- Miért követsz? – kérdezte és elindult befelé. Én pedig utána.

- Mert nem válaszoltál az én kérdésemre.

- Nem is fogok. – nyitotta ki a liftet.

Még pont időben értem oda, mert becsukódott volna előttem az ajtó.

- Most miért vagy ilyen velem? Eddig én azt gondoltam, hogy kedves vagy. És hogy más, vagy mint a többiek. – mondtam és a sírás kerülgetett. – Kérlek, ne hagyj egyedül.

Kinyílt az ajtó és kilépett rajta. Én utána mentem. Megállt egy ajtónál és kinyitotta azt. Én pedig csak álltam a lift előtt. Most mit tegyek? Az mégis csak egy fiú szobája. Mit tegyek? Nem hagyhatom ezt annyiba, ha már ilyen messzire eljöttem. Mielőtt becsukhatta volna az ajtót beosontam.

- Bocsánat a zavarásért. – szóltam oda neki.

- Hé. Nem mondtam, hogy bejöhetsz.

- De amíg nem válaszolsz, nem megyek el. – tettem keresztbe a karomat.

- Figyelj én fáradt vagyok. Menj el.

- Csak akkor, ha elmondod, hogy miért voltál ilyen.

- Biztos tudni akarod? – szorított a falhoz. – Akkor veszélyes terepen jársz.

A szívem csak úgy zakatolt. A teste az enyémhez simult így még csak meg sem tudtam mozdulni. Az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Így a szemébe néztem. Óvatosan közelebb hajolt, de el fordította a fejét.

- Bárcsak ne lennél Rogers. – mondta és elment egy másik szobába, de még vissza szolt. – Akkor mész el amikor akarsz nekem mindegy.

Ezek után magára zárta az ajtót én pedig ott voltam zakatoló szívvel. Elsírtam magamat. Ha nem lennék Rogers akkor megcsókolt volna? Miért érzem magam most ilyen üresnek? Nem szabad vele többé beszélnem.

Elindultam haza. De gyalog, mert veszélyes lett volna könnyes szemekkel vezetnem. Viszont menni is alig bírtam. Fel kell hívnom valakit. A bátyámat nem lehet, mert menten megölné, apát se, mert ő most a jó férjet játssza. Egyedül maradtam. Leültem egy padra. Pár percig ültem ott. Olyan volt, mintha egy világ omlott össze bennem.

- Nézzétek fiúk. Az nem Alice. – hallottam egy ismerős fiú hangot.

- Te jó ég mi történt veled kicsikém? – ölelt át valaki. Semmit nem láttam a könnyeimtől. – Emlékszel még ránk? A bátyád barátai vagyunk. Majd mi haza viszünk. Gyere.