13. rész
Lassan elteltek a napok. Mivel elmentem abba a buliba megfájdult a torkom és visszaestem a betegségbe. Apa le is szidott, hogy nem kellett volna elmennem. A bátyám másnap este került haza. Kiderült, hogy elment egy lánnyal, aki most a barátnője. Nagyon haragudtam rá.
Ma már újra iskolába mehettem. Elég rossz idő volt. Hazafele menet el is eredt az eső. Ahogy az utcán sétáltam egy keserves nyávogó hangra lettem figyelmes. Az út közepén egy apró kiscica volt. Elhajítottam az esernyőmet és berohantam az autók közé és felvettem az állatott. Nagyjából megállítottam a forgalmat, mivel mindenki dudált, hogy menjek le az útról.
A kiscicát beleraktam a zsebembe és felvéve az esernyőt elindultam haza. Otthon szárazra töröltem. Valahogy átéreztem a helyzetét, mert őt is elhagyták és becsapták.
Nem sokkal később az ölemben elaludt én pedig elkezdtem tanulni. Hiszen vinnem kell valamire. Olyan sikeres akarok lenni, mint a szüleim és olyan boldog is. Bár ez nekem még csak álmok, de hiszek benne, hogy nekem is sikerül.
Nem tudom mennyi idő telhetett el. Arra keltem, hogy anya szólongat.
- Igen?
- Kerestek telefonon.
- Ki volt az?
- Jason. Azt mondta pár napra visszajön. Hallotta, hogy baj van.
Másnap ott sétált mellettem a suliba menet. Valahogy az környezetemben olyanok vannak, akik megértik, mit érzek. Lehet, hogy olyan könnyen lehet olvasni az arcomról?
- Na, mesélj. – kezdte Jason.
- Mit meséljek? Arról, hogy összetörtek vagy arról, hogy találtam egy kiscicát?
- Cica?
Tudtam. Jasonnak is van gyenge pontja méghozzá ez. Örülten imádja a cicákat.
- Ha haza értünk meg mutatom.
- Jó, de ne térjünk el a lényegtől. Ki az a fiú? – kérdezte, de elértük az iskola kapuját. Apa csak akkor engedte el velem, ha csak a kapuig jön, mert fél, hogy jelenetet rendezz. Hiszen mégis csak egy „rossz fiú gyereke", hogy idézzem apát.
- Diego Fisher. – súgtam a fülébe.
- Szóval az a nagyképű idióta barom állat tesz tönkre érzelmileg?
- Nem mondanám, hogy tönkre tesz.
- Akkor?
- Ezt ne most beszéljük meg. – mondtam mikor megláttam, hogy Diego pont ide tart.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro