Szeretlek.
Messzemenően többet akartam mondani.
Üzenni akartam, kívánni, elhinni és elhitetni.
Tanúja vagyok néha az ilyen folyamatoknak.
Tanúja vagyok dolgoknak, amiket nem érthetek.
Olyankor nem is akarok érteni semmit.
Nem kell értenem.
Tanúja voltam és ez elég volt.
Megszámoltam, tudod.
2 másodperc.
Ennyi idő elég, hogy beleszeressek valamibe.
2 másodperc.
Azért ilyen hosszú idő, mert kicsit lassú felfogású vagyok és a reakcióidőm nagyjából rettenetes.
2 másodperc alatt megérzem és kész. Nem is kell mást tennem.
És hogy mitől szöknek a szemembe a könnyek? Nem tudom.
Tragikomédikus mellékhatás lehet?
A Hold állása tehet róla?
A stressz vagy a női ciklusok?
Rosszul forog a Föld vagy csak már épp ideje volt?
Nem tudom.
Senki sem mondja meg.
Mert senki sem látja.
Ez magányos tevékenység.
Nem lehet közösen csinálni.
Szerelembe esni.
Erre csak egyedül képes az ember.
Könnyek között, elkerekedő szemekkel és elnyílt ajkakkal.
2 másodperc alatt.