➶➶➶➶➶ -➷➷➷➷➷

 Egy mély levegőt véve pillantok arra az ajtóra, amin ha belépek megváltoztatja a jövőmet függetlenül attól milyen eredménnyel jövök ki. Mintha egy másodperc leforgása alatt látnám az egész sulis évemet, de legfőbbként az utolsó egyben legjelentősebb évemet. Azért ha belegondol az ember, egy év alatt nagyon sok minden történhet. Új barátokra tettem szert, legjobb barátnőm mellett egy fiú legjobb barátom is lett. Ugyan néha pici összekapunk és minden butaságot egymás fejéhez vágunk, de szinte azonnal bocsánatot is kérek, ahogy elfordul tőlem legjobb barátnőm. Noha nem mindig én kezdem a vitákat, ám belátom, hogy az utóbbi időben igen ingerlékenyé váltam. De mentségemre szóljon a jövőmért való aggódás. Ennél jobban már csak anyáért aggódóm. Bár soha nem mondta és nem is fogja, de látom rajta mennyire szégyelli egyben hiányzik neki apa, mert bármilyen volt, anya szerette őt tiszta szívéből. Sőt fogadni mernék, a történtek ellenére sem változtak érzései. Bele se merek gondolni mit érezhet. De most nincs itt az ideje a szomorú pillanatoknak. Óvatosan körbepillantok az osztálytársaimon. Helyes ez így, hiszen már egy ideje nagykorúak vagyunk, ezzel pedig a suli befejezése jár. Viszont annyira élénken vannak még bennem az érzelmek, amiket velük éltem át, hogy még mindig egy osztálynak érzem őket. Pár hónap és teljesen szétválnak útjaink, hiszen függetlenül attól mit választanak a későbbiekben, az egyetem mellett döntenek-e vagy pedig egyből a munka világába csöppenek, valamilyen úton-módon meg fog szakadni a kapcsolat. Emiatt pedig kissé szomorú vagyok, noha tisztában vagyok azzal, miszerint ez teljesen normális. Azért még remélem, néha csak össze fogunk ülni egy-egy kávé kíséretében elmesélve az addig történt dolgokat, amiken átestünk.

– Ne fossál már ennyire – érkezik mellőlem egy ismerős hang, mire odakapom a fejem. Heran van mellettem büszke mosollyal ajkain még jobban párja karjaiba bújva. Elmosolyodom rajtuk, hiszen valóban nagyon édes pár. Bár soha senki nem említette, de az osztályban úgy gondoltuk, ők a suli álom párja. A macsó, mindig nagyszájú ám kocka srác fejét elcsavarta egy egyszerű lány. Talán hihetetlenül fog hangzani, de ők amolyan tipikus tini szerelemnek tűnő pár, csakhogy ez valójában sokkal több. Meg merném kockáztatni, hogy a fél életüket együtt fogják letölteni, aminek persze örülök, hiszen mindketten megérdemlik a boldogságot. És ha már itt tartunk, a szerelemben csalódó Jungkook is megtalálta a neki való nőt. Ugyan picit idősebb tőle, mivel első éves egyetemista, de talán épp ez kellett a mindig gyerekes Jungkook-nak. Sokkal komolyabban vesz mindent, és már aligha tesz furcsa megjegyzéseket másokra.

Nem számít milyen eredményt értem el, büszke leszek rá mert csak én tudom mennyit szenvedtem vele. Mennyi álmatlan éjszakán estem át újra meg újra átvéve az érettségi, illetve az egyetemre való felvételi tételeket. Én és Jungkook tudjuk mennyire volt pokol az utóbbi pár hónap.

– Ne beszélj már ennyire csúnyán – dorgálom meg kissé, mire elhúzva a száját vállat von lepacsizva az éppen most érkező Jungkkok-al.

– Minden rendben lesz – nagy levegőt véve helyezem kezem a kilincsre, majd lenyomva azt, nyitom meg a jövőm kapuját. Illedelmesen köszönök majd a nekem kijelölt helyre ülve hallgatom végig a kis biztató üzenetet, amint Seokjin igazgató mond nekünk. Nem tudok teljesen a szavaira figyelni, mivel közvetlen jobbjánál Taehyung foglal helyet, és akarva akaratlanul is csak rá tudok koncentrálni. Arra, hogy mennyire lesz büszke rám. Egyáltalán az lesz, ha mégse értem el a kívánt pontszámot? Habár nem kellene foglalkoznom vele, de mégis érzéseim ellen nem tehetek. Kedvelem őt, még akkor is, ha ő csak egy diákjának tekint. Kissé remegő kezekkel veszem el a borítékot, amiben a jövőm alapja lapul, majd elköszönve sétálok ki a teremből.

– Na, mi az eredmény? – kérdezi izgatottan barátnőm, mire fejcsóválva válaszolok. Nem merem kinyitni. Félek, hogy nem elég ezzel pedig hiú ábrándokba éltem magam.

– Aish már – kapja ki kezemből a borítékot Yoongi, majd türelmetlenül felbontja azt. Figyelmesen végigolvassa, majd felemeli fejét – Egy szó. Tökéletes – vigyorodik el, mire örömömben mindenkit megölelek. Először Yoongi-t, mert ő volt legközelebb hozzám, aztán legjobb barátnőmet, és végül Jungkook-ot. El se hiszem, hogy sikerült. Igaz a felvételi még kicsit odébb van, és azt is le kell tudnom a lehető legjobb eredménnyel, de a kiinduló pont az érettségi eredmény. Innentől már csak mosolyogva kezdhetem életem egyik legnehezebb egyben legcsodásabb éveit.