12. rész
Talán 10 perc elteltével a bátyám eltűnt. Sehol sem találtam. Amikor kimentem, hogy ott is körül nézzek egy csapat lányba botlottam. Úgy látszik engem kerestek.,
- Te vagy Alice igaz?
- Igen.
Gonoszul elvigyorodtak. Elkapták a karomat és elkezdtek egy kocsihoz rángatni. Valahogy sikerült kiszabadulnom a szorításukból. Elkezdtem rohanni vissza a házba. A nagy tömegbe nem tudnak elkapni. A fiúkat nem találtam. Mit csináljak? Annyira félek. A hátsó kijáraton kimentem. Nincs most itt egy hős sem, aki megmenthet. Magamat kell megmentenem. Ahogy kimentem az ajtón zsákutcába kerültem. Két hatalmas kutyával találtam szembe magam.
A hátam mögül lépteket hallottam. Hátra fordultam néhány sötét női alak volt. Hátrább mentem, de ekkor a két kutya elkezdett teljes hangerővel ugatni. Ijedtemben leguggoltam, befogtam a fülem és szorosan lehunytam a szemem.
- Nem minden kutya harap, amelyik ugat. – halottam egy ismerős hangot.
Óvatosan kinyitottam a szememet. És ott állt előttem ő. Miért? Azok után ő.... A szemem könnybe lábadt.
- Mit akartok tőle? – kérdezte Diego.
- Te ki vagy? Mi közöd van ehhez a csitrihez?
- „Csitri"? Jobb lenne, ha megválogatnád a szavaidat ribanc. Ő sokkal jobb, mint ti. Ő nem fekszik össze akárkivel, mint te Sandra. – mutatott a szőkére.
- Te ismered ezt a srácot? – kérdezték tőle a többiek, de ő csak ijedten hátrált. – Ki ő?
- Ő.. Ő egy Fisher... - mondta és elrohant.
- Látom, rájöttetek ki vagyok. Szóval húzzatok innen.
Amikor eltűntek megragadta a karom és magához húzva megölelt. Lassan visszaöleltem.
- Soha többé ne ijessz rám ennyire. – súgta a fülembe.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- A bátyádnak nagyon jók az előérzetei, ha rólad van szó. –mondta mosolyogva. Elnevettem magam.
Ezek után haza vitt. Nem sokat beszélgettünk, mert elment. Bementem a házba és egyenesen a szobámba mentem. Anya utánam jött. Leült az ágyam szélére.
- Anya, miért olyan nehéz szerelmesnek lenni?
- Mert az érzések nem érik el könnyen egymást.
- Még te is hamarabb találtad meg az igaz szerelmet, mint én.
- Ha tudnádnekem mennyit kellett szenvednem az idióta apád miatt nem mondanál ilyet.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro