Kiderült, hogy Yanának sikerült munkát szereznie, abból pedig lakást bérelnie, így van egy kis kuckója, de csak megvan benne. Csak aludni jár haza, ha teheti, inkább az utcán kóborol. Na, igen, ő legalább hozzá van szokva a hideghez, én mindig menekülök valami meleg helyre, ha tehetem.

  A kocsmában voltunk egész éjjel, és beszélgettünk, ittunk, röhögtünk és még táncoltunk is. Abban a lerobbant helyben akkora hangulatot csináltunk, hogy az hihetetlen.

  Éppen a széken táncoltunk valami orosz számra, mikor felvillant az asztalon a telefonom, s mivel félhomály uralkodott az egész kocsmában, ez eléggé feltűnő volt.

  Skype.

  Már épp nyúltam volna érte, hogy szokás szerint lenyomjam Izaiah hívását - ami körülbelül háromnaponta ismétlődött -, de Yana gyorsabb volt.

  Leugrott a székről, és felkapta a mobilomat, hogy egy pillanattal később fogadja a hívást, miután elolvasta, ki keres. Fogadta a videóhívást.

  Én is leszálltam a székről, és nyúltam volna a telefonért, de új barátnőm elfordult, és a magadba emelte az eszközt, hogy ne érjem el. Az alacsonyság átka. Ráadásul teljesen lefagytam, mert megpillantottam Izaiah arcát a kijelzőn.

  Egy fehér, sötét szobában volt, piercingjei és fülbevalói eltűntek, s arca sápadtabb volt, mint valaha. Lopott egy mobilt a pszichiátrián, ez egyértelmű. Gondolhattam volna.

  Már épp beszélni kezdett volna, de Yana megelőzte, és dühösen magyarázni kezdett neki.

 - Na, idefigyelj, szépfiú! - kezdte. - Ez a csaj egy csoda, vágod?! Ha még egyszer fel mered hívni, vagy hozzáérsz akár egy ujjal is, kitöröm a karodat, világos?! - kiabálta a képernyőnek oroszul. Tudtam, hogy Izaiah nem ért egy szót sem, mégis iszonyatosan jól esett, amit Yana mondott.

  - Yana - szóltam neki, mire már Izaiah is észrevett. - Csak csehül és angolul beszél - mondtam barátnőmnek. Rám nézett, majd vissza a képernyőre, s mikor Izaiah épp szólásra nyitotta a száját, Yana folytatta.

 - Leave her alone! - Angolja tört volt, jól hallatszott erős akcentusa, és hangja tele volt alkoholtól felerősödött dühtől, de ezzel nem volt időm foglalkozni, mert a következő pillanatban átkarolva odahúzott magához, és megcsókolt.

  Először egy pillanatra ledöbbentem, majd mikor elkezdett kitisztulni a fejem, nem történt semmi, s fejben összeraktam, mi is történik, rájöttem, hogy ez csupán egy színjáték Izaiah számára, s nyaka köré fontam karjamat. Mikor eltávolodott tőlem, nem bújt ki ölelésemből, csak Izaiah felé fordult, de nem tudtam már megállapítani, mit gondolhat, mert Yana lenyomta. Gyorsan elkaptam karjaimat tőle, s ő is elengedett.

 - Csak, hogy tisztázzuk - emelte fel a mutatóujját miután visszatette a telefonomat az asztalra. A mozdulattól kicsit megtántorodott, de végül egészen egyenesen sikerült megállnia előttem. Na, nem mintha én nem imbolyogtam volna. - Én a férfiakra bukok - mondta, majd rögtön meg is fordult, és kikért nekünk még két italt.

 - Én is - emeltem magasba a poharamat, mikor megkaptam, majd egy húzásra megittam.

* * *

  Mikor reggel felébredtem, Yana lakásában aludtunk a kanapén összekucorodva, mert nem volt előző éjjel erőnk ahhoz, hogy eltántorogjunk az ágyig. nyakig be voltam takarózva, és mélyen aludtam, nem is akartam felkelni soha, de Yana nyúzni kezdett. Hallottam, hogy eszik valamit... Talán jégkrémet...

 - Hallod, Milka, fel kéne kelned - mondogatta, de én meg pont leszartam. Alszom és kész! Másnapos vagyok, jó meleg is van a takaró alatt, fáradt vagyok, mert későn értünk haza, hadd aludjak már! - Tényleg fel kéne kelned - Na jó, mégis csak válaszolni kell erre.

 - Hmnyhmmnyhmm - Ezt mind képes voltam mondani neki.

  Ekkor azonban kemény eszközökhöz folyamodott. Valóban jégkrémet evett, s ezt onnan tudtam megállapítani, hogy az értelmes válaszom utáni pillanatba fogta, és félretűrve a hajam, belenyomta a fülembe. Erre rögtön kipattantak a szemeim, és hadonászni kezdtem, minek következtében Yana leesett a kanapéról, de már pattanhatott is fel, hogy meneküljön, mert kiabálva üldözőbe vette, hogy mégis hogyan képzelte ezt.

  Miután lebonyolítottuk ezt a problémát, mely bizonyította érettségünket, kaptam kölcsön ruhát Yanától, hogy ne már ugyanabba menjek suliba, amiben tegnap, de lelkemre kötötte, hogy hozzam vissza. Igazság szerint nem is tetszett a stílusa, ha a ruhákat magamon láttam, de rá tökéletesek voltak. A tegnapi fekete farmeromat vettem fel, s kaptam kölcsön egy csipkés, emiatt kissé átlátszó, fekete ujjatlant, majd magamra kaptam a bakancsomat, és egy szürke, bő pulcsit, felkaptam a táskámat, és már ott sem voltam.

  Iskolába menet azon gondolkoztam, hogy nemsokára itt van a születésnapom.

  Na, igen, lehet, hogy itt van, de idén nem lesz olyan jó, mint az eddigiek. Nincsenek itt a barátaim, a családom, az itteniek meg nem tudják, mikor van szülinapom. Egyedül Jenka van itt, de vele nem nagyon beszélek mostanában.

Ne fűzz hozzá nagy reményeket, Milka.