Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

7. rész

- Hogy mi van? – kérdezte nevetve Diego. – Az lehetetlen.

- Pedig igaz. – mondtam belekarolva Jason. – Amikor betölti a 18-at megházasodunk.

A fiú dühösen elment. Ezek után kérdőn néztem a mellettem álló fiúra, aki csak nevetett a másik reakcióján.

- Ez kész. És tényleg elhitte. Nem volt hiába a színész suli akkor.

- Miért kellet ez az egész? – kérdeztem tőle.

- A bátyád mesélte a helyzetet. Velem fogod őt féltékennyé tenni. – villantott közben egy 1000 wattos mosolyt. – Viszont csak 2 hétig leszek itt.

- Gondolhattam volna, hogy az ő keze van benne.

- Hát igen. Nagyon jól bánik az ő kis húgával. Rá mindig számíthatsz.

- Ez igaz.

- Nos, akkor én megyek is. Vár a fuvarom. - mondta és elkezdett kifelé rohanni.

Reménykednem még lehet, igaz? Sikerülhet ez ugye? Alig vártam, hogy kicsöngessenek utolsó óráról, hogy haza mehessek. Viszont ez nem ment olyan könnyen.

Diego ott várt a kapuban. Mikor ki akartam kerülni elém állt.

- Nem tűröm el, hogy egy lány ellen veszítsek. Versenyezzünk még egyszer.

- Most nem érek rá.

- Pedig rá fogsz. – ragadta meg a kezemet és egy kocsiba rakott. – Induljon. – szólt a sofőrnek.

- Miért csinálod ezt? – kérdeztem a szemébe nézve.

- Mert nem bírom a vereséget.

- Eddig semmi bajod nem volt.

Ezek után nem szólt semmit. Meg sem álltunk a cross pályáig. Két motor elő volt készítve.

- Ruha most nem kell. Vegyél sisakot és könyök- és térdvédőt.

- Ha ennyire akarod. – vettem egy mély levegőt.

Felültünk a motorra és, ahogy megláttuk a zöld zászlót elindultunk. Először fej fej mellet, de én leelőztem. Sajnos megint a düh hajtott. A szél simogatta a bőrömet. És csak azon járt a fejem, hogy miért akarhatott újra versenyezni, hiszen most semmit sem kell bizonyítani. Nem értem.

A célban levettem a sisakot és a fiúra néztem, aki dühösen állt meg előttem.

- Tényleg hozzá fogsz menni?

- Téged miért érdekel annyira? – kérdeztem vissza.

- Tudnál nekem rendesen válaszolni?

- Igen. Hozzá fogok menni. – hazudtam.

Nem szólt semmit ezek után. Csapkodva felült a motorjára és elindult. Viszont nem hagytam ennyiben. Utána mentem. Egy panelháznál állt meg.

Hetedik rész. Remélem tetszett.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro