Harsányak ma is az őszi falevelek
Bár tudják, dalukat nem hallja senki sem
Azért remélnek.
Remélnek nappal, éjjel, és minden percében a napnak.
Remélnek minden fronton.

Ma is kéjesen fuvoláznak a fekete habok
Védtelen utazók csontjait dobálják hegybe
S bár tudják, nem hallja őket senki árva lélek
Azért csak remélnek, s remélnek egyre

Holnap is kárognak majd a fekete varjak
Szemük gomb, s csőrük még viaszos, vele aranyat mérnek
Lopnak, mint a szarkák, s azt mondják, kár
De nem kárognak sokat, mire a halálra érnek.

Tegnap is süvített a szél, s ma csak hevesebben
Süvölt, magyaráz, figyelmeztet
Csak óvni akar, de nem érti senki sem
Vakulva hiszik, itt a vég
Pedig ez még csak a kezdet