Szinte mondthatom, hogy tökéletesre sikerült a múltkori vacsoránk, ami az Eiffel torony tetején volt. Nagyon szeretem a Farnciaországi vendéglőket, ugyanis minden pincér rettentően kedves, és türelmes a vendégekkel. De ez kivétel nélkül mindenhol így van, mág egy utolsó ember elől eldugott strandi kiszolgáló egységben is így működik.

-Igen wael.-vettem fel a telefonomat az asztalról, majd a fülemhez emeltem.

-Egy nő volt bent a cégnél, még szerencse, hogy pont itt bent voltam.-mondta idegesen a telefonba.

-Miért?-kérdeztem és itt még teljesen nyugodt voltam.

-A nő azt állítja, hogy megszületett a lányod.-dadogta bele a telefonba.

-Mi? Hogy nézett ki a nő?-kérdeztem azonnal, hátha betudom azonosítani.

-Egyértelműen valami kurva lehetett, szőke haja volt.-magyarázta.

-Ennél bővebben esetleg?-lettem már én is ideges.

-Léa a neve.-mondta ki, majd egyből belém hasított a felismerés. Ez az a nő volt akit az esküvőnk előtti napon dugtam meg.

-Most hol van?-kérdeztem azonnal.

-Itt van a cég aulájában.-mondta.

-Azonnal hívd be az irodámba, megyek mindjárt.-nyomtam ki a telefont feszülten.

-Hová sietsz?-ölelte át a testemet Nesh, de most erőm sem volt vissza ölelni öt.

-Van egy kis dolgom.-mondtam majd a cipőmet kezdtem felvenni a lábamra.

-De nem úgy volt, hogy közösen megyünk ma Bonheurral sétálni.-kérdezte az ajtónak támaszkodva.

-Ez most fontosabb.-vágtam oda.

-Daniel minden rendben van?-kérdezte majd mikor a kilincsre helyeztem a kezemet megállított egy pillanatra.

-Nincs, de most engedj.-löktem le a kezét a kezemről.

Azonnal a kocsimhoz siettem, majd beültem és amilyen gyorsan csak tudtam egyből a cégemhez siettem. Figyelmen kivül hagytam minden kresz szabályt, ami csak létezik, úgy mentem át a piroson, mintha az tök normális dolog lenne. Ebben az esetben nekem most az is volt.

-Jó napot Mr. Verdier.-köszöntek rám a csinos recepciós lányok a cégemnél.

-Jó napot.-intettem csak vissza, hiszen már feleségem van.

-Wael.-rontottam be az ajtón.

-Neked is szia Daniel.-köszönt a kanapén ülő csaj aki Nesh-t szépségét utol sem érheti.

-Mi a fasznak jöttél ide?-álltam a csaj fölé.

-A gyerek tartás miatt érkeztem.-nyávogta, én pedig ráfogtam a nyakára.

-Tudod kihiszi el, hogy van tőled egy gyerekem.-nevettem a képébe.

-Tessék dobta oda a telefonját.-én pedig azt elvéve egy szép barna kislányt láttam a képen.

-Hol van ő most?-toltam a telefont a képébe.

-Itt Párizsban.-dadogta.

-Nem teszed tönkre a családomat.-fogtam még mindig a nyakát.

-Wael, most érkezett be egy csávó aki Léa-t keresi.-mutatta oda nekem a kamerán szereplő szintén afroamerikai férfit.

-Ki ő?-kérdezte majd a felvételt az arcába toltam.

-A barátom.-mondta én pedig elengedtem a torkát.

-Nem akarsz valamit mondani?-kérdeztem újra.

-Csak a pénzed akartam, hogy feltudjam nevelni a lányomat.-ült tovább a kanapén.

-Mennyit akarsz te rohadt kurva?-húztam magamhoz közel a hajánál fogva.

-Egy keveset.-sírta el magát.

-Tessék ennyi elég lesz?-dobtam az arcába 1 314,01 EUR-t.

-Igen.-kaparta fel a földről ami leesett oda.

-Takarodj innen és soha többet ne halljak rólatok.-kiabáltam rá kifele menet.

-Durva voltál haver.-jött oda Wael.

-Mit kellett volna tennem egy olyan nővel aki képes azt hazudni, hogy a gyermeke mástól van, és ha igaz lett volna? Mi lenne most velem és Nesh-sel, esetleg a fiammal?-lettem ideges újra, hogy magyarázkodnom kell.

-Igazad van.-mondta.

-Ma itt bent alszom.-szóltam neki mielőtt még kiment volna.

Mire képesek a nők, vagy akár csak az emberek ha szorúlt helyzetben vannak. De megtudtam volna baszni azt a rohadt kiskurvát a kanapémon, utálom ha hazudnak nekem. Főleg ha azt úgy teszik, hogy nekem abból valami féle károm lehet, akár anyagi akár lelki.

Miután Daniel ellökött engem én egyenesen az oldalamra estem, ezzel kicsit megütve a hasamat. Olyan erővel történt mind ez, hogy esélyem sem volt tompítani a kezemmel. A hasam bánta azt, hogy ő ideges és erőszakos lett hirtelen.

-Ahh de fáj.-sírtam fel a földön ülve.

-Majd gyorsan a telefonomhoz kusztam és csörgetni kezdtem rajta Yohant.

-Igen.-szólt bele a telefonba.

-Yohan elestem, és egyenes a hasam bánta.-sírtam a telefonba.

-Daniel ott van? Azonnal gyertek be hozzám.-szólt bele a telefonba.

-Nincs, egyedül vagyok itthon.-szipogtam.

-Küldök érted egy mentőt akkor.-mondta, majd átkapcsolta mentőst akivel a kiérkezésig kapcsolatban voltam.

-Nincs vér alatta.-diktálta a mentős a másiknak aki írta amit ő mondott.

-Ez jó jel.-füzte hozzá a másik.

-Most tegyük fel az ágyra.-fogtak meg majd az ágyra fektettek és beraktak a mentőautóba.

Azonnal Yohan vizsgálója elé értem, hiszen mentőautóval voltam. A mentősök azonnal Yohan vizsgálójaba toltak be aki egyből megkezdte a vizsgálatokat.

-Ez lehet hideg lesz.-kente föl a hasamra a zselét.

-Mit lát?-kérdeztem.

-A baba jól van.-nyugtatott meg azonnal.

-köszönöm.-néztem a plafonra.

-A hasán viszont oldalt van egy hatalmas lila folt.-közölte.

-Nem gond.-mondta, de akkora volt a fájdalmam, hogy ezt sírás nélkül nem tudtam elmondani.

-Adok fájdalomcsillapítót.-majd az infúziót rám kötötte.

-Köszönöm.-néztem rá hálásan.

-Ez mégis, hogy történt?-kérdezte.

-Pont felmostam mikor elvesztettem az egyensúlyom és elcsúsztam.-hazudtam.

-Legközelebb figyeljen, hiszen simán el is mehetett volna a babája.-kötötte a lelkemre.

-Mindenképpen.-feküdtem az ágyon, és ekkor már nem vizsgált.

-Ma mindenképpen még bent tartjuk, most viszont megpróbálom felhívni Danielt.-mondta, majd kiment a szobából amiben csak egyedül voltam.

Azonban Daniel nem vettem fel a telefont, így egész este egyedül voltam a kórházban. Csalódott voltam, nem tudom hova ment és, mit csinál de azért a telefont igazán felvehette volna. Még szerencse, hogy a fiúnk ilyen erős és, hogy ennyire ragaszkodik az élethez. Hiszen ma ebből akár egy szörnyű tragédia is lehetett volna, amit sose bocsátottam volna meg neki!