//Sziasztok, most direkt egy rövidebb résszel érkeztem, mert nagy terveim vannak, és most azok járnak a fejemben, ez csak egy amolyan felvezető/átvezető fejezet lett, remélem, azért ez is tetszik :)

Ja, és nézzetek be újra beinduló történetembe, ami az Új élet a semmiből címet viseli! :) //

  Az iskola zengett, mindenki erről locsogott, s azt hittem, megőrülök már, pedig még csak három órája voltam az épületben. És, hogy mi is okozta ezt a nagy pletykálkodást? Az, hogy minden egyes folyosóra kirakták egy rózsaszínű plakátot, aminek alján zöld színű sáv díszelgett pár kacskaringós vonallal díszítve, s fekete betűkkel hirdették az "igét".

Kedves diákok!

December harmadik hetén, tizenhatodikán, pénteken megrendezésre kerül a szokásos Téli Bál, amin a végzősök eltáncolják az Utolsó Táncot, mint minden évben.

Mindenki, aki részt szeretni venni az eseményen,  meg kell vennie a 400 rubel* értékű karszalagot, amivel belépést nyer a bálra. Amennyiben nincs karszalagja, az őröknek joga van kitessékelni a rendezvényről.

A részvétel (és így a karszalag vásárlása) a végzősöknek kötelező! Végzőseinknek és párjaiknak november tizenhatodikán induló, minden csütörtökön esedékes táncpróbán részt venni kötelező.

Alkoholt fogyasztani a helyiségben tilos.

Üdvözlettel: Az iskola vezetősége

2016. november 14.

  Bál? Komolyan? Na, remek, tuti, hogy nem megyek el. Egyrészt azért, mert Kostjával vagyok, de nem jelenhetek meg vele nyilvánosan, végignézni pedig nincs kedvem, ahogy mással táncol. Másrészt pedig a legutóbbi bálhoz nem fűznek épp jó emlékek. Illetve, nagyon jó emlékeim vannak arról a napról, de az utána történtek árnyékba borítják azt a szépet is. Akkor jöttem ugye össze Izaiah-val.

  Ahogy telt a nap, egyre jobban felidegelt, hogy mindenki erről beszélt, ezért inkább a könyvtár helyett az utcát és a telefonomat választottam. Tárcsáztam a legfrissebben elmentett számot.

Vitja.

  Még ugye őt a stúdióban ismertem meg, vele duetteztem, és azon a bizonyos napon találkoztunk volna, de mondtam neki, hogy nem lehet. Aznap, mikor Georgij... meghalt. Most felhívtam, hogy újabb találkozók kérjek tőle.

(Kostja szemszöge)

  Egész nap Milkát kerestem tekintetemmel, de csak nem találtam, így kiszemeltem magamnak inkább Jenkát, hogy megkérdezzem, merre jár barátnője. Muszáj volt megbeszélni, melyikünk megy Katyusáért, mert nekem például kémia korrepetálásom lesz iskola után. Mármint én tartok korepet egy fiatalabb csajnak, hogy átcsusszantsuk egy kettessel.

  Jenkát a szekrényében turkálva találtam meg, így határozott léptekkel elindultam felé, s mikor odaértem, vállamat a falnak vetettem, ő pedig csak egy pillanatra nézett fel, hogy ki vagyok, majd folytattak a keresést.

 - Szia, Jenka - kezdtem barátságosan.

 - Kostja - felelte kimérten, s egy pillantásra se méltatott.

 - Na, miért vagyunk ilyen morcosak? - Még mindig mosolyogtam, mert nem értettem, mit tettem ellene, amivel ilyen negatív érzéseket váltottam ki belőle.

 - Mit akarsz? - egyenesedett fel. Egyik kezével becsapta a szekrényajtót, másikkal meg felkapta a földről a táskáját.

 - Nem értem, miért vagy pipa rám... - Rákérdeztem volna, de erre csak felvonta a szemöldökét, és egyértelműen le lehetett olvasni az arcáról a választ: "Leszarom, mit gondolsz, csak lökd a kérdést". Aranyos lány, mondtam már? Végül sóhajtottam egyet. - Milkát keresem.

 - Sejtettem - prüszkölt, és otthagyott. Most mi van? Gyorsan utánasiettem, mielőtt azonban bármit is mondhattam volna, ő szólalt meg. - Tudok rólatok, Kostja. Mit gondoltál, hogy pont a legjobb barátnője nem tudja, mi van köztetek? Ugyan már - legyintett. Megszólalni sem tudtam döbbenetemben, most mi van azzal, hogy tilos, és senkinek nem mondhatjuk el? - Mindent tudok - állt meg végül és felém fordult, mire én is megálltam. - Milka tudja, hogy én nem köpök.

  Végül legyűrtem meglepettségemet, és megköszörülve a torkom újra megkérdeztem.

 - Akkor most tudod, hol van Milka?

 - Tudom - bólintott, majd rögtön tovább is indult. Mi az isten van ma veled, Jenka?

 - Hé! - szóltam utána, elkaptam a karját, s arckifejezéséből megint pontosan le tudtam olvasni mindent, amit akartam, végül sóhajtottam egy nagyot. - Mit kérsz az infóért?

 - Egy pofont - vágta rá, és én újra csak megkérdeztem magamról: Mi van?

 - Hogy mit? - húztam fel a szemöldököm.

 - Ha szakítotok, felpofozhatlak - jelentettek ki nemes egyszerűséggel. Komolya ez a csaj?

 - Rendben - mentem bele egy kis gondolkozás után. Megéri? Meg hát. Mondjuk még mindig nem vágom, mi van vele, ennyire csak nem utálhat... vagy utálhatja, hogy együtt vagyunk Milkával.

 - Vitjával.

 - Kivel? - grimaszoltam. Ki az isten az a Vitja?

 - Tudod, az énekes csávó a stúdióból - Azzal ott hagyott.