-Igen tessék?-szóltam bele reggel álmosan a telefonba, ami már vagy századjára keresett tegnap óta.

-Daniel Verdier van a vonal végén?-szólt bele a telefonba egy nő.

-Nem, a pápa.-mérges voltam.

-A felesége kórházban van.-vette a lapott, hogy nem érek rá szarakodni.

-Tessék? Ez valami vicc.-mondtam nevetve és felültem az ágyban.

-A felesége elesett tegnap a lakásukban, pont a hasát érte az ütés.-mondta a telefonba.

-Hogy van a gyermekem?-vágott belém azonnal a felismerés, hogy tegnap mielőtt leléptem volna erősen meglöktem őt, azonban vissza már nem néztem.

-Szerencséje volt a babának.-mondta ki a hölgy, és kicsit megnyugodtam.

-Hogy van Nesrine?-kezdtem öltözni a telefont közben pedig kihangosítottam.

-Ő is jól van.-mondta.

-Nem sokára a kórházban vagyok.-mondtam, majd kinyomtam a telefont.

Vilám sebességre kapcsoltam majd azonnal a kocsimhoz rohantam, majd abba beszállva a szabályokat be nem tartva rohantam a kórházhoz. Sikerült kivételesen elsőre normális parkolot találnom, így könnyedén tudtam leparkolni a kocsimmal majd besietni a kórházba.

-Kit keress uram?-lépett belém egy ápoló.

-Nesrine Royert.-mondtam azonnal.

-Második emeleten jobbra fordul majd a harmadik ajtón találja a hölyg nevét kiírva.-mondta, majd tovább sietett.

-Köszönöm.-kiabáltam utána, persze már aminnyire egy kórházban lehet kiabálni.

Felsiettem a másodikra majd jobbra fordultam aztán a harmadik ajtón amire Nesh neve ki vol írva beléptem. Aludt vagyis csak addig még én be nem léptem a szobába.

-Sajnálom.-siettem oda az ágyához.

-Időben.-mondta.

-Én nem akartam ezt, biztos jól vagytok?-kérdeztem, és egy könnycsepp már végig is folyott az arcomon.

-Igen.-mondta, majd felültem mellé az ágyra.

-Köszönöm.-néztem az ég irányába és Nesh hasára tettem a kezemet.

-Hol voltál tegnap?-kérdezte azonnal azt ami miatt tegnap elkelett sietnem.

-dolgom volt.-tértem ki a válaszadás elől.

-Ne hazudj, kérlek csak most az egyszer ne tedd ezt velem.-sírta el magát.

-Hát miért szomorkodik a kismama?-lépett be Yohan az ajtón.

-Csak meghatódtam.-hazudta.

-Ma már haza mehet.-nézett Yohan Nesrinére.

-Köszönöm.-mondta Nesh.

-Minden rendben van, most jöttek meg a vizsgálat eredményei.-mondta Yohan, majd Nesh kezébe adta a papírokat.

-Köszönöm Yohan.-köszöntem meg én is a munkáját.

-legközelebb jobban figyelj a feleségedre, azért még veszélyben van ő és a baba is.-magyarázta majd kilépett a szobából.

Egy szót sem beszéltünk azután Daniellel, hogy Yohan belépett a vizsgálóba majd távozott onnan. Csöndben összepakolt Daniel, hiszen én mozogni alig bírtam majd egy kerekésszék segítségével levíttek a kocsihoz, majd abból kiszállva már könnyen betudtam ülni a kocsiba. A kocsiba is csönd volt, csal az autónak a motor hangját lehett hallani ugyanis a csönd ami közénk telepedett megölt mindent.

-Segítek.-mondta mikor már a házunknál álltunk meg.

-Köszi.-mondtam ő pedig segített a lakásba bemenni.

A lakásba belépve csak egy kedves, aranyos Bonheur fogadott minket farokcsóválva.

-Most viszont hallani akarom az igazat Daniel!.-ültem le a kanapéra.

-Milyen igazat?-kérdezett vissza és ezzel teljesen hülyének nézve engem.

-Tegnap miért voltál újra erőszakos?-kérdeztem.

-Nem akarok erről beszélni.-mondta, majd megpróbált elmenni, azonban én ekkor a kutya labdáját a fejéhez vágtam.

-Hallani akarom az igazat.-lettem kicsit idegesebb, és hangosabb.

-Nesh tényleg azt hiszed ha fejen dobsz egy kutya játékkal majd akkor én beszélni fogok?-kérdezte és roppant ideges lett.

-Mást is hozzád vághatok.-mondtam mosolyogva de mikor elindult felém már nem mosolyogtam.

-Ne légy gyerekes bazdmeg.-ordította a képembe.

-Te meg ne hazudj nekem.-kiabáltam én is az arcába.

-Mit akarsz tudni?-kérdezte majd egy hatalmasat csapott az asztalra.

-Az igazat.-szerinted mit? Gondoltam magamban.

-Megbasztam egy kurvát az esküvőnk napja előtti nap, és most megkeresett azzal, hogy a lánya tőlem van.-mondta, és én teljesen elsápadtam.

-És tőled van?-kezdtem el sírni.

-Szerinted megbasznék valami jött ment kurvár gumi nélkül?-kérdezte idegesen.

-Nem tudom.-hisz rá sem ismerek Danielre. Ki ez az ember? Pont az esküvőnk előtti napon csalt meg?

-Majd magamhoz hívtam, hogy megbeszéljük a dolgot.-mondta lassan, és már kezdett lenyugondi.

-Mit adtál neki azért, hogy leszálljon rólad?-kérdeztem.

-Megfenyegedtem, majd Eurot dobtam az arcába.-nevetett.

-Biztos nem a tiéd?-kérdeztem újra.

-Ne legyél már hülye , nem az enyém az a gyerek.-idegesen az asztalra csapott újra.

A veszsekéd után nem beszélgettünk egymással, ő probálkozott de én csak hallgattam. Nem igazán tudtam még megbocsátani neki azt, hogy azért késett az esküvőnkről mert valami jött ment lányt dugott éppen előző éjszaka.

-Majd én segítek felvenni.-mondta és a lámpát feloltva meglátta a csupasz testem oldalán a hatalmas nagy lila foltott.

-Ezt én csinálta?-ugrott ki az ágyból.

-Nem a szomszéd.-válaszoltam, majd a érintette a kézét a lila részhez.

-Normálisan kérdeztelek.-lett ideges.

-Igen te voltál.-tessék itt a normális válaszod, gondoltam magamban. Majd befeküdtem az ágyba, hogy fürdés után készülök az alváshoz.

-Sajnálom.-feküdt mellém.

-Az a szerencséd, hogy a gyermekünk még itt van velünk.-fordultam a vele ellenkező irányba az ágyban, ő pedig csak idegesen egy hatalmasat ütött az ágytámlájába.

Nem érdemes hazudni, hiszen láthatjátok, hogy a hazug embert mindig előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Ebben az esetben a hazug ember Daniel volt, a sánta kutyát meg azóta is keresem.