- Na és mesélj, mit kell tudni rólad törpe? -veszi kezébe az étlapot.

- Nem vagyok törpe! -mondom morcosan, amire kuncogva bólogatni kezd.

- Dehogyisnem. Egy nagyon aranyos törpe. -erre ismét elpirulok, bár fogalmam sincs hogy miért. Nem mondanám magam melegnek, de százszázalékosan heteronak sem. Én valahol a kettő között vagyok. Bár, velem azonos neművel még nem volt dolgom...

- Középsulis vagyok és ebben az évben leszek 10. osztályos.

- Melyik suliba jársz?

- Kyung Hee Cyber. -motyogom, ő viszont egy bólintással jelzi hogy értette.

- Én is odajártam... -jelenti ki, amitől kikerekednek szemeim. - Nem igazán voltam oda a tanulásért, sőt a tanárok közül is csak egyet ha el tudtam viselni. -kuncog. - Ennek ellenére jó tanuló voltam mindig is. Habár nem kitűnő, de akkor is. -mondandojától somoly kúszik számra.

- Velem is ez a helyzet... Nem mondanám kitűnő tanulónak magam, sőt! Még csak nem is jónak... Suliba is csak a barátaim miatt járok. A tanulás nem nagyon izgat. -rántok vállat.

- Nagy hiba.

- Tessék?

- Úgy értem... Iskolába nem a barátok miatt kéne járnod. Fejlődnöd kéne, nem szórakozni. -figyel a szemeimbe, ám a szemkontaktus megszakad mihelyst megjelenik asztalunknál egy pincér.

- Jó reggelt uraim! Mit hozhatok önöknek? -Chanyeol szépen elhadarja kívánságait, azonban én nem tudom levenni róla a tekintetem. Komolyan, az előbb kioktatott?

- Baekhyun? -szólít, ami következtével visszarángat a valóvilágba.

- Igen?

- Mit szeretnél? -teszi fel a kérdést, mire bambán pislogok párat.

- Ezt hogy érted?

- A rendelés... -mutat a menü lapra, nekem meg végre leesik hogy mit akar. Kínosan felnevetek aztán kiválasztok egy jónak tűnő teát, egy szelet csokis sütivel. Amint a pincérnő lejegyzetelte óhajunkat, elsétált, mondván hogy öt perc és hozza.

- Szereted a csokis dolgokat? -fürkészi ábrázatom, ami miatt egészen zavarba jövök. Mi van velem? Elég csak ennyi hogy elpiruljak? Nem szoktam így viselkedni senki előtt.

- Ühm. -hümmögök, bólogatás kíséretében. - De az alakom miatt, nem eszek olyan sokat...

- Miről beszélsz? -vonja fel dús fekete szemöldökét, végig nézve rajtam.

- Könnyen meghízom. Ha mondjuk mindennap egy kicsivel többet eszem mint szoktam, akkor az egy hét után már megis látszik rajtam... -makogom alig hallhatóan.

- Bolond... -csóválja meg rosszallóan a fejét.

- Nem vagyok az...

- De igen! Baekhyun csodás alakod van. Mit számít ha meghízol egy kicsit? Ki érdekel? Nem érdekes hogyan nézel ki, ha mások nem azért szeretnek aki vagy, akkor megsem érdemelnek. -nyúl puha kezével arcomhon, s végig simít azon. Amint bőrömhöz ér, különös érzések ejtenek rabul. Melegséget érzek, de miért?

- Köszönöm... -támasztom meg fejem tenyeremen, ezzel könyökölve a megterített asztalon. Nem tudom honnan jött ez a férfi, de már most megkedveltem.

- Igazán nincs mit.

Miután meghozták a rendelésünket, s el is fogyasztottunk mindent, még megvívtam egy harcot Chanyeollal hogy ki fizessen. Végül morcosan, de ráhagytam. Ezután még haza akart kísérni, de mondtam hogy még be kell szereznem néhány dolgot, így köszönés és telefonszám megadása után el is váltak útjaink.