- Az nem olyan biztos. – mondta egy sötét alak és a férfit gyomorba vágta. – Alice jól vagy? – kérdezte az alak, akinek nagyon ismerős hangja volt.

- Ki vagy te? – kérdeztem, de nem válaszolt.

Elkísért egy kocsihoz és haza vitt. Kinyitotta az ajtót és elkísért a szobámig. Én lefeküdtem ő pedig leült az egyik fotelbe.

- Olyan szomorú vagyok. – mondtam.

- Miért?

- Régen volt egy fiú, akit szerettem. És a napokban visszajött, de valami rosszat mondhattam, mert elment, pedig én.. én... - mondtam, de elkezdtem sírni. – Miért hagyott magamra, amikor szükségem lett volna rá? Olyan jó volt, hogy újra a karjaiban tartott. Én szeretem őt. De ő már biztosan családot alapított és gyerekei vannak. Ha elmondtam volna, neki mit érzek akkor...akkor... - szavaimat az állította meg, hogy az ismerős férfi megcsókolt.

Nem haboztam sokat visszacsókoltam. Amikor megláttam, hogy ki az fülig pirultam. Ő miért keres itt? El akartam lökni magamtól, de nem sikerült. Szorosan magához ölelt.

- Miért nem mondtad el, hogy te vagy az?

- Mert csak így tudhattam meg, hogy mit érzel. Sose mondtál nekem semmit. De csak, hogy tudd nincs feleségem, sőt gyerekem sincs. Csak téged akartalak egész végig. Mielőtt tudtam volna, hogy ki vagy azt gondoltam jó lehetnél az egyik „trófeámnak".

- Szóval csak ezért kellettem neked, mi? Engedj el. – fordultam meg a karjai között, hogy megszökhessek, de nem ment.

- Hallgass már végig. Elkezdtél érdekelni és lassan beléd szerettem. Te voltál az első, akit szerettem. A többi lány csak a kinézetemre pályázott, de te nem. Meg akartalak még a széltől is védeni. Hiszen alacsony vagy és gyámoltalan. Vagyis csak akkor. Most egy gyönyörű nő vagy, akit csak magamnak akarok.

- Ne hazudj. Kérlek. És ez nekem nagyon fáj. Ne... Ne hagyj, itt újra egyedül kérlek.

- Értettem. – mondta és újra megcsókolt.

Aznap este megtettem vele. Reggel mindenre emlékeztem a tegnapról. Az igazat megvallva én még azt hittem, hogy nem lesz velem reggel, de tévedtem. Ott feküdt mellettem. A kezét a derekamon pihentette. Akkor ő tényleg nem hazudott.

- Jó reggelt, Alice. – suttogta a fülembe.

- Jó reggelt. Azt hittem elmész majd. – nevettem el magam.

- Soha többé nem hagylak magadra. – szorított magához.