➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

Árgus szemekkel követem minden mozdulatát, ahogy jegyzi a táblára a tananyag lényegét, hogy könnyebb legyen majd bővében kifejteni az adott témát. Mosolyogva szorgalmasan írja fel az úgynevezett vázlatot, miközben magyaráz is egy-két dolgot, amit a többiek igyekeznek a füzetbe írni, kivéve engem. Mi már felvettük ezt az anyagot, pár nappal ezelőtt korrepetálás gyanánt, mivel egészen érdekesnek tartottam. De persze senkinek nem árultam el, még Heran-nak se. Megsértődne, ha tudná, hogy néha az osztályfőnök előre átveszi velem a nehezebb tananyagokat. Igaz, hogy fizetve van érte, és bár csak abban segít, hogy megmondja melyik a nehezebb, de ezt bármelyik diákjával megtenné ha megkérik rá, csakhogy nagyon ritkán szokták. Örülnek, ha vége az órának nemhogy még plusz tanulni valót kérjenek. Lopva rá pillantok, úgy hogy ne legyen feltűnő senkinek. Tudom, számtalanszor megfogadtam már, ö csak a tanárom semmi több, nem is lehetne köztünk más csakis tanár-diák kapcsolat, ugyanakkor az érzéseim ellen nem tehetek. Bár küzdök ellene. Végignézve rajta észre lehet venni, mennyit változott mióta rendszeresen látogatja a konditermet. Bár szerintem Taehyung izmok nélkül is nagyon szexi. Szenvedve felsóhajtok, fejem a padra ejtve, amit legnagyobb szerencsémre senki se vesz figyelembe.
– Hogy őszinte legyek, elég jól haladtok a tananyag megértésében. – fordul felénk hirtelen, mire minden szempár ott kezdi el vizslatni. Legalábbis gondlom, hiszen nem hallatszik, hogy bárki is szorgalmasan jegyzetelne.
– Nem olyan nehezek tanár úr – válaszol Hoseok, és bár nem látom, de szinte biztos, hogy mosolyog. Hihetetlen mennyire pozitív ez a srác. Egyszer se volt rossz kedvű, pedig biztos neki is vannak nehéz napjai, mégse mutatja ezt az osztály, sőt senki felé. Az egyetlen akinek kiönti a szívét az Yoongi, de amilyen morcos a lányok még meg se merik környékezni, nem úgy mint Jaemin-t, vagy a pár napja érkezett cserediákot, akinek soha nem fogom megjegyezni a nevét. Az biztos, hogy thai és a lányok többsége irtó helyesnek vélik.
– Akkor holnap irtok egy röpdolgozatot – teszi le a tolat az asztalra, majd az ablakhoz sétál, hogy akiknek nem sikerült lejegyzetelni, azok most tegyék meg. Mosolygásra késztet ez az apró cselekedete, mert míg más tanárokat folyton meg kell kérni, hogy álljanak már odébb, addig ö szó nélkül teszi meg, függetlenül attól, hogy jegyzetelnek-e még a diákok vagy sem. Kezeit a zsebébe rejti, ezzel egy laza mégis komoly kinézetett mondva el magáról, ami azt sugallja, nyitott mindenre mégse veszi félvállról.
– Ne már. Kémiából is feleltem, nem akarok irodalomból is. – sóhajt fel Jungkook egy fájdalmas arckifejezés kíséretében.
– Úgy hallottam egész ügyesen feleltél.
– Mégis Yoongi nagyobb jegyet kapott. Te alattomos barát – mutat fenyegetően az említettre, mire hangosan felnevetünk. Az én tekintettem azonban továbbra is az osztályfonókőn marad. Olyan édes ahogy mosolyog, úgy tűnhet mint akinek nincs semmi gondja, de biztosan meggyűlik a maga baja is, hiszen mindenkinek vannak problémái.
– És ha már a kérdéseknél tartunk – lép el az ablaktól egyenesen felém indulva, mire nagyot nyelek zavaromban – Minden rendben Soyi? – áll meg közvetlen előttem, arra késztetve, hogy felnézek rá. Kérdését hallva szívem egy sokkal gyorsabb tempóban kezdi el pumpálni a vért, ami egy kis pírt varázsol arcomra. Jól esett a törődése ugyanakkor most azt kívánom, bárcsak ne vett volna észre.
– Elnézést tanár úr, de jól vagyok – remeg meg a hangom, amit én magam sem értek. Ugyan furcsállva nézz rám, felhúzva szemöldökét mégis egy bólintással tudatja velem, hogy semmi baj.
– Nem kell mindenért elnézést kérned, de ha nem vagy jól szólj és valami kisegít az orvosiba, rendben? – megnyugtatóan mosolyog és épphogy megérinti kezem, de belőlem ez az aprócska gesztus is a zavarodott kislányt hozza ki. Ugyan nem feltétlen erre utalt, sőt, és senki se vette figyelembe, de ez olyan volt mintha az osztály előtt flörtöl volna velem. És ez nagyon kellemetlen helyzetbe hozz. Már csak puszta a gondolat is, még ha nem igaz és csak az én agyam szüleménye. Válaszként csupán bólintok, hiszen ha bármit is próbálnék mondani, szinte biztos, hogy eldadognám a felét, ami már gyanús lenne, és egyből rosszullétre gyanakodna, ami odáig vezetne, hogy leküld az orvosiba. – Remélem tanulni fogtok, és nem minden apró kifogással kell majd elhalasztani a röpdolgozatot – fordul ismét az osztály felé, ami egy megkönnyebbült sóhajt vált ki belőlem. Heran óvatosan meglöki a könyököm, ezért felé fordulok. Egy mindentudó mosollyal mutat a padon lévő kis cetlire. Felhúzott szemöldökkel nézek oda, hogy elolvassam, vajon mit írhatott. Azonnal meg is bánom, főleg mikor Taehyung ismét felénk jön. Észrevehete volna? Próbáltam eldugni a kis cetlit nehogy elvegye, ám nem jártam sikerrel. Szó nélkül elvette az asztalról, és amint elolvasta, csibésszes mosoly jelent meg ajakin, majd kissé meg is rázta a fejét.
– Mi van ráírva tanár úr? – érdeklődik Lisa, szemét rebegtetve a felnőttre nézve.
– Semmi érdekes, csak vicc. Viszont örülnék ha kicsikét szorgalmasabb lennél – adja vissza a kis cetlit, amit ezúttal sikeresen elrejtek a füzetembe. Majd szünetbe elolvasom – Ezt úgy értettem, hogy bátrabb, aktivabb az orák alatt, hiszen egészen ügyes is tudsz lenni. Most viszont vége az órának. – indul az asztal felé, hogy összeszedje dolgait, és elmenjen. De addigra az osztálynak több mint a fele már nem tartózkodik a terembe. Soha nem értettem, hogyan képesek pár másodperc alatt mindent összeszedni és elhagyni az osztályt. – Soyi, maradnál még egy kicsit?