Reggel arra ébredtem, hogy egy kutya nyalogatja az arcomat. Gondolom ezt azért tette, hogy hé gazdám ideje lenne felkellni az ágyból, és az eslő közös sétánkra indulni. Mivel Bonheur nem hagyott még egy picit aludni, így kényleten voltam kikelni az ágyból. A fürdőbe indultam, és gyorsan lezuhanyoztam, majd zuhanyzás után egy szürke melegítő alsót, és felsőt vettem fel. Daniel már régóta fent volt, éppen az asztalnál ült és valami papírokat nézett mikor én felbukkantam.

-Jó reggelt.-köszönt rám sem nézve.

-Jó reggelt.-mondtam, majd egy piros nyakörvet és pórázt tettem a kutyára.

-Merre lesz a menet?-nézett a kutyára.

-Csak sétálunk egyet a házak között.-mondtam, majd az ajtóhoz léptem mikor hirtelen felénk kezdett sétálni.

-Veletek megyek.-mondta, majd felhúzta a fehér Nike-ját.

-Rendben gyere.-mondtam, majd kiléptem az ajtón hiszen ő zárja be azt.

Sétálás közben azt figyeltem, hogy a velünk szemben sétáló emberek, akik gondolom szerelmesek egymásba milyen boldogak és, hogy kézen fogva sétálnak egymás mellett. Majd magunkra néztünk és mi az évek, és a helyzet miatt úgy néztünk ki egymás mellett mint két idegen, és természetesen még a kezünk se volt összekulcsolva. Nehezen érint ez a helyzet hiszen álmaim férfia sétál mellett és alszik velem egy ágyban, és még sem vethetem magamat a karjai közé. Miután Bonheurral sétáltunk egy hatalmas kört már jobbnak láttuk ha vissza indulunk. Éppen a szüleim háza előtt haladtunk el mikor apám a hátsó kerítésen keresztül, amit sose szokott használni egyszer csak kilépett elénk.

-Szeretnék veled beszélni Daniel.-állta el apám az útat.

-Most nem alkalmas.-mondta Daniel és tovább indultunk de apám újra elénk szaladt.

-Vissza akarok vásárolni tőled a lányomat.-mondta apám határozottan.

-És mégis miből? Abból amit én fizettem magának?-nevetett az arcába Daniel.

-Igen.-mondta apám őszintén, hát ez is nagyon ritka.

-A lányáért már 3x annyit kérek.-mondta Daniel én meg ránéztem, hogy hű de értékes lehetek neki akkor.

-Egy utolsó kis patkány vagy.-mutogatott Danielre az apám, és láttam, hogy Danielnél teljesen betelt az a bizonyos pohár.

-Maga kussoljon, és húzza be a seggét a kibaszott felesége mellé.-mondta Daniel, és engem ez kicsit nagyon megviselt, hiszen még is a szüleimmel beszél így.

-Te egy rohadt bevándorló vagy.-mondta apám, és kész ennyi volt.

-Maga pedig egy gyilkos, és tönkre teszem magát.-mondta Daniel, majd fellökte az apámat.

-Ezért még számolunk.-mondta apám a földön ülve.

-Jól vagy apa?-rohantam oda hozzá.

-Látod milyen egy ember, és neked ő kellett mindig.-mutatott utána apám.

-Gyere segítek felállni.-mondtam, és éppen segítettem volna felállni neki, mikor Daniel hirtelen megfogta a kezemt, így apám vissza esett az útburkolatra.

-Te normális vagy?-kérdeztem ingerülten.

-Nem segítesz neki, indulunk be a lakásba.-mondta Daniel, és elkezdett befelé ráncigálni.

-Engedj el.-üvöltöttem és rángattam a kezét de így sem engedett el.

-Kussolj már.-lökött be az ajtón.

-Kussolj te.-mondtam neki, ő pedig mellém lépett majd a kanapéra lökött.

-Nem segítesz egy olyan szemét alaknak, mint az apád értve vagyok?-kérdezte és kezeit a torkomra szorította.

-Ne..Ne..Nem.-mondtam, és már alig kaptam levegőt.

-Nem hallom Nesrine Royer?-szorította erősebben a torkom.

-Igenv csak enged el a torkom.-mondtam, és miután elengedte azt levegő után kezdtem kapkodni.

-Remélem elég világos voltam.-fenyegetőzött.

-Rohadj meg.-mondtam a kanapéról lecsúszva, de erre csak annyi volt a válasza, hogy megkaptam életem első pofonját.

-Ha kell a párja is akkor csak folytasd.-magyarázta, majd mivel nem szóltam lelépett itthonról. Szegény Bonheur úgy megijedt, hogy a szobában találtam rá és ott is az ágy alatt volt, és nyüszögött szegény .

Nem akartam megütni, főleg nem ájulásig szorítani a torkát, de mit tegyek ha nem szeretem mikor nem azt csinálja amit kérek vagy éppen mondok neki? csak ezzel tudom a kicsikémet a magam formájára alakítani. Muszáj volt őt otthagynom mert ha nem teszem még lehet a végén megdugtam volna. Utálom az egész rohadt családját, nem is értem, hogy egy ilyen lány, hogy kaphat egy ilyen szar családot, és nem az anyagi háttére gondoltam. Egy bárba mentem, ahol van ital és vannak lányok. Szeretem a lányokat, főleg mikor szenvednek a faszomon. Ahogy beértem a bárba már fizettem az egyik szőke hajú lánynak, ő pedig kérdés nélkül jött velem a szobába.

-Vettkőz le.-utasítottam, ő pedig levette azt ami rajta volt.

-És most kezdj el szopni.-mondtam, ő pedig csinálni kezdte a dolgát. kicsit nagy volt neki, de kinek nem? Megszenvedett de szeretem mikor a lányok dolgoznak rajtam.

-Csókolj meg.-mondta a lány.

-Nem.-mondtam.

-Miért nem?-kérdezte, és a smink csak úgy folyott le az arcán.

-Mert nem.-mondtam, majd tővig benyomtam neki a faszomat, ő pedig felsikított.

-Mélyebbre.-kérte, én pedig teljesítettem a kérését.

-Élvezz el nekem.-mondtam, miközben hátulról raktam.

-Nem kell sok.-mondta, majd nyögött tovább.

-Gyerünk hadd halljam a hangod.-mondtam neki, és éreztem ahogy a puncijának a fala teljesen rászorúl a farkamra.

-kész ennyi.-mondta lihegve a ribanc, én pedig dugtam még egy kicsit mire én is elélveztem.

-Most takaródj.-vágtam hozzá a ruhát, miközben álló fasszal feküdtem az ágyon.

-Találkozunk még?-kérdezte mosolyogva.

-Nem.-mondtam, ő pedig kilépett az ajtón.

Jól kezdődik az utolsó estém a csodálatos házas élet előtt, de ha az a hülye ribanc otthon felidegesít az ő szűk kis punciján még nem vezethetem le a stresszt csak holnaptól. De holnaptól beveszem a várat egypárszor.