- Baekhyun, haladj már! Elkésünk! -néz rám röhögve legjobb barátom, miközben próbálunk futni a suli felé.

- Kussolj már és haladjh te is! -nevetek majd megfogom a kezét és gyorsabb tempóra kezdek váltani amint meglátom a portást a kapu előtt. - Kérem! -teszem kezem a rácsra, lihegve nézve a nőre.

- Gyertek! Be kell csuknom a kaput. -biccent, amire hálás pillantásokkal illetjük meg Luhannal, s azonnal besietünk az épület ajtaján is.

- Kivel is lesz óránk? -kapkodja a levegőt kínai barátom.

- Mr. Kim. -mondom egy fintorral az arcomon. Nem kedvelem azt az embert. Nagyon nem. Nagyon, nagyon, nagyon nem... Egyedül az órái azok amikre soha a jó büdös életben nem mennék be.

- Woho! Akkor nekünk végünk... -köhögi a kínai, mire helyeselek. Amint a tanterem ajtójához ballagunk Luval egyszerre nyelünk egy nagyot. Már a folyosó végéről hallani ahogy kiabál az osztállyal... Istenem, mi lesz velünk? - Ha meghalnék... -kezdi, türkizkék hajkoronával megáldott haverom, mit szemforgatva lereagálok.

- Nem halsz meg, túl éled! -veregetem meg a hátát, majd egy nagy levegő után kopogok hármat, s kinyitom a nyílászárót. - Jó reggelt tanár úr! -hajolok meg azonnal hogy átlépem a küszöböt. - Elnézést a késésért! -ahogyan felpillantok tanár úrunk elhúzza száját és a helyünkre parancsol. Megkönnyebbült sóhaj szökik ki belőlem, miután a székemre ülök, legjobb barátom mellé. A fizika tanárom elmagyarázza nekünk is amit az előbb a többieknek -hogy állítólag év végén kirándulni megy az osztályunk-, végezetül kezdetét veszi az -számomra roppant unalmas és felesleges- óra. Komolyan, olyan unalmasnak és értelmetlennek találom, hogy azonnal be is alszom, mihelyst felsőtestemmel a padra dőlök. Később egy tenyeret érzek meg végig siklani hátamon, amitől nyammogva nyújtóztam meg még mindig a padon "feküdve". Ezután a kezecske fentebb vándorol hajamig, s az illető ujjai tincseim között kötnek ki. Ettől elsomolyodom.

- Chan... -motyogom, ám nem számítottam rá, hogy valaki más szólal meg.

- Úgy érted Mr. Park? -a hang hallatán pislogóim maguktól kippattanak és szinte azonnal fel is pattanok.

- Mr. Kim...

- Miért hívod keresztnevén a magyar tanárod? -pislog rám értetlenül a mellettem álló férfi. Halvány pír jelenik meg ábrázatomon, valamint fogalmam sincs miért, de elkezdek dadogni.

- É-én cs-csak...

- Igen?

- Csak v-véletlen volt uram, elnézést kérek! -fordulok teljes testtel felé, majd meghajlok előtte.

- Nem sűrűn hallani, hogy a diákok becézgetik tanáraikat.

- Tudom uram. Sajnálom! -mondom még mindig ugyanabban a pózban.

***

- Baekhyun? Baek? Hahó! -lengeti mancsát arcom előtt tanárom, ezzel visszarángatva gondolataimból a valóságba.

- Igen?

- Minden rendben? -telepszik le mellém az ágyra, mire autómatikusan fejem a vállára hajtom, ő pedig a combomra simít, cirógatva azt.

- Persze. Miért? -ásítok egy nagyot, a televízióra szegezve szemeim.

- Csak mert kérdeztem valamit többször is, de úgy elbambultál-

- Bocsi... -szakítom félbe mondanivalóját, egy kisebb mosolyt varázsolva arcomra. - Csak fáradt vagyok...

- Alszol ma nálam? -lehel egy apró csókot kezemre, ujjait pedig összekulcsolja enyéimmel.