockban lévő motorhome-jából sétáltam ki, amikor megpillantottam Lancet. Full máshogy nézett ki, mint régen, és annyira meglepődtem, hogy fel se tűnt, hogy bámulni kezdtem. Csak azért, mert csodálkoztam és meglepett, semmi más oka nem volt!
-Helló, szépség!- hallottam meg Lance hangját, aki közelebb jött- Szeretnél egy aláírást, csak nem mertél kérni, ugye?- kacsintott.

Konkrétan csak lefagytam és azt vettem észre, hogy Lance már kikapta a kezemből a noteszem és elkezdi aláírni.
-Kinek írjam alá?- nézett fel egy beképzelt mosollyal.
-Nem ismersz meg?- döbbentem le és nevettem kínosan. Persze régen volt már de na, én megismertem!
-Uhm...- vakarta meg a fejét- Jaj ne, tényleg ismerős vagy!- kapott észbe- Ha azért szeretnél hisztizni, hogy megcsaltalak, csak úgy szólok, félreérthettél valamit, mert nem jártunk...
-Mi?- csodálkoztam. Most komolyan Lance azt gondolja valami random csaj vagyok akivel csak úgy összefeküdt?
-Mi?
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen nőcsábász lettél! Egyébként nem volt köztünk semmi, szóval máshonnan kellene, hogy emlékezz...- tettem keresztbe a karjaim.
-Hm... Ötletem sincs! De tudod mit? Mi lenne, ha eljönnél velem vacsorázni, és akkor talán majd eszembe jutsz!- dőlt a falnak és kacsintott, mire én csak forgattam a szemeim.
-Arra aztán várhatsz!- mondtam, majd visszavettem a noteszem és már indulni is akartam tovább...
-Várj már, ha nem segítesz, nem fogok emlékezni!- szólt utánam, de nem foglalkoztam vele- Jaj ugyan, még szép, hogy emlékszek egy ilyen szép lányra, csak nem tudom, honnan...- sétált utánam.
-Lance most komolyan, te minden csajjal ezt csinálod?
-Nem mindegyikkel, csak a csinosakkal! Na segíts egy kicsit, és kitalálom honnan ismerjük egymást!- kacsinott.
-Ajj! Még mindig nagyon idegesítő vagy!- sziszegtem.
-Még mindig? Ez már a segítség?- vigyorgott csípőre tett kézzel.
-Ajj Lance akkora idióta vagy! Egy osztályba jártunk!- akadtam ki, mire ő gondolkozni kezdett és elég sokáig gondolkozott is, aztán eszébe jutott.
-Ophelia?
-Olivia te idióta!
-Ja hát persze!- tapsolt egyet- De nem csoda, hogy nem ismertelek meg, régen olyan csúnya voltál, most meg nagyon csinos vagy! Komolyan mondom, olyan glow-upod volt...- mondta, de nem tudta befejezni mert kapott egy nagy pofont.
-Csak azt mondtam, hogy szép vagy!- simogatta az arcát sértődötten.
-Ja és azt is, hogy csúnya vagyok!
-Voltál...
-Tök mindegy! Nem érdekel, és ne szólogass be nekem és-
-Flörtöltem, nem beszóltam!- vágott közbe.
-Hát ezután azt se, ha neked ilyen a flörtölés!- mondtam, és már indultam volna, de aztán Lance már megint megszólalt.
-Ezután? Szóval összefutunk még valamikor?- kacsinott, mire bólogattam- Akkor mégis csak jól flörtölök!- vigyorgott.
-Nem miattad! Apukád új személyi asszisztense áll előtted!- mondtam büszkén, majd elsétáltam.

Hát igen, nyilván Lance annyira beképzelt és hülye, hogy azt hiszi, a "régen nagyon csúnya voltál, de már nem" jó duma. Mintha érdekelne mit gondol rólam...

Mindegy is, már épp kezdtem megbánni, hogy jelentkeztem az állásra, mert tudtam, hogy én ezt a fiút nem fogom tudni elviselni. Lance valamit elkezdett mondani, hogy biztos csak miatta vagyok itt vagy valami hasonlót, nem tudom, mert nem figyeltem. Elterelte a figyelmem, hogy megpillantottam egy ismerős arcot, és rögtön felgyorsult a szívem.

Nem mást vettem észre, mint a valaha volt legkedvencebb pilótámat, Fernando Alonsot. Úgy lépkedett, mintha valami filmben lett volna, a szél hátra fújta haját és ő határozottan előre nézett. Hát én ott rögtön azt hittem mentem elájulok, élőben még sokkal jobban nézett ki mint ahogy gondoltam. És aztán legnagyobb meglepetésemre felém kezdett lépkedni, szóval az agyam pörögni kezdett, hogy mit mondjak majd neki, amivel nem tűnök valami szerelmes kis fangirlnek.
-Sziasztok!- köszönt, ahogy oda ért hozzánk, és én konrétan alig tudtam megszólalni.
-He... helló!- köszöntem én is, de addigra Fernando már tovább is ment, be az épületbe. Ah el se hittem, hogy végre ilyen közel vagyok életem szerelméhez! Ámuldozva néztem utána, ahogy bemegy és felsétál a lépcsőn, aztán csak azt vettem észre, hogy Lance az arcom előtt csettintget.
-Nem gondoltam volna, hogy még mindig ennyire odáig vagy érte!- nevetett Lance.
-Nem is, nem értem mégis miből gondolod...- tettem keresztbe a karjaim.
-Hát eléggé elpirultál!- nevetett tovább- Pont mint régen, mindig róla áradoztál, és aztán ha valaki beszólt, hogy "uu szerelmes vagy Alonsoba" olyan vörös lett az arcod mint egy üveg ketchup!- nevetett még tovább.
-Milyen jó lett hirtelen a memóriád...- forgattam meg a szemem- Egyébként ő mit keres itt? Nem is a ti csapatotokban van...- jutott eszembe hirtelen.
-Hm... jó kérdés!- mondta Lance és megragadta a kezem és besurrant az épületbe és húzott maga után.

Felmentünk a lépcsőn, és megálltunk egy ajtó előtt.
-Ez apu irodája.- suttogta Lance és résnyire nyitotta az ajtót, hogy hallgatózzunk.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...- kezdtem bele, de az ujját a számra tette.
-Ssh, nem hallok semmit!

Aztán figyelni kezdtem arra, mit mondanak a szobában, és a következő beszélgetést hallottuk:
Fernando: ... örömmel otthagyon azt szerencsétlen francia bagázst, mert *bla bla bla* (ezt nem hallottam).
Mr Stroll: Nagyszerű! Azt hiszem, remek csapatunk lesz jövőre!
Fernando: De ha jövök, nem csak egy éves szerződést akarok. Minimum *bla bla*.
Mr Stroll: Khm, ennyi évet egy pilótával se szerződtettünk még le és nem is *bla bla bla*.
Fernando: De én nem egy akármilyen random pilóta vagyok! Vagy aláírjuk így, vagy megyek a Ferrarihoz...

Hát kb. ennyi volt a beszélgetés lényege, és a többit nem is tudtam meghallgatni, mert Lance felpattant és lesietett a lépcsőn. Nem akartam, hogy egyedül bukjak le így hát utána mentem.

-Uh ezt nem hiszem el!- panaszkodott- Hogy tehet ki a csapatból a megkérdezésem nélkül?- tette csípőre a kezét.
-Miből gondolod, hogy kitett?- kérdeztem, de amúgy azt akartam mondani, hogy azért annyira nem teljesít jól, hogy ez meglepő legyen. Persze azt én se gondolnám, hogy Mr Stroll kitenné a saját fiát, dehát na, ki tudja, mégis csak Fernando Alonso jönne a csapatába.
-Uh most komolyan? Csak 2 autó van, és akármilyen fittek vagyunk, hárman nem férünk be 2 autóba...
-Jó, de...- kezdtem bele.
-De mi? Nyilván nem Sebet rúgja ki, szóval ki marad? Én! Ajj!- idegeskedett.
-Jaj basszus ne sajnáltasd már magad, előbb kérdezd meg, lehet teljesen félre értettük!
-Én nem kérdezem meg! Hogy aztán mindenki meghallja, ch!- tette keresztbe a karjait- Tudod mit? Te kérdezd meg, mondd, hogy otthagytál valamit vagy mittudom én és kérdezz rá!- lelkesedett.
-Ez most komoly?- vontam fel a szemöldököm. Még ezt se tudja elintézni magának...
-Jaj kérlek! Ha megkérdezed, elhívlak vacsorázni!- kacsintott.
-Na akkor biztos nem kérdezem meg!- jelentettem ki.
-Jó, akkor ha megkérdezed, nem hívlak el vacsorázni ezután se!
-Jó!- forgattam meg a szemeim, és már emlékeztem miért idegesített annyira régebben Lance.
-Köszi! Siess, hess hess!- küldött fel a lépcsőre.

Megálltam az ajtó előtt, és már kopogni akartam, meg átgondoltam mit is fogok mondani, de az egész annyira kínosnak tűnt, hogy inkább hagytam volna a fenébe. Épp kopogni készültem, amikor az ajtó kinyílt, és hirtelen Fernando állt előttem. Kb. lefagytam és nem tudtam megszólalni csak néztem tátott szájjal.
-Hello, te beszélgettél Lance-el az előbb nem?- kérdezte, és csak bólogattam, mert még mindig nem tudtam megszólalni- A barátnője vagy?- kérdezte, mire megráztam a fejem és erre már mondtam volna, hogy nem, dehogyis, és ha érdekel most nem vagyok kapcsolatban, de Mr Stroll már válaszolt helyettem.
-Ő Olivia, a személyi asszisztensem.- majd felém fordult- Sokat fogtok találkozni, mivel Fernando jövőre csatlakozik a csapatunkhoz!- jelentette ki boldogan.
-Örülök, hogy megismertelek, Olivia!- nézett mélyen a szemembe Fernando egy mosollyal az arcán.
-Én is!- nyögtem ki nagy nehezen, és mire eszembe jutott, hogy mit kellett volna megkérdeznem, ők már tovább is mentek.

-Na?- kérdezte Lance ahogy visszamentem hozzá.
-Hát ühm... Nem kérdeztem meg...- mondtam.
-Jaj most komolyan ennyire szerencsétlen vagy? Azt ne mondd, hogy annyira lenyűgöz Fernando, hogy meg se tudsz szólalni!
-Segíteni próbáltam, szóval ne szólogass be!- mondtam dühösen.
-Ja de csak annyi dolgod volt, hogy kérdezz valamit, és még ez se megy!
-Lehet igazad van, de mennyire kell rossz pilótának lenned ahhoz, hogy kitegyenek a saját csapatodból? Szóval szerintem ne legyél ennyire beképzelt!- mondtam, de rájöttem, hogy ez talán egy picit túl bunkó volt.

Ő csak sértődötten nézett rám, majd kiment.

Szóval ilyen volt az első napom, és azóta el kell viselnem Lancet, sőt néha még többet is kell tennem, mint szimplán elviselni, de erről majd a következő részben!

Sziasztok! Itt az új sztorim, remélem tetszeni fog! Írjátok le a véleményeteket és vote-oljatok, ha tetszett!🥰