- Te hol a büdös francba voltál ma? Tudod mennyire aggódtam? - léptem dühösen Jessehez, mikor megláttam a suli előtt.

- Hát, elkellett intéznem valamit. És ahhoz hogy ne vesszen kárba egész napos munkám, ahhoz te is kellesz - húzott elő a háta mögül egy szál rózsát.

- Azt akarod, hogy egy szál virágért cserébe falazzak neked, hogy miért hiányoztál suliból?

- Tulajdonképpen azt akartam kérdezni, hogy eljönnél el velem egy randira?

- Oh - megelpődtem. Ő volt olyan aranyos és kihagyta a sulit, hogy randit szervezzen nekem, én meg leordítom a fejét. Rendesen elszégyeltem magam, de azért vigyorogtam.

- Ahhoz előbb le kell vegyél a lábamról - kacsintottam.

- Kirúgjam alólad?

- Paraszt - nevettem fel - Menjünk.

- Komoly? - felcsillantak a szemei. Bólintottam, ő pedig megfogta a kezem és elindult haza.

A ház előtt egy vörös motor állt. Elcsodálkoztam, vajon ki lehet itt?

- Na, mit szólsz hozzá? - dőlt neki a motornak.

- Ehhez? - mutattam rá, Jesse bólintott. - Miért, talán én kapom?

- Nem, ez az enyém. De ha szeretnéd, elvihetlek egy körre.

A táskámat bevittem a házba. Mire kiértem már a motoron ült.

- Megvan egyáltalán a jogsid? - álltam meg mellette.

- Majd kerüljük a zsarukat - vonta meg a vállát.

Kikerekedett a szemem, mire elnevette magát.

- A jogsim már lassan egy éve megvan.

Bólintottam, majd felültem mögé. A zsebébe nyúlt, és kivett egy kendőt, amit felém nyújtott. Meglepődve néztem rá, de végül a szememre kötöttem.

- Remélem bízhatok benned - öleltem át a derekát.

- Hát cicám, ez izgalmas út lesz - nevette el magát.

- Kösz, ez totál megnyugtató - eleinte szorosan öleltem őt, de aztán lazítottam a szorításon.

Nem utaztunk túl sokáig. Max 10-15 perc múlva meg is álltunk. Leszálltunk a motorról, de Jesse nem engedte hogy a kendőt is levegyem. Így türelmesen álldogáltam.

Néhány pillanat múlva mögém lépett, levette a kendőt a szemem elől és átölelte a derekam. Egy sziklás résznél voltunk a lábunk előtt pedig víz terült el. Az égen szürkés felhők vannak. Lenyűgöző az egész...

- Gyönyörű - szólaltam meg végül.

- Ugye? Anyával sokszor jártunk itt. Már amikor jobb napjai voltak...

Nem tudom megkérdezzem-e, ezt hogy értette. Félek elrontanám a pillanatot. De ha szeretne róla beszélni, akkor nem akarom, hogy azt higye, nem szívesen hallgatom meg.

- Egyszer majd mesélsz anyukádról? - tettem fel a szerintem megfelelő kérdést.

- Egyszer majd biztosan. De ez a hétvége nem a múltról szól. Most csak mi vagyunk a lényeg.

Szembefordított magával és megcsókolt. Miután elváltunk, még ölelkezve figyeltük a tájat. Majd ismét felültünk a motorra és elindultunk egy számomra még ismeretlen cél felé. De nem is az a lényeg, hová megyünk, hanem az, hogy együtt legyünk. Jessevel szívesen megyek akár a világ végére is...

Sziasztok!
Lenne egy kérdésem hozzátok.

Eddig melyik volt a kedvenc részetek/jelenetetek? Esetleg mire lennétek kíváncsiak Jesse szemszögéből is?

Köszönöm a sok vote-ot, és hihetetlen a sok megtekintés. Mindent nagyon köszönök!

Sok puszi mindenkinek!
~Reb