Mark

Mostanában vettem észre, hogy kezd változni a kapcsolatunk, és meglehetősen jó irányba. Elmúltak a hangulatingadózásai, sokkal nyitottabb felém, néha még mesélni is szokott az elmúlt évekről. Olyankor tátott szájjal hallgatom, meg akarok jegyezni minden információt, amit kiejt a száján.

Szomorú nyári nap köszöntött ránk. Ahelyett, hogy hétágra sütne a nap, inkább könnyeit hullajtja, vagyis inkább zúdítja, mintha dézsából öntenék. Az égen sötét felhők gyülekeznek, még riasztást is kiadtak, nagy vihar várható, ezért aki teheti, maradjon otthon. Vee-ék úgy döntöttek, hogy nem nyitnak ki, úgyse jönne vendég.

Egymással szemben ücsörgünk a kanapén, hátunkat a karfának döntjük. Jól kipárnáztuk, hogy kényelmes legyen, illetve Vee még egy plédet is hozott, hogy legyen mivel betakaróznunk. Némán üldögélünk, szeretem ezt a nyugodtságot, de ekkor feláll és kimegy a konyhába. Mikor visszaér, kezembe nyom egy bögre forró csokoládét, édes kakaó illata felkúszik az orromba, gyomrom hangosan kordul egyet.

– Köszönöm – nézek ki az ablakon, ahonnan a felhők dühösen merednek rám.

– Nincs mit – helyezkedik el újból a kanapén.

Lábait lábaim közé csúsztatja, betakargatja, utána jóízűen kortyolgatni kezdi italát. Igazán meghitt ez a pillanat, ha valaki azt mondja nekem egy hónapja, hogy a világ legtermészetesebb dolga lesz számomra, Vee-vel ücsörögni a kanapén és forrócsokit szürcsölni, kinevetem, és azt mondom, hogy meg van bolondulva.

A kezem gyógyulófélben van, már sokkal jobb, bár víz még mindig nem érheti. Az, hogy mi történt Ritz-zel, azt Yoo-tól tudom. Vee nem akar róla beszélni, gondolom, kellemetlenül érinti. Csúnya vége lett a történetnek, ennek ellenére be kell vallanom, megkönnyebbültem.

– Mikor álhatok vissza a munkába?

– Majd, ha teljesen rendbe fogsz jönni.

– Már jól vagyok.

– Tudsz mosogatni?

– Azt még nem, de...

– Semmi de! Majd ha tudsz mosogatni, jöhetsz dolgozni.

– Olyan ízé vagy – duzzogom.

Csak mosolyog az orra alatt, mostanában egyre többet, ami tetszik. Ilyenkor sokkal szexibb, mint amikor komor tekintettel bámul a messzeségbe.

– Mesélj valamit magadról – kéri.

– Mindent tudsz rólam – felelem.

– Arról az időről...

– Az elmúlt hét évről?

– Igen.

– Hát jó – nagy levegőt veszek, és belekezdek. – Az akkori barátommal pár hónapon belül szakítottunk. Igazad volt, nem illett hozzám.

– Megmondtam.

– Most akarod, hogy meséljek?

– Jól van, nem szólok bele.

– Lediplomáztam és apám cégénél kezdtem el dolgozni, sajnos más lehetőségem nem volt.

– Miért? – kérdésére felnevetek.

– Azt mondták, ha már meleg vagy, legalább ennyit tegyél meg a családért.

– És megtetted.

– Vee, te nem érted... A családom nem egyszerű, presztízst csinálnak mindenből.

– Mi mindenből?

– Megszabták milyen iskolákba járjak, kikkel barátkozzak, milyen márkájú ruhákat hordjak. Még azt is megszabták, hogy mit ehetek és mit nem!

– Mark, te erős vagy, miért hagytad?

– Te nem tudod milyen a bőrömben lenni – nézek ki az ablakon és a fájdalom eluralkodik rajtam. – Még téged is titkolnom kellett. Senki nem tudott még csak a létezésedről sem.

– Szégyeltél? – kerekedik el szeme. – Nem ezt vártam tőled!

– Ugyan, Vee! Ki szégyelne téged? Te voltál a legjobb dolog a világomban.

– Hát akkor? – faggat tovább. – Magyarázd el.

– Ha megtudják, hogy te vagy nekem, eltiltanak tőled – szipogom. – Nem hagyhattam.

– Ennyire szörnyű vagyok?

– Nem. Hanem szegény. Még most is, hozzájuk képest, te csak porszem vagy.

– Szerinted is?

– Sosem gondoltam ezt rólad, ennyire már ismerhetnél – suttogom.

– Merem remélni! – mosolyodik el, hogy felvidítson. – Hogyan ismerted meg a vőlegényedet?

– Apáékon keresztül. Ők mutattak be.

– Szerelem első látásra? – kíváncsiskodik.

– Ne viccelj! A mi kapcsolatunk nem a szerelemre volt alapozva.

– Hát akkor?

– Kapcsolatokra, pénzre, hatalomra – forgatom a bögrét kezemben. – Vonzódtunk is egymáshoz, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem.

– Így hozzámentél volna?

– Mint látod, kicsin múlt, ha nincs ott az a fiú, akkor házas ember lennék, nem pedig itt ücsörögnék veled.

– Megbántad?

– Bolond vagy? Sehol sem érezném jobban magam, mint itt, veled.

– Jó pont – vigyorodik el. – Más egyéb?

– Mire gondolsz?

– Nem is tudom, mondd el te.

– Hmm... Sok száz szeretőm volt, faltam a férfiakat, minden éjszaka mással bújtam ágyba. A munkában trehány voltam, nem törődöm és szórtam a pénzt.

– Ebből mi az igaz?

– Semmi. Unalmas életet éltem. Annyi, hogy Kamphan-nal és Nuea-val eljártam néha szórakozni.

– Tényleg az volt, amíg fel nem bukkantam.

– Mondhatjuk úgy is – pirulok el.

Határozottan visszahozott az életbe megjelenése. Olyan dolgokba mentem bele miatta, amit más esetben biztos nem vállaltam volna be.

Leteszem a bögrét, feltérdelek, elhúzom a plédet, mindezt Vee kíváncsian nézi végig. Szétfeszítem a lábát, és közéjük mászok. Kezeimet csípője mellett nyugtatom, arcomat közelítem övéhez. Már majdnem összeér az orrunk, félénken mosolygok, ő mégis komolyan pillant le rám.

Összedörgölöm orrunkat, apró puszikat adok puha párnáira. Megfogja államat, felemeli, hogy szemembe tudjon nézni. Megsimítja hüvelykujjával ajkamat, az alsót lejjebb húzza, fogam kivillan. Kinyitom számat, betolja ujját, nyelvemmel megnyalom.

Félrebillenti fejét, úgy méricskél, majd kihúzza számból és belemártja a már kihűlt csokoládéba. Megbabonázva figyelem, ahogy lecsorog ujján, majd visszatolja barlangomba. Járatni kezdi, de megragadom, nem engedem, hogy megmozdítsa. Ráhajolok és nyöszörögve nyalogatni majd szopogatni kezdem.

– Jaj, ne csak ezt szopogasd! – dünnyögi, megfogja karomat és felsőtestére ránt.

– Hát akkor mit? – kérdezem incselkedve.

– Ezt! – hajol le és megcsókol.

Egyből áttolja nyelvét, aminek még mindig kakaó aromája van. Élvezettel szürcsölöm, tenyeremet vállára fektetem, lábaimat felhúzom, és ölébe ülök.

Keze föl-alá csúszkál hátamon, mire csípőm önkéntelenül előre mozdul. Elválasztom ajkunkat, átölelem nyakát, kezemet lógatom. Megcsókolom szájának egyik sarkát, majd a másikat.

– El akarsz csábítani? – szorít fenekemre.

– Azt hittem azon már túl vagyunk.

– Rosszul hitted – mosolyog.

– Szomorúan hallom.

Megfordulok ölében, leteszem fenekemet, betakarom magunkat a pléddel és újra kifelé bámulok. Ő is olyan, mint az időjárás. Legtöbbször borús, de néhanapján kisüt akár a nap, és ezekért a pillanatokért érdemes élni. Sokkal több napos időt szeretnénk kettőnknek, elég volt a szomorú esős időjárásból.

Babrálni kezdek kezével, folyton csak egy valami kattog a fejemben, muszáj megkérdeznem.

– Voltál szerelmes?

Várnom kell a válaszára, izgalommal vegyes várakozás uralkodik el rajtam. Valamiért azt szeretném, hogy a válasz nem legyen. Azt akarom, hogy csak én legyek a gondolataiban. Pont, mint akkor.

– Egyszer voltam, egy életre megtanultam a leckét.

Tudom, mire céloz, és ez fájdalommal tölt el. Nem akartam megbélyegezni az életét, ha tehetném, visszamennék az időben és megváltoztatnám a múltat.

– Lehet, hogy érdemes lenne újra szerelembe esni, másképp is alakulhat.

– Hmm... – csókolja meg nyakamat. – Majd még eldöntöm.

– Hogy lehet eldönteni? Az érzés vagy jön, vagy sem.

– Inkább az a kérdés, hogy megengedem-e magamnak.

Remélem, megteszi, mindenképpen szeretném új lapokkal kezdeni. Bármit megteszek, hogy újra szerelmes legyen, méghozzá belém.

A nap további részét együtt töltöttük, több kényes témát nem hoztunk fel, inkább kerültük. A tánchoz tudnám hasonlítani. Néha egyszerű, mint az egyet jobbra, egyet balra, de legtöbbször olyan, mint az érzéki tangó. Heves, vad, és elég egyetlenegy rossz lépés és el van rontva.

Szobám magányában tépelődök a következő lépésemen, mert mindent előre el kell terveznem. Szükségem van egy 'A' tervre, egy 'B' terve, de még 'ZS"-re is.

Unottan tekerem le a kötést a kezemről, a fény felé tartom, szépen gyógyul. Bár szerintem a heg meg fog maradni, és egy életen át emlékeztetni fog arra, hogy mit meg nem tettem életem egyik fontos emberéért.

– Mit csinálsz? – jön be a szobámba Vee.

– Fürdeni készülök.

– De a kezed...

– Eddig is így fürödtem, valahogy muszáj megoldanom.

– Akkor miért nem szóltál, hogy segítsek?

– Nem szaladgálhatok mindennel hozzád.

– Te csak azt hiszed! Irány a fürdő! – húz maga után.

– Mit csinálsz? – rebegem.

– Amit kell, megfürdetlek.

– Tudok egyedül is! – ellenkezem.

– Persze, a kezed pedig nem fog meggyógyulni.

– Vee, ez csak pár perc!

– Akkor se!

– Ne csináld már! – fújom fel arcomat.

– El akarod venni az egyetlen örömömet?

– Ezt nevezed te örömnek? – állok meg vele szemben a szűk kis helységben. – Tudok én ettől jobbat is.

– Nem mondod? Sose gondoltam volna – fogja meg pólóm alját. – Fel a kezekkel!

– Igenis! – meresztem a plafon felé.

Áthúzza a fejemen és félre rakja. Gondolkodás nélkül tolja le a nadrágomat az alsómmal együtt. – Ez olyan ciki! – Utoljára gyerekkoromban bántak így velem. – Felnőtt férfi vagyok, az istenért!

Zavaromban ágyékom elé kapom kezemet, és eltakarom ékességemet. Szemtelenül csillogó szemekkel végig mér, ott csüng ajkán a szó, de jobbnak látja megtartani magának. – Nagyon jól is teszi! – Legalább megkímél a csípős megjegyzéseitől.

– A befelé a zuhany alá – mérgesen csücsörítve megfordulok, és ez a szemtelen kölyök rácsap a fenekemre. – Olyan ruganyos, szeretném egész éjszaka csapkodni!

– Tudod mit csapkodjál! – morranok rá.

Vajon hogy képzelte a kivitelezést? Tartja nekem a zuhanyrózsát? Azt fel tudom rakni az akasztójára, azért nem kell itt lennie.

Türelmetlenül várom következő lépését. – Megbolondít! Elveszi az eszemet! – Csukom le szememet, egy pillanattal később kar fonódik derekamra. Másik karja elnyúlik mellettem, megfogja a rózsát, bepattintja a helyére, utána beállítja a víz hőfokát.

Betol a zuhogó víz alá, a cseppek beterítik testemet Még a hajamra is kerül, ezért megrázom, nem akarok hajat mosni.

– Nem úgy van az! Hajat is mosunk!

– Tegnapelőtt mostam.

– Az engem nem zavar, most is megtesszük – veszi el a rózsát és áztatni kezd.

Ázott hajam a fejemre lapul, prüszkölöm kifelé a számba jutott cseppeket, de folyamatosan újabb kerülnek helyükre.

Sampont önt a hajamra, a kelleténél egy kicsit többet. Dörzsölni kezdi, habzik, mint aminek muszáj. Végigcsorog nyakamon, felsőtestemen, és onnan lejjebb. Vee szeme követi, majd megcsillan.

– Rád férne egy kis borotválkozás!

– Nézz rám! Hol látsz te itt szőrt? – mutatom az államat felé.

– Erre gondoltam – int a lábam közé.

Annyira égő! Egy kézzel nem egyszerű fazonra igazítani, megritkítani, és még fel is hánytorgatja.

– Nem kötelező nézni!

– Olyan, mint a habszivacs! Beszappanozod, megdörzsölöd és egy kádat is megtöltenél vele!

– Utállak! – biggyesztem le ajkamat. – Talán a tiéd jobb? – pillantok le.

Igen, határozottan jobb. Semmi dzsungelharc. Nem kopasz, pár milliméter sötét szőr borítja, ahol kell, ott megigazítva. De határozottan jól mutat, főleg ha hozzánézem a köldökétől lefelé futó csíkot.

– Kigyönyörködted magad?

– Most határozottan nem szeretlek!

– Miért, egyébként igen?

Eszem ágában nincs válaszolni, duzzogást tetetve megfordulok, hátamat mutatva neki. Beszappanozza, majd becsúsztatja kezét a fenékvájatomba is. – Kérlek, nyíljon meg alattam a padló! – Ezt nem bírom.

Szorosan magához húz, mellkasomat tisztogatja. Minden figyelmét rám irányítja, csak velem foglalkozik. Megpöcköli mellbimbómat, és kinevet.

– Élvezed, hogy kínozhatsz? – fordulok meg.

– Mást még jobban élveznék!

– Azt ugyan lesheted!

– Biztos vagy benne? – fonja ujjait tagomra.

– Aha – hunyom le szememet.

Nagyon is szeretném csinálni, de nem fogom bevallani neki, már csak azért se. Kiöblíti a hajamból a sampont, majd a testemről is lemossa. Arrébb tolom, hogy ki tudjak lépni a tusoló alól.

– Nem vársz meg? – ragadja meg kezemet.

– Kellene?

– Ha megvársz, akkor megnyírom a sövényedet! – nevet ki.

– Oké, elég volt – tépem ki kezemet ővéből. – Máson élcelődj, ne rajtam.

– Olyan könnyű téged felhúzni! – viccelődik tovább, nem érzi, mennyi az elég.

– Nem érdekelsz!

Tudom, hogy most nem hozom a legjobb formámat, de ezt el lehet nézni nekem. Amúgy meg, tudja, hogy normál körülmények között teljesen rendezett vagyok.

Felveszem a kedvencnek éppen nem mondott pink színű alsónadrágot. Utálom a színe miatt, viszont piszok jól áll. Kiemeli kerek fenekemet, és még ékességem is gusztusosan kirajzolódik. – Fulladj meg! – Biztos nem fogom hagyni, hogy akár egy ujjal is hozzám érjen. – Csorogjon csak a nyálad! – Megérdemled.

Alacsony létemre, formás combom van, és méretemhez képest arányos is. Hasamon kirajzolódnak a kockák, nem annyira, mint Vee-nek, de azért ezen is lehetne sajtot reszelni. Mellizmom szépen domborodik, vállam masszív, karom izmos.

Határozottan jól nézek ki, a kis szőrömtől eltekintve. – Nem is olyan hosszú! – Kihúzom az alsóm derekát és szemügyre veszem. Tényleg nem vészes, mi baja van?

Morcosan felhajtom a takarómat, már csússzannék is be alá, mikor megjelenik az ajtóban Vee.

– Te meg mit csinálsz?

– Lefekszem! Nem látod?

– Csak a rikító alsóddal szemezek, mást nem tudok észrevenni!

– Mit nézel rajta? – fordulok meg és farkasszemet nézek vele.

– Hogy átszúrja-e a szőröd! – kezd el hahotázni.

Alig bírtam helyreigazítani az önbecsülésemet, és egyetlen ostoba mondat romba dönt.

– Kifelé! – hajolok le a párnámért és hozzávágom. – Hidd el, valakinek így is tetszeni fog!

– Az a valaki én vagyok! – közelít meg, és vállára kap.

Hiába kapálózok, ütögetem hátát, nem zavartatja magát, elindul a hálószobája felé.

– Nem alszok veled! – kiáltom.

– Vicces, hogy azt gondolod aludni fogunk – csapkodja meg fenekemet. – Mert teljesen más szándékaim vannak veled.

– Mégis micsoda?

– Okos fiú vagy, tudod te mit akarok.

– Még ilyen szőrösen is? – dacoskodok.

– Mark, szőrrel vagy szőr nélkül, olyan mindegy. Az enyém vagy!

Azt hittem le fog hajítani a válláról, de tévedtem. Óvatosan leemel, lefektet az ágyra és fölém kerekedik. Olvasni tudok szeméből, ami sok mindenről mesél, ennek hála el is érzékenyülök.

– Vee... – simítom meg arcát, megállítja kezemet, és belecsókol tenyerembe.

– Mark – lehajol és megcsókol –, a szőröd ellenére is te vagy az a személy, akit az ágyamban akarok tudni.

– Olyan romantikus tudsz lenni! – nevetem el magam, és beletúrok a hajába. – Csókolj már meg, csak erre várok!

Teljesen rám nehezedik, kezei közé szórítja fejemet, érzem, ahogy középső rész élénkülni kezd. Lassan ajkamra hajol, és már alig várom a folytatást, mert bizony, nem hagyom aludni, egész éjszaka.