Vee

Olyan jó érzés húzni az agyát, az sem érdekel, ha duzzogni kezd, ilyenkor a legédesebb. Szeretem ahogy ráncolja az orrát, szemöldökét szigorúan összevonja, száját harapdálja. Igazi kis pukkanccsá tud válni, és pont ezt kedvelem benne, többek között.

Elérem, hogy megbéküljön, kerüljön bármibe is. Úgy csókolom, hogy teljesen elveszítse a józan eszét. Ez most más lesz, csak rá akarok összpontosítani, nincs semmi zavaró körülmény. Se az esküvő utáni kellemetlenség, se Ritz. Csak ő és én, na meg a fülledt éjszaka.

Átöleli nyakamat, lassan, mégis intenzíven viszonozza csókomat. A szobát betölti cuppogásunk, teljesen elveszi eszemet. Csak rá vágyom, őt akarom, nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem.

Lábait átkulcsolja derekamon, testünk összeér, szinte érzem a szikrákat pattogni közöttünk. Mozogni kezdek ruganyos testén, mit hálás sóhajokkal jutalmaz. Lehunyja pilláit, száját résnyire nyitja, a kiáramló forró levegő égeti bőrömet.

Alsónadrágján keresztül dörgölőzök hozzá, le, föl, körkörösen. Teste egyből reagál, bimbója borsónyira zsugorodik, majdhogynem szúr. Tagja megkeményedik, érzem, ahogy hasfalamnak feszül. Nyöszörögve szorít magához, mintha az élete múlna rajta.

– Vee, annyira szeretem ezt! – néz melegen szemembe.

– Reméltem is – simogatom meg arcát, majd megcsókolom.

Kezeit föl-le mozgatja hátamon, véletlenül se tudjak eltávolodni tőle. Élvezettel hallgatom szájából előcsalogatott sóhajtozását, nyögdécselését.

Puszilgatni kezdem állát, majd nyakát veszem birtokba, ott kényeztetem tovább. Fejét hátradönti szabad utat hagyva nyelvemnek. Mindent megteszek érte, azt akarom, hogy a mennyekben érezze magát, miattam. Beletúr hajamba, húzni kezdi, hátamat karmolássza és még csak észre sem veszi, hogy fájdalmat okoz. – Ez az én Mark-om! – Büszkén cuppogok tovább felsőtestén, miközben csípőmet mozgatni kezdem. Az anyag súrlódik egymáson, hossza megrezzen, törődésért kiált. – Megkapod, ígérem! Önkéntelenül elkezdi fejemet lefelé tolni, törődésért kiáltva. Ha azt hiszi, hogy rávetem magam, akkor tévedésben él. A végsőkig szeretném izgatni érzékeny testét, hogy halhassam, ahogy utánam könyörög.

Feltérdelek, türelmetlenül magammal húzva őt is, de nem ellenkezik, egyből nyakamba kapaszkodik és kíváncsian várja a folytatást.

– Mire készülsz? – billenti oldalra fejét, én pedig a nyakán kidagadó érre összpontosítok.

Közelebb hajolok, végighúzom rajta nyelvemet, közben lehunyom szemem és élvezettel szippantom be édeskés illatát.

– Mindenre is – suttogom, majd nyakának másik oldalát veszem célba.

Olyan édes, nem tudok ellenállni, hogy meg ne harapjam. Fájdalmasan felszisszen, mégis szorosabban tapad testemhez.

Érzékien vonaglik kezeim között, önkéntelenül felajánlja nyakát. Végighúzom rajta nyelvemet, nyalogatom, az édes kis ajkán kiszűrődő hangok egyre jobban erősödnek.

– És te élvezed ezt? – kezét levezeti alsómhoz, és rámarkol tagomra.

– Nagyon is! – húzom csókra ajkát.

Mással nem tudnám elképzelni, hogy együtt legyek, most nem, addig legalábbis amíg itt van mellettem.

Legszívesebben szavakba önteném érzéseimet, de félek, hogy megijedne, és most is elszaladna előlem, úgy mint régen. Attól már nem félek, hogy esetleg nem érez irántam semmit, mivel látom a szemében a vágyódást, a pislákoló érzelmek garmadáját.

Fenekére simítom tenyeremet, behajlítom ujjaimat és húsába mélyesztem. Gyúrom, dagasztom, mint ahogy a kiscicák szoktak.

– Vee, kívánlak – suttogja rekedtes hangon nyakamba.

– Tudom – puszilom meg vállát, majd nyúlok farkához és masszírozni kezdem.

Újabb szaggatott nyögések törnek elő torka mélyéről, de erőt vesz magán és viszonozza kedveskedésemet.

Megragadja fejemet, összeilleszti ajkunkat, nyelvével behatol számba. Olyan játékot űz, amiben még nem részesített, ezzel elérve, hogy még a lábujjaim is begörbüljenek.

Megfordítom karomban, fenekét ágyékomhoz nyomom, lábai lábaim közé siklik. Simogatni kezdem felsőtestét, mire fejét vállamra hajtja és halkan, szaggatottan lihegve kapkodja a levegőt. Megfogom állát, kicsit mozdítok rajta, de csak annyit, hogy nedvesen csillogó ajkára tudjak tapadni.

Nyakát cirógatom, kicsit meg is szorítom, mire hálás dorombolás a válasz. – Szóval ezt is szereted? – Legközelebb durvább leszek, persze ha ő is akarja. Kezemet levezetem ágyékára, masszírozni kezdem anyagon keresztül nemesebbik részét, csípőmet lendítem, lassan mégis erőteljesen, pont úgy, mint mikor be akarok hatolni. Hosszom folyamatosan beleremeg, türelmetlen, el akar merülni szűk bejáratában.

– Ezt nem bírom! – lihegi. – Hatolj belém, kérlek...

–Most még nincs itt az ideje – válaszolom két csók között.

Nyelvemet végighúzom nyaki ütőerén, vállizmán, bele is harapok, mire kéjesen nyöszörögve felnyög.

Tenyeremet háta közepére illesztem, kisebb erőt fejtve ki, és lenyomom az ágyra. Feje alá egy párnát húzok, beletemeti arcát.

– Csinálj valamit, mert ha nem, abba belehalok!

– Olyan türelmetlen vagy – nyalom végig gerincét.

Lábait ketté választom, szétfeszítem annyira, amennyire lehetséges. Gyönyörködök a kitárulkozott látványban. Formás feneke a mennyezet felé mered, izmos, formás lába érintésért kiált.

Figyeli, ahogy elbűvölten vizsgálom testét, kuncogva felhúzza egyik lábát, mire nagyot nyelek. Rengeteg lehetőség van ebben a pozícióban, azt se tudom melyiket válasszam.

– Mi az? Megbabonázott a látvány? – mozgatja meg farpofáit.

– Nem csak az – helyezkedek lábai közé.

Átölelem combjait, szorosan tartom, nehogy egérutat nyerjen.

Alsóján keresztül harapdálom gömbölyű fenekét, kóstolgatom, kicsit félrehúzom az anyagot – mi ez a szín? –, és szívni kezdem fenekének bársonyos bőrét. Megpróbál farkához férni, de eltolom kezét. Fölé hajlok, hátát eltakarva suttogom a szavakat.

– Nem nyúlhatsz magadhoz, csak ha én megengedem – csókolom meg lapockáját.

– De akarom – lihegi.

– Tudom – nevetem el magam.

Továbbra is puszilgatom, egész hátát beborítom.

Kényelmetlen már az alsóm, ezért benyúlok megigazítom farkamat, hogy egyenesen felfelé meredjen, majd Mark fenékvájatához illesztem és úgy döfködöm félgömbjei között. Sóhajtozva szorongatja a lepedőt.

– Ezt sosem bocsátom meg neked! – nyöszörgi.

– Ugyan mit? – nevetem el magam.

– Hagyod, hogy szenvedjek!

– Már nem sokáig – lihegem, mert már én is a végét járom.

Elégedetten morog, megkeresi a feje mellé támasztott kezemet és összefűzi ujjainkat.

Elégedettség tölt el, ez már az összetartozás jele. Tempómon változtatok, néha gyorsítok, néha lassítok. Kicsit erősebben, kicsit gyengédebben. Mikor mire van szükség, és neki mi esik jól. Már rezdüléseiből pontosan tudom, hogy mit adjak meg neki.

Testem megremeg felette, sóvárog érintése után, de még messze van a beteljesülés. Visszatérek lába közé, az engem megillető helyre. Megpróbál felegyenesedni, de nem engedem. Továbbra is lenyomva tartom, miközben a fenekét nézegetem.– Imádom a kerek seggét! – Újra beletemetkezek, harapdálom, nyalogatom, az anyag már teljesen átnedvesedett.

Félig lehúzom róla az alsót, széthúzom fenekét és nyaldosni kezdem. Ha torta lenne, már egy falat se maradt volna belőle. Végre rátérhetek rózsájára. Szép rózsaszín, nincs agyonhasználva, kitágulva. Mitől használódott volna el? Én vagyok neki az első és remélhetőleg az utolsó is. Ez a fenék, ez a bejárat és úgy az egész teste, lénye csak az enyém, és senki másé, nem adom, engem illet.

Bőségesen benyálazom bejáratát, majd elkezdem nyelvemet befelé tolni. Ellenáll, szorosan zár gyűrűje, alig akar tágulni.

– Lazzíts! – utasítom.

– Nem bírok – nyöszörgi –, akarlak, kívánlak!

– Éppen ezért tedd, amit mondok – mormogom, majd újra betalál nyelvem.

Közben becsúsztatom kezemet alsójába, tenyerembe simul hossza, és mozgatni kezdi csípőjét. – A kis hamis! – Nagyon jó érzéke van, hogy mit és mikor kell csinálni.

Nem engedem, hogy elmenjen, pedig már nagyon nyöszörög. Rászorítok hosszára, majd mozgatni kezdem rajta kezemet, és mikor már érzem, hogy megremeg, befogom azt a kis rést a makkja hegyén. Visszafojtom élvezetét, mire keservesen felnyög. A lepedőbe markolva hánykolódik alattam, élvezem szenvedését.

– Told ki a fenekedet! – megteszi, megkeresem az alsója gyenge pontját és egy erős rántással szétszakítom rajta.

– Hé! Drága volt!

– Majd veszek neked másikat! – harapom meg fenekét. –Ettől sokkal erotikusabbakat!

– Jó nekem az egyszerű is – súgja megadóan.

– De nekem nem!

– Miért? – kérdezi ártatlanul.

– Mert a fehérnemű is egyfajta ékszer... Eléri, hogy le akarjam tépni rólad!

– Bírja majd a pénztárcád? – fordul oldalra, és mosolyogva rám emeli sötét szemét.

– Ha az utolsó bathomat is rá kell költenem, nekem akkor is megéri.

Nevetve nyúlok kezéért, felhúzom, éhesen ajkára tapadok. – Annyira szeretem! – Hiába ellenkezek, felesleges, mindig is az övé voltam, vagyok, leszek.

Fülébe súgom, hogy ereszkedjen négykézlábra, amit meg is tesz. Kíváncsian várja a folytatást. Merevedése az ágynemű felé feszül, golyója himbálózik minden mozdulatánál. Ujjamat végighúzom fenekén, egészen a bejáratáig, majd egy hirtelen mozdulattal feltolom.

– Uh, szólhattál volna – sziszegi, de azért hátratolja csípőjét.

– Ne mondd, hogy nem élvezted – paskolom meg fenekét.

– Azt nem mondtam – pirul el.

Már megint szégyenlősködik, pedig erre semmi szüksége. Gyönyörű látvány, ahogy térdel előttem, ujjammal fenekében, arcát lesütve. Egyre beljebb nyomulok testében, mire mozogni kezd.

Őszinte vággyal bámulom az előttem ringatózó formás testet, hallgatom ahogy beszívja a levegőt, majd kifújja. A hátára kiülnek az izzadtságcseppek, amik vékony csíkban elindulnak lefelé.

Kezembe veszem hosszát, hátrahúzom és szopogatni kezdem. Úgy szívom magamba, mintha nem lenne holnap. Nyelvemet felfelé húzom rajta, egészen a gátjáig, ott elidőzök egy darabig, nyalogatom, szívom, majd golyóit kényeztetem. Lihegve veszi a levegőt, tartása néha meginog, de erőt vesz magán és kitart.

– Azt hiszem, most rajtad a sor... – dünnyögöm.

– Hogy, mi? Először fejezd be! – felém kapja fejét, és kitágult pupillájába nézek.

– Nem! – állok fel, megszabadulok alsómtól. – Kérlek! – teszem hozzá szépen.

Kőkeményen billeg farkam, érintésért kiállt. Megragadom bokáját, lehúzom az ágy széléig.

– Mit szeretnél? – nyöszörgi frusztráltan.

– Fordulj meg, és kényeztess! Csak erre vágyom!

Négykézlábra áll, majd megfordul, hogy farkammal szemezhessen. Hosszú pillanatig csak nézi, majd nagyot nyel és közelebb húzódik.

– Csak mert szépen kérted! – nyal egyet rajta, és már ennyi is elég volt, hogy testem összeránduljon.

Bekapja, de csak a hegyét szopogatja, ami nem éppen kielégítő számomra. Tarkójára simítok és farkamra húzom.

– Nyeld csak el az egészet! – túrok hajába.

Próbálja, de aztán feladja, köhögve köpi ki.

– De túl nagy! – néz rám csillogó szemekkel.

– Nem akarod? – elfog a szomorúság.

– Azt nem mondtam – vigyorodik el, majd nagy levegőt vesz és eltűnök szájában.

Élvezettel szopja, szürcsöli, nyaldossa. Tarkójára simítok, előretolom csípőmet és felnyögök, ahogy meleg barlangja körülölel.

Lassú mozdulatokkal dugni kezdem száját, de csak óvatosan, nem akarok neki kellemetlenséget okozni. Így is nehéz neki, látom könnyes szemében, de nem adja fel, megküzd vele. Kezébe veszi heréimet és gyengéden játszadozik velük.

Ujjait ráfonja hosszomra és szájával egy ritmusra mozgatni kezdi. Jó hallani ezt a szürcsölő hangot, de az még jobb, amit csinál. Kinyújtja nyelvét, farkamat hozzá ütögeti, és kihívó szemekkel néz rám.

– Na, mi lesz nagyfiú? Betolod? – kihívóan mereszti rám szemét.

Beletúrok hajába, csípőm lendül, teljesen kitöltöm, hangosan nyög, de még mindig engem néz. Kihúzódom szájából, lehajolok és megcsókolom. Érzem rajta nedvem ízét, amitől boldognak érzem magam.

– Szemtelen vagy! –tolom el, és mellé heveredek az ágyra.

Bágyadtan nézek rá, élvezem a látványt, de azt még jobban, hogy itt van mellettem.

Végül rám mászik, ráül csípőmre, ujjaival játékosan végiglépeget mellkasomon, majd ringatózni kezd. Sziszegve veszem a levegőt, annyira kívánom, hogy az elmondhatatlan. Lenyúlok és kemény hosszomat fenékvájatához igazítom. Kéjesen néz szemeimbe, megnyalja ajkát, és fenekét fel-le kezdi el mozgatni. Felsőtestével rám hajol, átölelem, beszívom illatát, és eszem ágában sincs elengedni.

Így, meghitten ringatózunk egy darabig, néha megcsókol, vagy én őt. Játékosan megharapdál, cserébe érzékeny helyeken kényeztetem.

Kezemet végigcsúsztatom hátán, fenekén, egészen lyukáig. Megragadom hosszomat, és lyukához csapkodom, mitől nyögni kezd.

– Szeretnélek végre érezni – támaszkodik mellkasomra, szeme csillogásának nem, tudok ellenállni.

– Hmm... – ujjamat lyukába helyezem, kicsit megmozgatom, hogy táguljon, majd helyet cserél farkammal.

– Te döntesz! – paskolom meg fenekét. – Így szeretnéd?

Át sem gondolja a lehetőségeket, egyből rávágja kívánságát.

– Dugj meg! – harapja be ajkát.

– Legyen! – mosolyodom el.

Hátára gördítem, teljesen az ágy szélére húzom, mit nevetve vesz tudomásul. Csilingelő hangja szívemig hatol. Szétfeszítem lábait, teljesen kitárulkozik előttem, szemeimmel teljesen felfalom. Simogatom combját, olyan puha és bársonyos.

Felemeli fejét, próbálja figyelni, mit is csinálok, de nem bírja sokáig tartani, így visszahanyatlik a párnára, és nyögéseivel örvendeztet meg. Lehajolok, számba veszem hosszát, és amíg felkészítem szopogatom. Ujjaim elvesznek bejáratában. – Most már jó lesz! – Lyuka lüktet, pulzál, csak rám vár.

Felállok, folyamatosan tartva a szemkontaktust, farkamat rózsájához igazítom és lassan belépek testébe. Fejét jobba-balra dönti, majd felemeli lihegve szemembe néz. – Édes cukorfalat! – Figyelem, ahogy elnyeli méretes farkamat. Kihúzom és vissza, eszméletlen látvány. Újra és újra látni akarom.

– Ah...

– Tetszik? – kérdezem.

– Uh...Ah...Aaahhh... – simítja végig mellkasát.

Izgatni kezdi kemény bimbóját, önfeledten dörzsölgeti, és még nyögdécsel is hozzá. Nem tudom eldönteni, hogy mit élvez jobban. Azt, hogy magát kényezteti, vagy hogy döngetem? Mosolyogva nézek le rá, újra és újra el tud kápráztatni.

– Ezt igennek veszem – fogom meg péniszét, és húzogatni kezdem rajta a bőrt.

– Ah... – nyögi, miközben kihúzom hosszomat – uhh... – tolom be – Aaahhh... húzom ki.

Karjait széttárja, a gyönyörtől szenvedve figyeli mozdulataimat. Hol szemébe nézek, hol behatoló farkamra. Soha nem okozott még ekkora gyönyört egyik partnerem sem.

Előrehajolok, végigcsókolom testét, simogatom, ahol érem, közben pumpálom. Annyira összepasszolunk, el se tudom hinni, hogy eddig nem jött rá.

– Veeh... fáradok – túr bele hajamba.

– Pedig még el sem kezdtük – motyogom és bekapom mellbimbóját.

Szívogatom, ahogy nekem jól esik. Néha felszisszen, de nem állít le, inkább magára húz.

Gyűrűje szorosabban zárul körém, nemsokára el fog menni. Kihúzódok belőle, leülök az ágy szélére, várom, hogy magától ölembe üljön. Fölém térdel, átöleli nyakamat, hozzám dörgölőzik. Átölelem, mire vállamba kapaszkodik és csókjaival hint be.

– Tedd vissza! – kéri suttogva, kósza fürtjei államat csiklandozzák.

– Csináld, ha akarod – nyalok bele fülébe.

Óvatosan hátranyúl, kitapogatja botomat, majd fenekéhez érinti. Pár próbálkozás után sikerrel jár, majd lassan, sóhajtozva ráereszkedik.

– Annyira kitöltesz – leheli.

– Nem örülsz neki? – hajolok duzzadt ajkára, közben mozogni kezdünk.

– Mernék neked nemet mondani? – rafináltan elmosolyodik, és lefelé vezeti pillantását.

– Jobb is, ha nem teszed – puszilom meg homlokát, és elkezdek felfelé lökdösni.

Ütemesen pattog farkamon, és már csak nyögések hagyják el édes ajkát. Szeme kipattan egyik felütésemnél, háta ívbe hajlik.

– Ott, ott, ott! – kiáltja.

– Oké, értem!

Fenekére szorítok, irányítom mozgását, erősen döfködöm, az a célom, hogy elérje a kielégülést.

– Aaaahhhhh... – hátraveti fejét, és mellkasomra spricceli magját.

Forró nedve beterít, csordogál lefelé. Lihegve néz szemembe, szemei csillognak, izzadtság gyöngyözik homlokán.

Ujjára ken egy kis anyagot, ajkamhoz emeli, én pedig lenyalom, elmosolyodik és fülig pirul.

– Finom vagy! De ezt már mondtam! – szorítom magamhoz.

– Nem baj, ezt jó hallani – dönti oldalra a fejét. – Főleg a te szádból.

Hátratámaszkodok, ő a vállamba kapaszkodik, és úgy folytatja mozgását. Testem csúszóssá válik a nyirkosságtól, elfekszem az ágyon, derekát megfogom. Kielégült pénisze összevissza ugrál előttem, és legszívesebben bekapnám, de most inkább lyukát élvezem.

– Mikor jössz? – kérdezi.

– Mi-mindjárt – nyögöm.

Előreborul, nyalogatni kezd, ujjbegyével mellbimbóimat ingerli. Ennyi, feladom, elmegyek. Egy utolsó lökéssel beleélvezek, péniszem még rángatózik párat, majd átölelem testét, és nyakába fúrom arcomat.

– Ez csodálatos volt – puszilom nyakon.

– Enyhe kifejezés – dünnyögi, arcát mellemre fekteti.

Kipihenjük fáradozásunkat, megpaskolom fenekét, jelezve, hogy ideje felkelni. Vonakodva mászik le rólam, nem tetszik neki az ötlet, de meg kell fürdenünk.

Megfogom kezét, a fürdőbe húzom és egy újabb fürdőt veszünk, de nem sietjük el a dolgokat. Ölelkezve szappanozzuk egymást, egyetlen négyzetcentimétert sem hagyunk ki. Mikor végzünk, megtöröljük a másikat és visszavonulunk szobám falai közé.

Végre kisütött a nap. Alig vártam, hogy ki tudjunk nyitni. A rémhírek ellenére nem volt óriási vihar, csak szakadt az eső és eszméletlenül fújt a szél.

Reggel, amikor felébredtem Mark édesen szundikált, nagyon kifáradt szegény, még éjszaka két kört mentünk. Nem panaszkodik, ő is legalább annyira élvezi együttléteinket, mint én. Szeretek vele együtt lenni, együtt élni.

Leszedegetem a székeket az asztalokról, átszellőztetem a helyiséget, feltöltöm a készleteket, beindítom a kávégépet és összeírom a rendelést. El vagyok foglalva, és csak azt veszem észre, ahogy nyikorog a szék lába. Felpillantok munkámból, és egy fülig érő vigyorral találom szembe magam.

– Jó reggelt!

– Neked is – feleli Yoo, és a pultra könyököl. – Nem gondolod, hogy túl sok munkát vállalsz?

– Miért?

– Foglalkozhatnál többet is a magánéleteddel.

– Hidd el, azzal nincs gond – mosolyodom el.

– Valóban? – húzza fel szemöldökét. – Mesélj! Mit csináltok azon kívül, hogy egymást felváltva rángatjátok az ágyba?

– Honnan veszed, hogy ezt csináljuk?

– Nem vagyok vak! Úgy turbékoltok, mint a fiatal szerelmesek.

– Mi csak jól érezzük egymást.

– Én meg szerzetes vagyok – kopogtatja meg a pultot.

– Tőlem – rántom meg vállamat. – Bár ritka rossz lennék.

– Mondjuk téged ismerve! – nevetem el magam.

– Na látod! Jobb, ha nem váltok szakmát.

– Ez igaz! Egyébként, mikor ismerem meg a pasidat?

– Honnan tudod, hogy pasi? – áll fel a székről és elindul a konyha felé.

– Yoo, ismerlek, mint a rossz pénzt! Szóval?

– Majd, ha eljön az ideje, addig maradjon az én titkom – kacsint, majd magamra hagy.

Ideje kinyitni, odamegyek az ajtóhoz, kitárom, megfordítom a táblát. Lehet, igaza van Yoo-nak, újra kell terveznem a beosztásunkat, és több időt szentelni bimbózó románcunknak.

Szállingóznak a vendégek, jönnek, rendelnek, leülnek, elmennek. Monoton az egész, jobban szeretem, ha Mark körülöttem legyeskedik, de mondtam neki, hogy varratszedésig nincs itt keresnivalója. Teszem a dolgom, mikor két lány telepszik le a pulthoz. Kedvesen mosolyognak, rendelnek, cseverésznek. Mivel nincs más dolgom, hallgatom őket, néha jókat mosolygok rajtuk. A pasizásról és a kapcsolatokról van szó, és sajnálkoznak, hogy egyedülállóak, pedig ők micsoda jó fogások lennének.

– Szerinted mi lehet a baj? – fordul felém a fekete hajú, kissé teltebb lány.

– Nem értek az ilyen dolgokhoz – felelem.

– Ugyan, egy ilyen szép fiú, biztos sokat randizik.

– Mi számít soknak?

– Igaz – neveti el magát a festett szőke hajú. – De most komoly véleményt kérünk.

– Szerintem csinosak vagytok – mondtam is valamit meg nem is.

– Randiznál velünk? – néznek rám egyszerre.

Hogy bújjak ki egy ilyen kérdés elől? Nem akarom megbántani őket, ráadásul eszem ágába se lenne megtenni, viszont ha lepattintom őket, akkor rossz szájízzel távoznak. Így hát válaszolok.

– Minden srác szívesen randizna veletek.

– De mi rád vagyunk kíváncsiak! – hajolnak előre, feltárva előttem mély dekoltázsukat.

– Hölgyeim! Szabad ilyet kérdezni?

– Választ várunk! – rebegtetik pilláikat.

– Hát rendben, randiznék.

– Mi tart vissza? – kérdezi a szöszi.

– Nem is tudom, talán hogy dolgozom? – pakolászni kezdem a poharakat.

Olyan érzésem van, mintha figyelnének, de elhesegetem a gondolatot. Eléggé sokan vannak itt, lehet, hogy valaki felfigyelt beszélgetésünk témájára.

– Talán kapcsolatod van? – csavarja ujjára szőke tincseit.

– Tudtommal nincs.

– Szingli vagy? Akkor mi tart vissza? – csücsörít a fekete hajú.

– Igen, mi tart vissza? – könyököl a pultra Mark.

Nem vártam, hogy felbukkan, most mindent elrontottam.

– Jó kérdés – nevetgélnek a lányok, ezzel rontva helyzetemet.

– Ugyan, ne légy zavarban! Nyugodtan hívd el őket! – fájdalom sugárzik fekete szeméből, mosolyog, de én látom, ahogy szája sarka meg- megremeg.

Kérdőn néz rám, a sírással küszködik. El se tudom képzelni, hogy mi játszódhat le a fejében.

– Mark...

– Oké, elmegyek, magatokra hagylak, hogy megbeszélhessétek – sétál az ajtó felé.

A törlőkendőt ledobom és utána szaladok. Ki gondolta volna, hogy apró lépteivel ilyen gyorsan tud haladni?

– Mark, várj már meg! – kapaszkodok vállába és felém fordítom. – Hová mész?

– Oda, ahol nem vagyok útban.

– Hadd magyarázzam meg, mindent félreértesz! – ölelem át, de kibontakozik.

– Vee, ne most! Megyek! – lép kettőt hátra.

– Komolyan mondom, ez semmi! Nem akartam velük randizni!

– Jó – kezdi el a járdát tanulmányozni.

– Ugye tudod, hogy a semmin húzod fel magad?

– A semmin? – háborodik fel. – Ha én csinálok ilyet, akkor mit kaptam volna tőled?

– Bolhát az elefántból – fújtatom.

– Ilyenkor annyira utállak! – fordul meg és távozni készül.

– Mikor jössz vissza? – kiáltom utána.

– Majd.

– Mikor majd? – faggatom.

– Ha jónak látom, ne várj rám – hátra se nézve integet.

Jól elrontottam mindent, ez az én hibám. De miért nem engedi megmagyarázni? A sértett büszkesége miatt? Nevetséges.

Visszamegyek a bárba, a lányok felszívódtak, a vendégek váltják egymást. Egyszerűen nem tudnak most lekötni, hiába jönnek, mennek az emberek. Csak az órát tudom bámulni, ahogy a nagymutató lassan vánszorog, a kisebb pedig még lassabban. Próbálom hívni, de nem veszi fel, végül már csak kisípol. – Hová lettél? – Kezdek ideges lenni, mert teljesen tanácstalan vagyok. – Kérlek, gyere vissza! – Engedd, hogy megmagyarázzam.