7. rész
- Hogy mi van? – kérdezte nevetve Diego. – Az lehetetlen.
- Pedig igaz. – mondtam belekarolva Jason. – Amikor betölti a 18-at megházasodunk.
A fiú dühösen elment. Ezek után kérdőn néztem a mellettem álló fiúra, aki csak nevetett a másik reakcióján.
- Ez kész. És tényleg elhitte. Nem volt hiába a színész suli akkor.
- Miért kellet ez az egész? – kérdeztem tőle.
- A bátyád mesélte a helyzetet. Velem fogod őt féltékennyé tenni. – villantott közben egy 1000 wattos mosolyt. – Viszont csak 2 hétig leszek itt.
- Gondolhattam volna, hogy az ő keze van benne.
- Hát igen. Nagyon jól bánik az ő kis húgával. Rá mindig számíthatsz.
- Ez igaz.
- Nos, akkor én megyek is. Vár a fuvarom. - mondta és elkezdett kifelé rohanni.
Reménykednem még lehet, igaz? Sikerülhet ez ugye? Alig vártam, hogy kicsöngessenek utolsó óráról, hogy haza mehessek. Viszont ez nem ment olyan könnyen.
Diego ott várt a kapuban. Mikor ki akartam kerülni elém állt.
- Nem tűröm el, hogy egy lány ellen veszítsek. Versenyezzünk még egyszer.
- Most nem érek rá.
- Pedig rá fogsz. – ragadta meg a kezemet és egy kocsiba rakott. – Induljon. – szólt a sofőrnek.
- Miért csinálod ezt? – kérdeztem a szemébe nézve.
- Mert nem bírom a vereséget.
- Eddig semmi bajod nem volt.
Ezek után nem szólt semmit. Meg sem álltunk a cross pályáig. Két motor elő volt készítve.
- Ruha most nem kell. Vegyél sisakot és könyök- és térdvédőt.
- Ha ennyire akarod. – vettem egy mély levegőt.
Felültünk a motorra és, ahogy megláttuk a zöld zászlót elindultunk. Először fej fej mellet, de én leelőztem. Sajnos megint a düh hajtott. A szél simogatta a bőrömet. És csak azon járt a fejem, hogy miért akarhatott újra versenyezni, hiszen most semmit sem kell bizonyítani. Nem értem.
A célban levettem a sisakot és a fiúra néztem, aki dühösen állt meg előttem.
- Tényleg hozzá fogsz menni?
- Téged miért érdekel annyira? – kérdeztem vissza.
- Tudnál nekem rendesen válaszolni?
- Igen. Hozzá fogok menni. – hazudtam.
Nem szólt semmit ezek után. Csapkodva felült a motorjára és elindult. Viszont nem hagytam ennyiben. Utána mentem. Egy panelháznál állt meg.
Hetedik rész. Remélem tetszett.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro