...Aztán jöttek az érintések. Azt mondtad, az érintés az érzelmek egyik elsődleges generálója. Azokkal lehet a legtöbb féle dolgot kiváltani a legrövidebb idő alatt. Kipróbáltam. Az első érintésemet az arcodon ejtettem el. Beleborzongtál, ajkaid elnyíltak, szemeid csillogtak. Megbabonázott a reakciód. A második érintésem a vállad volt, óvatosan siklottam fel a kulcscsontodig. A harmadik érintésemet a hajad közé rejtettem, finoman megcirógattam fürtjeidet, majd közéjük merészkedtem és megpróbáltam megkeresni a bőrödet. Negyedik éritésként bebarangoltam csukott szemhéjadat és az orrodat. Nem mertem ajkaidhoz érni, mert féltem hogy valami rossz történik. Esetleg elrontok valamit, porcelán merevséged, arcod finom váltakozása, bőröd rezdülései és pihegésed hirtelen alábbhagy. Azt mondtam, lassan nyisd csak ki a szemedet. Amikor újra rám néztél, elvesztem.