Mivel reggel nem busszal megyek dolgozni, mint az átlagos emberek többsége hanem kocsival és saját sofőrrel, így nem kell kapkodnom. Hozzá tenném, hogy én szívesen mennék busszal vagy akár kocsival egyedül, de hát a kedves édesapám nem engedi ezt mert, hogy ez nem a társadalmi berendezkedésünhőz nem lenne méltó. Én pedig megtanultam már, hogy mindenkivel lehett vitatkozni a világon, azonban egy személlyel nem érdemes, az pedig az apám. Ma sem öltöztem ki igazán, csak egy egyszerű kék farmert és egy hozzá illő fekete garbós pulcsit vettem. Amit még egy kedves hölgy készített nekem kézzel az utcán. Nem szeretem megváratni Mr. Dumast, így gyorsan a hajamet még kontyba fogtam, és már lent voltam, hogy a cipőmet és a kabátomat vehessem.

-Mi történik ott szemben?-kérdeztem a házból kilépve, és mutattam Daniel házára.

-Nem tudom, tegnap este érkeztek oda munkások, és már kora reggel óta folyik ott a munka.-magyarázta nekem.

-Mindjárt jövök, maga csak várjon a kocsiban.-mondtam és Daniel háza felé kedztem sétálni. Még jó, hogy nem rég csináltattam ide egy kaput, így nem kell a hatalmas házunkat megkerülni.

-Miben segíthetek hölgyem?-kérdezte egy munkás amint oda értem.

-Ki fog ide költözni?-kérdeztem kíváncsian a férfitől.

-Úgy tudom senki új nem jön ide.-mondta, és furcsán nézett rám.

-De hát kinek van ennyi pénze, hogy ezt teljesen felújítsa.-mutattam a házra.

-Hát Mr. Verdiernek.-mondta a munkás, és nem értette, hogy én miért kérdőjeleztem meg ezt.

-Neki?-kérdeztem és a szemeim kikerekedtek.

-Igen.-mondta a munkás.

-Érdekes, mikor érkezik azt nem tudja?-kérdeztem, de láttam, hogy a munkás már nagyon szeretne menni.

-Azt hiszem holnap.-mondta, és nekem hatalmasat dobbant a szívem.

-Köszönöm.-mondtam, majd elköszöntünk egymástól.

Gyorsan a kocsihoz siettem majd indultunk is a céghez. Nem volt dugó ma sem, így pontosan beértünk a mukahelyemre. Mint minden reggel ma is megköszöntem Mr. Dumasnak, hogy behozott, majd villámgyorsan az épületbe rohantam, majd onnan egyenesen az irodámba siettem. Azonban elcsíptem egy beszélgetést a szüleim között.

-Reggel érkezett egy 3x ár Nesrine kezéért.-mondta apám anyámnak.

-Ki volt az?-kérdezte anyám bólogatva.

-Nem mondta el a nevét, csak a pénzt küldte el miután neki igértem a lányomat.-mondta apám.

-Mikor találkozunk ezzel a fiúval?-kérdeztem anyám.

-Holnap érkezik a városba.-mondta apám, de nekem még akkor nem esett le, hogy Danielről is lehet szó.

-Ezzel biztosan megmentjük a vállalatot?-kérdezte anyám félve.

-Sőt, teljesen plusszosok leszünk.-mosolyogot apám, majd az ajtó felé kezdett nézni ami mögött én is álltam, de még mielőtt oda jött volna én már az irodámban ültem.

Durva, hogy nem úgy megyek férjhez, mint minden normális lány szerelemből. Nem, én Nesrine Royer úgy megyek férjhez, hogy nem is ismerem azt a valakit, bár Ilannél tuti jobb lesz, illetve nem szerelemből vagyis ekkor még nem tudtam, hogy mit tartógat nekem a jövő.

-Hé, haver lassan indulni kéne nem?-kérdezte a haverom.

-Jah.-mondtam és a takró félig volt csak rajtam.

-Szólok a pilótádnak, hogy egy 20 perc és ott vagyunk a reptéren.-mondta Wael.

-Oks.-mondtam, majd elindultam, hogy összeszedjem magamat.

Nem telt bele sok idő már Wale azt kérdezgette, hogy állsz? Indulhatunk?

-Igen már állok.-mondtam.

-Daniel erre most nem érünk rá.-mondta, majd legyintett egyet és beült a kocsiba.

-Egyszer vagyok vicces kedvem, és te akkor pont nem.-mondtam neki már a kocsiban.

-Nem vicces kedvünkből megyünk vissza oda.-értette Toulouséra.

-Jézus, te csak a befetetési tanácsadóm vagy, és persze egyben a barátom, de te jobban izgulsz, mint én.-mondtam.

-Én inkább fételek, mint barátott.-magyarázta.

-Tudom, de nem kell.-mondtam, majd kiszálltunk a kocsiból.

A repülőre felszállva csak néztem ki az ablakon. Szeretek a magán gépemmel utazni, nem hallom az ismeretlen emberek hangját. Ha akarok szexelhetek, ha akarom lerészegedhetek, ezért királyság a dolog. És persze ebben a pilótám Filip rendkívül elnéző velem.

-Lassan landolunk.-mondta pilóta, lassan már 2 órája vártam erre a bejelentésére.

-Mit szólsz haver, hogy mindjárt lárhatod álmaid nőjét?-kárdezte a haverom.

-Csak remélni merem, hogy ő is akar látni engem.-néztem ki az ablakon, majd mikor megjelent az öveket bekapcsolni jelzés, tudtam, hogy innen már nincs menekvés. Főleg azok után, hogy egy rakat pénzt elköltöttem a gyerekkori házamra, ami a lenedő otthonunk lesz a leendő, de már elkelt menyasszonyommal. Vagy már hívjam a hitvesemnek? Hiszen már nagy társadalmi helyzetben vagyok a pénzemnek hála.