Kiskoromban azt mondták, fiatalságomhoz képest lehangoló vagyok. Hogy nem túl kellemes velem egy légtérben lenni, mert nyafogok és butaságokat beszélek.
Általános iskolás koromban azt mondták, nem vagyok túlságosan barátkozós, hogy nem vagyok jó társaság mert csendben ülök és csak hallgatok. Azt mondták, utálatos vagyok.
Középiskolás koromban azt mondták, nem vagyok elég érdekes és szomorú körülöttem a légkör, ezért senki sem szeret velem lenni. Azt mondták, magamnak való vagyok.
Fiatal felnőtt koromban azt mondták, túlságosan elzárkózom a társaságtól és antiszociális vagyok.
Felnőttként azt mondták, morbid dolgok érdekelnek és nem vagyok jó hatással másokra. Azt mondták, a lényemet sötét, hideg fal övezi, amibe belépve az ember szomorú lesz és boldogtalan.