Olyan sok mindenről beszélgettünk. Kiderült, hogy eddig kint élt Angliában.

- Olyan jó, hogy újra láthatlak. – mondta.

- Nem változtál semmit. – mosolyogtam rá.

Ezek után, mintha összetört volna benne valami felállt és elment. Mi volt ez? Valami rosszat mondtam? A motorzúgás után már csak néhány dudálást lehetett hallani az utakon. Igaz is. Mostanában kevesebb a motoros. Hiszen közeleg a tél. Észre se vettem, hogy eleredtek a könnyeim. Mintha meg könnyebbültem volna. Így igaz. Eddig azt hittem nem akar látni vagy, ami még rosszabb... meghalt. Nem sokkal később talán egy évvel Jason halála után már egyáltalán nem érdekeltek az emberek csak ő. Mi van vele? Hol van? Jól van? És hiába tagadnám kerestem. Próbáltam elérni őt különböző telefonokról a szüleit is megkérdeztem, de semmi eredményt nem mutatott. Ekkor kezdtem feladni. Pedig szerettem őt. Sose tudtam elfelejteni. És most, hogy találkoztunk rájöttem, hogy még mindig szeretem őt. Lassan jöttem rá, hogy szerelmes vagyok belé és lassan is felejtettem volna el.

De én már felnőtt vagyok, nem viselkedhetek úgy, mint egy gyerek. Biztosan van már felesége és gyerekei is, hiszen ő olyan, mint egy herceg. Soha nem lehetet már az enyém. Bárcsak jobban küzdöttem volna érte, akkor most az én lehetnék mellette.

Teljesen depresszióba estem ezek után. A munkámban rosszul teljesítettem. Sehol sem voltam ott időben.

- Jól vagy, Alice? – kérdezte a kolleganőm Amy.

- Magam sem tudom.

- Lazíts egy kicsit. Gyere velünk ma este. A lányokkal elmegyünk iszogatni.

- Rendben, de nem maradok sokáig.

- Így is jó.

Elővettem a telefonom és haza szóltam anyáéknak. Velük rendszeresen tartom a kapcsolatot.

- Szia, kicsim. – köszönt anya.

- Szia, anya. Szeretném, ha ma vigyáznátok Katyre. Egy kicsit elmegyek a lányokkal.

- Rendben. Áthozom. – mondta és hallottam a hangjából, hogy mosolyog.

- Örülök, hogy kikapcsolódsz egy kicsit.

Talán 7 óra lehet. Már azt sem tudom, hol vagyok. Egy férfi meghívott egy italra én pedig szó nélkül elfogadtam. Viszont ezek után elkezdtem émelyegni. Csak azt láttam, hogy a férfi gonoszul elvigyorodik, majd a lányoknak mond valamit. Felkapott az ölébe és kivitt a bárból. Elkezdtem kapálózni, hogy engedjen el, de semmi erőm nem maradt. Egy sikátorba vitt el. Letett a földre és elkezdett vetkőztetni. Az összes erőmet összeszedve elkiáltottam magam.

- Segítség. Valaki.

- Úgy sem hall meg itt senki.