Mondanom sem kell, hogy a repülőgépekkel nem vagyunk barátok, főleg így, hogy nem is vagyok most valami fényesen. Felszállásnál éreztem, hogy újra barátkoznom kell majd a wc-vel de hála istennek a végén erre már nem került sor. A levegőben már minden rendben volt. Daniel tegnap este összepakolta a cuccainkat, így ma hajnalban eltudtunk indulni haza.

-Rendben vagy Nesh?-kérdezte Daniel a székben ülve.

-Igen, bár néha forog még velem a világ.-mondtam, majd az ablakon kifelé kezdtem nézni.

-Bonheur már otthon van.-mondta Daniel, ugyanis még mi Toszkánában voltunk addig a kutyusunkra Wael vigyázott.

-És jól van ugye?-kérdeztem.

-Persze, Wael azt mondta sokat nőtt.-magyarázta Daniel mikor hirtelen kivillant az a lámpa a repülőn, hogy kapcsoljuk be magunkat.

-Nagyon kíváncsi vagyok rá.-izgultam.

-Pontosan 30 perc múlva landolunk.-szólt hozzánk Filip.

-Mikor is indultunk?-kérdeztem meg.

-Reggel 6-kor.-mondta Daniel.

-Várod, hogy haza érjünk?-néztem rá.

-Félek Nesh, félek, hogy otthon semmi sem lesz olyan, mint Toszkánában.-magyarázta, és teljes mértékben egyet értettem vele.

-Én is félek, de ha mi nem engedjük, hogy bárki közénk álljon akkor minden olyan lesz otthon, mint Toszkánában.-magyaráztam.

-Akkor apádat nagyon kikell zárnunk.-nevetett, de tudtam, hogy igaza van.

-Csak apám a legnagyobb akadályunk?-kérdeztem.

-Kifog derülni.-mondta, majd éreztem, hogy a repülőnk ereszkedni kezd.

-Az ereszkedést megkezdtük.-mondta a rádióba Filip.

-Remélem nem dobom ki a taccsot.-fogtam erősen a szék karfáját.

Filip teljesen profi módon tette le a gépet, semmi gond nem volt. Valóban Filip a legjobb pilóta.

-Vigyázzatok magatokra.-jött ki a fülkéjéből Filip.

-Mindenképpen Filip.-mondtam, majd leszálltam a gépről.

-Köszi Filip.-köszönte meg Daniel, hogy azonnal jött értünk Toszkánába.

Az Audi már a reptéren várt minket, csak a cuccainkat kellett bepakolnunk, és indulhattunk is az orvoshoz. Ahogy elindultunk az orvoshoz Daniel már hívta is Waelt, hogy szóljon oda, hogy mindjárt ott vagyunk. Ugyanis Daniel nem 50-nel ment a városon belül. Még jó, hogy ezek az Audik ilyen strapa bíroak, mert ahogy mi a kanyarokat vettük azt hittem elhagyjuk az autó mind a négy kerekét. Mivel nem 50-nel mentünk így hamar oda is értünk az orvosi rendelő elé. Még én kiszálltam a kocsiból Daniel addig egy neki fent tartott helyen leparokolt és közösen kezdtünk a rendelő felé sétálni.

-Minden rendben lesz.-szorította meg a kezemet, ahogy beértünk az ajtón.

-Remélem.-mondtam, és akkor még nem sejtettünk semmit.

-Legyenek kedvesek menni.-szólt hozzánk egy hölgy a pult mögül.

-Megyünk.-mondta Daniel, majd besétáltunk az orvoshoz.

-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdezte az úr.

- Napszúrást kaptam, de azért szeretném ha megvizsgálna.-mondtam.

-Rendben, akkor legyen kedves ide feküdni.-mutatott a vizsgáló asztalra.

-Köszönjük, hogy soron kívül fogadott minket.-köszönte meg Daniel az orvosnak, hogy fogadott minket, eközben én már az asztalon feküdtem.

-Nagyon szívesen Mr. Verdier.-fordult felé az orvos, majd engem kezdett vizsgálni.

-Volt mostanában aktus maguk között?-kérdezet az orvos én pedig fülig elpirultam.

-Volt, miért kérdezi?-reagálta le a helyzetett Daniel.

-Mert a hölgy pontosan egy és fél hetes terhes.-mondta ki az orvos azt amire még álmomban sem gondoltam. Anyuka leszek.

-Tessék?-kérdeztem meg újra mert azt hittem mentem összeesek.

-A felesége terhes Mr. Verdier.-mondta Yohan főorvos.

-köszönjük, hogy tájékoztatott minket.-lettem kurva ideges. Egy gyerek pont most?!

-Várom vissza magát pontosan 2 hét múlva.-szólt Neshez Yohan.

-Köszönjük Yohan mégegyszer.-mondtam, majd valami vitaminokat adott Neshnek.

-Köszönöm.-mondta Nesh és elindultunk a kocsihoz.

-Hány éves Yohan?-kérdezte mellettem sétálva.

-Ezt most ne.-mondtam idegesen majd beszálltunk a kocsiba.

-A kurva életbe, te nem szedsz semmit?-kiabáltam rá.

-Nem, szűz voltam Daniel.-láttam a könnyeket a szemében.

-A kurva, kibaszott életbe.-kezdtem ütni a kormányt.

-Hé, nem jó kor érkezik, de akkor is a miénk.-szólt hozzám.

-Jah tudom, hogy másé nem lehet.-vágtam oda majd elindultam a kocsival.

-Nem csak én tehetek erről, ehhez te is kellettél.-muatott a hasára.

-Persze még én vagyok a hibás.-hördültem fel.

-Miért akkor én?-kérdezte mérgesen.

-Inkább.-hárítottam rá a dolgot.

-Persze, mert megtudom saját magamat dugni nem?-kérdezte, és felemelte a hanját, amit a legjobban utálok.

-Ne kiabálj a kibaszott kocsimban.-ordítottam rá, majd elsírta magát és az út további részében csöndben ült.

Mikor megálltam a kocsival a házunk előtt Nesh azonnal kiugrott majd a lakásba sietett. Én kivettem a kocsiból a cuccainkat és csak utána indultam be a lakásba. Ahogy beértem a lakásba Nesh már Bonheurral játszott, valóban hatalmasat nőtt a kutyusunk.

-Beszélhetnénk?-kérdeztem miközben ő még mindig a kutyával játszott.

-Minek? Azért, hogy újra megkapjam azt, hogy őt egyedül csak én hoztam össze?-kérdezte, majd Bonheur oda szaladt hozzám.

-Nem, figyelj! Én csak nem vagyok készen az apaságra.-mondtam, és közben a kutyát simogattam.

-És én szerinted készen vagyok az anyaságra?-mutatott magára.

-Nem.-mondtam, és az arcomat a kezembe temettem.

-De most már miénk, és nem hagyom, hogy elvedd tőlem.-állt magabíztosan. konyha pult mellett.

-Szerinted képes lennék megölni a gyermekemet?-kérdezte, és nagyon ideges lettem.

-Nem tudom, hogy mire vagy képes.-mondta, és ez fájt a legjobban. Azt hiszi képes lennék megölni a szerelmünk gyümölcsét.

-Ma nem alszom itthon.-mondtam, majd a válaszát meg sem várva kiléptem az ajtón.

Azonnal Wael lakására siettem, muszáj valakivel beszélnem.

-Beengedsz?-szóltam bele a kapucsengőbe.

-Persze, gyere.-mondta, majd beengedett a lakásba.

-Hogy hogy itt?-kérdezte.

-Nesh terhes.-ültem le a székre.

-De hát ez nagyszerű, gratulálok.-mondta.

-Hát most ez kurvára nem jó.-szóltam le.

-Mert?-nézett rám furán.

-Mert a családja, és hát mi se tudjuk, hogy állunk igazából egymással.-mondtam.

-Egész életedben ezt a nőt akartad, most megkaptad és ez a reakciód arra, hogy terhes? Vele is ilyen voltál?-kérdezte.

-Igen.-mondtam őszintén.

-Gratulálok haver.-mondta majd megveregedte a vállamat.

-Kössz.-mondtam.

-Lesz egy gyereked, ennél nagyszerűbb dolog nincs a világon.-magyarázta.

-Nesh azt hiszi, hogy elvetetném.-mondtam.

-Nem csodálom, ha ez volt a reakciód.-mutatott rám.

-Együtt érző vagy.-mondtam.

-Nincs igazad, és ezt te is tudod.-mondta.

-Menj haza, és beszéljétek meg.-mondta Wael.

-Ma itt alszom ha nem gond.-mondtam.

-És mi lesz Nesh-el?-kérdezte.

-Kamerákon keresztül majd figyelem este.-mondtam.

-Para de oké.-mondta, majd megágyazott nekem a kanapén.

-Menj fürödj le.-mondta, én pedig elindultam zuhanyozni.

Miután végeztem még beszélgettünk a nappaliban, majd végül arra az álláspontra jutottam, hogy Nesh szíve alatt hordott gyermeknek, aki vagy fiú vagy lány lesz tökmindegy, nagyszerű apukája szeretnék lenni. Olyan apa, mint amilyen az én édesapám is volt. Kedves, megértő és nem csak egy apa volt. Nem , ő legjobb barátom volt. És holnaptól én is erre akarok törekedni.