A fiú csak lovagolni akart, a lány mégis belevitte a rosszba. Sokat rohantak kint, az erdő szélén, hosszú hajuk lobogott és nem mondta volna meg senki sem, valójában hová futnak - az is olyan köztük lebegő, kellemes rejtély volt. Nyaranta egész napokra tűntek el, hogy aztán este nyakig sárosan, szúnyogcsípésekkel tarkítva, kipirult arccal térjenek vissza egymás kezét szorongatva. Úri fiú volt, az előtt vasalt selyemruhákban járt és még csak hírből sem ismerte a koszos ingeket, most mégis mintha az erdőben nőtt volna fel. Eddig úri hölgyek után járt -most a lánnyal kézen fogva sétált az erdőben és nem tudott senki másra még csak gondolni sem.