- Igen. Szeretlek téged te bolond.  - húztam magamhoz és megcsókoltam. - De te ezt sose veszed észre. Középsuliban amikor el akartam mondani te éppen az egyik " barátnőddel" enyelegtél.
- Ők csak azért voltak ott, hogy féltékennyé tegyem a számomra legszebb lányt.
Belepirultam a szavaiba.  Ő pedig ezt kihasználva újra megcsókolt.
- Nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb alkalom,  de..  - állt fel,   majd fél térdre ereszkedett.  -Alice Rogers.  Hozzám jönnél feleségül.
- Van egy gyerekem.
- Nem baj.
- Sokszor tudok hisztizni.
- Tudom. 
- És nagyon féltékeny tudok lenni.
- Nem baj,  mert én így szeretlek. 
- Ha tényleg elfogadsz engem így,  akkor örömmel leszek a feleséged.
-Hál' Istennek.  Nagyon gáz lett volna, ha német mondasz.  - ült le a földre. 
Elnevettem magam. 
- Hogy lehetne egy ilyen helyes és erős férfinak német mondani?  - nevettem. 
- Nem tudom. 
Ezt az oldalát még sosem láttam.  Zavarban volt és el volt pirulva.
- Te voltál nekem a szőke herceg.
- De miért?
- Emlékszel a versenyre?  Ha te nem lettél volna nem láthattam volna a bátyámat nyerni. 
- Csak ennyi? Azt hittem a külsőmbe vagy a szavaiban szerettél bele. 
- Az nem igazi szerelem.  Mert nekem a belső számít.  - mondtam és a szívére helyeztem a kezemet.  - Minden szívdobbanásod fontos lehet,  mert a szíved igazat mond. 
- Ezt hogy érted?
- Amikor olyannal vagy,  akit szeretsz a szíved hevesebben kezd el dobogni. 
- Akkor én őrülten szerethetlek.  Mert az én szívem, őrült gyorsasággal ver.
- Akkor hadd fokozza ezt egy kicsit.  - mondtam és az ölébe ülve megcsókoltam.
- Ne csinálj ilyet vagy belehalok.
- Nem volt jó? 
-Azt egy szóval sem mondtam.  Te vagy számomra a legfontosabb ember.  Szeretlek Alice.  Szeretlek.  Egyszerűen fel sem tudod sőt még én sem tudom felfogni mennyire.
- Szóval hülye vagyok?
- Nem.  Te nagyon is okos vagy.
- Most már nem baj,  hogy Rogers vagyok?
- Nem sokáig leszel már az.  Mostantól Mrs. Fisher leszel.  És egy férfira sem nézhetsz rá rajtam kívül.  Csak engem láss.
- 7 évig csak téged láttalak.  Nem hiszem, hogy menne.  - kötöszködtem vele. 
- Akkor,  majd én teszek róla.  - mondta és hevesen megcsókolt.  - Ez elég?
- Nem.  - mondtam és magamhoz húztam és megcsókoltam.
Örültem,  hogy belé szerettem.  Le sem tudom írni mennyire.  Talán kellet nekünk ez a 7 év,  hogy rájöjjünk még van remény.

Fine