➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

 – Vigyázni fogok rád Soyi, ígérem. Bízol bennem? – dönti homlokát a sajátomnak egy édes mosoly kíséretében. Szavai hallatán szívem majdnem felmondja a szolgálatot annyira gyorsan kezdi pumpálni a vért. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy leáll ha ennyire aranyosan viselkedik. Senki nem gondolná róla, hogy ennyire csupaszív férfi, hogy ennyire gondoskodó, ennyire tud szeretni. Mert bár nem mondta ki, de érzem. Semmi kétség az érzései felől, még ennyi hónapok elteltével sem. Sikeresen bejutottam az egyetemre, ahol pár hete ismét összehozott minket a sors. Mikor már azt hittem, elfelejtettem őt, egyszer csak újra megjelent életemben, felforgatva azt másodjára is. De így utólag kiderült, hogy ő is kedvel, így viszont már nem bánom az egészet.

– Tudom oppa és köszönöm – egy pillanatra behunyom a szemem, de szinte azonnal leesik, hogyan is szólítottam. Magam se tudom miért, de ijedten nyitom ki szemem, attól tartva, hogy esetleg valami rosszat tettem, ám Taehyung egy hatalmas boldog vigyorral pillant szemeimbe. Igaz, hogy pár hete kezdjük jobban megismerni egymást, tehát randevúzni járunk, és hát khm...a mostani helyzet nem éppen „kedvező", de ha mindketten ágyunk a másikra hova húzzuk még? – Én...én, ne haragudj – szégyenlősen lesütöm fejem, hiszen nem becéztem még. Nem tudom mennyire fogadná jól, vagy hogy egyáltalán tetszik-e neki, de az a levakarhatatlan mosoly csak nem jelenthet rosszat, nem?

– Imádom ezt a te szádból hallani – óvatosan állam alá nyúl, hogy aztán a következő pillanatban felemelve kényszerítsen, hogy a szemébe nézek. Megmagyarázhatatlan csillogást vélek felfedni lélek tükrében. Soha nem gondoltam azt, miszerint van olyan ember ezen a földön, aki képes a szemével mosolyogni, ám Taehyung képes rá. Sőt az egész lénye mosolyog, csak úgy árad belőle a jókedv, ami folyton feldobja a hangulatomat. Szinte már idegtépően lassan hajol egyre közelebb hozzám míg nem végre találkoznak ajkaink. Gyomrom úgy dönt szintén felmondja a szolgálatot, csak úgy mint hevesen verő szívem, ahogy édes ajkai az enyémhez ér. Imádom csókjait, annyira puha, szinte felveszi a versenyt a mézel, annyira édes, ahogy minden erejével azon próbálkozik, hogy ebben a csókba minden érzését belevigye. Nem siet el semmit, pedig érzem rajta mennyire szeretne már kicsivel tovább lépni.

– Szeretlek – egy pillanatra elszakad ajkaimtól, hogy ezt az egyetlen szót közénk suttogja, majd ismét mézédes ajkaival ostromolja sajátomat. Nagyot szusszantva simítom fel kezem mellkasától egészen tarkójáig, ahol egy határozott mozdulattal, próbálom közelebb húzni magamhoz. Belemosolyog csókunkba, aztán óvatosan végignyal alsó ajkamon bejutást kérve. Kétségesen megadom neki, habár még nem csókolóztunk így. Attól tartok, hogy elrontok valamit, ráharapok nyelvére és még ezer meg egy hasonló buta gondolat fut át agyamon. Ám ahogy nyelve találkozik a sajátommal, szinte megszűnik körülöttem minden. Csak én, ő és az amit egymás iránt érzünk létezik. Semmi és senki más. Csak mi ketten és az érzelmeink. Egyik kezét lesimítja derekamra, ezzel is közelebb tudva magához, a másik pedig fenekemre vándorol.

– Tae – suttogom kettőnk közé egy pillanatra elválva édes ajkaitól. Komolyabb intim dolog nem történt köztünk, és ettől a vágytól ami megcsillant szemeiben, kissé megijedtem. Nem a tudattól, hogy ennyire vágyik rám, hanem attól, hogy legalább én is ugyan annyira szeretném őt. Soha még csak ehhez fogható vonzalmat nem éreztem. Fogalmam sincs mit kellene tennem vagy éppen mit nem.

– Nem lesz semmi baj – motyogja nyakamra hajolva, belepve apró ám annál szenvedélyesebb csókokkal. Kecses ujjait felsőm alá bujtatja, finoman cirógatva felhevült bőröm. Az érzésre még közelebb húzom magamhoz, hogy érezzem itt van velem, hogy ez nem csak egy álom, hanem a valóság. Taehyung elmosolyodik tettemre, majd vigyázva mindkét kezével közre fogja derekam és egy határozott mozdulattal felemel. Egy sikoly hagyja el ajkaim, váratlan cselekedetétől, és annak érdekében, hogy ne essek le, gyorsan lábaimat csípője közé helyezem, miközben erősen kapaszkodom nyakába. Kipirult orcákkal nézek gyönyörű sötét íriszeibe, amiben színtiszta szeretett tükröződik vissza, keverve az édeskés vággyal, amit csak is irántam táplál. Zavarba ejtő tekintettem, ám kiállom a próbát. Szeretném ha nem az ijedt kislányt látná bennem, hanem egy határozott nőt, egy olyan személyt, akit mindig is megérdemelt. Hatalmas tenyerét fenekemre csúsztatva tartja meg sulyom, majd a hálószoba felé indul. Azonban útközben sem tétlenkedik, hiába foglalt mindkét keze, attól még ajkait előszeretettel használja, hol ajkaimon hol pedig vállamon, illetve nyakamon. Tudván, hogy az utóbbi a gyenge pontom. Kissé megszívva a bőr kicsal belőlem egy hangosabb sóhajt. Én se szeretnék szerencsétlennek tűnni, ezért kis érőt véve magamon, hajolok kecses nyakára, apró nyálas csókokat hagyva rajta. Óvatosan az ágyra fektet egy pillanatra sem megszakítva szenvedélyes csókunkat. Kissé kapkodó mozdulatokkal igyekszik kigombolni ingét, majd egy egyszerű mozdulattal leveszi magáról a szoba egyik sarkába dobra szerencsétlen ruhadarabot. Bár nem egy kigyúrt férfi, de meglátszik rajta a hetente pár órás edzőterembe töltött idő. És őszintén ez nekem sokkal jobban imponál mint egy agyongyúrt férfi. Csodálva végigmérem szálkás felsőtestét. Nem bírva magammal felemelem jobb kezem, hogy gyengéd mozdulatokkal minden egyes izmot kitapintsak. Elégedett mosoly hagyja el ajkait, majd ismét lehajol hozzám. Behunyom a szemem édes csókját várva, ám az nem érkezik, hiába várok.

– Mit szeretnél jagiya? – ajkai az enyémet súrolják minden egyes kiejtett szó után. Mutatóujjamat ajkaira teszem, nehogy félbeszakítson. Ég az arcom, szaggatottan veszem a levegőt, olyan zavarban érzem maga mint még soha, de vágyom is rá. Minden egyes érintésére.

– Téged Taehyung.