Foggalmam sincs, hogy tegnap este mi történt velem a parton, egyszerűen csak vitt előre a hangulat, és az elnyomott érzelmeim. Nem bánom, hogy ő volt ez első férfi életemben akit leszoptam. Viszont azóta is csak remélni tudom, hogy nem látta senki azt ami tegnap történt köztünk a parton.

-Vegyél fürdőruhát gyorsan, aztán menjünk le a strandra.-sürgetett Daniel.

-Oké, de várnál egy percet még megcsinálom a hajam?-kérdeztem, de persze ő már az ágyon ült felöltözve és telefonozott.

-Kész vagy már?-érkezett újra a kérdés, persze ti férfiak 5 perc alatt készen vagytok mindig gondoltam magamban.

-Igen.-mondta, de még azért 2 percet bent voltam a fürdőben.

-Azért ez sokáig tartott.-nézett rá a hajamra.

-Így jártál.-nyújtottam ki rá a nyelvemet.

-Összepakoltam mindent úgy, hogy mehetünk.-mondta, és már az ajtóhoz is lépett.

-Hé, rajtam még nincs ruha.-mondtam.

-Azt úgyis jobban szeretem.-mondta nevetve.

Miután sikeresen felvettem egy fekete bikinit, Daniel már a folyóson várt rám mikor én kiléptem az ajtón és bezártam azt. Nem vittünk sok mindent csak a tegnap vett kalapokat, vízet és egy kis nasit. Az utcán sétáltunk mikor Daniel hirtelen megállt egy árus mellett és vett tőle két főtt kukoricát.

-Köszönöm.-vettem el tőle, vajon honnan tudta, hogy farkas éhes vagyok?

-Szívesen, én már nagyon éhes voltam.-mondta, majd enni kezdte a kukoricát.

-Jó étvágyat.-néztem ahogyan eszik.

-Neked is, de ahelyett, hogy engem nézel ehetnéd is.-mosolygott, majd én is enni kezdtem a kukoricámat.

Kukoricával a kezünkben tovább sétáltunk, majd egyszer csak a homokos partra értünk.

-Itt jó lesz?-kérdezte Daniel, hogy ha ide teszi a törölközőket akkor az jó lesz-e.

-Persze.-mondtam, így egy félárnyékos helyett tudtunk szerezni magunknak.

-Hát persze, hogy jó.-erősítette meg saját magát a döntésében.

-Nem jössz be a vízbe?-kérdezte, és már félig bent volt.

-Nem.-mondtam, és egy könyvet vettem elő a táskámból.

-Na kérlek szépen.-nézett rám boci szemekkel.

-Nem, most engem kell győzködnőd.-mondtam, majd fellapoztam a könyvet.

-Most nem vetkőzöm le ha nem haragszol.-mondta hangosan, és egyből mindenki oda kapta a fejét.

-Olvasok utána talán megyek.-mondtam az árnyékba bújva.

Nem sokkal később már csak azt vettemészre, hogy Daniel ül a napon a homokban és egy számomra ismeretlen lány ül mellette és nagyon jót beszélgetnek, nevetgélnek.

-Hát te meg ki vagy?-jött oda hozzánk egy féltékeny Nesh.

-Szia! Én Ana.-vagyok.-köszönt a lány.

-Szia! Én pedig az ő felesége.-mutatott a homokban ülő személyre, azaz rám.

-Én nem tudtam, hogy van barátnője.-mondta a csaj és rám nézett.

-Mert nem is, felesége van.-tette szét a karját Nesh.

-Sajnálom, én nem tudtam.-dadogott mellettem a csaj.

-Most viszont nagyon gyorsan kopj le.-nézett rá Nesh, és tetszett ez a féltékeny része a feleségemnek.

-Csak nem féltékeny vagy?-kérdeztem mosolyogva.

-Ha baszni akarsz, akkor legközelebb ehhez társat ne a szemem előtt keres.-vágta csak úgy oda.

-Hé, álj már meg.-siettem oda, és kaptam el a kezét.

-Engedj el.-mondta mérgesen.

-Én csak veled akarok dugni.-kaptam fel gyorsan, és a tengerbe szaladtam vele.

-Nagyon hideg ez a víz.-mondta már mosolyogva, és hirtelen a cseresznye piros szája lila lett.

Közösen úsztunk egyet, majd Nesh előbb kiment, mint én, ugyanis én közöltem, hogy áztatom még a golyóimat. A vízből folyamatosan egy olvasó Nesht figyeltem aki időközben azzal szenvedet, hogy a hátát nem tudta bekenni, így az a része a testének teljesen védetlenül volt a nappal szemben. Amilyen gyorsan csak tudtam kiúsztam a partra, majd mikor már leért a lábam akkor a puha homokom sétálva mellé értem.

-Tetszik, hogy fehér a homok.-fogott a kezébe egy adag homokot Nesh.

-Bekenem a hátad.-mondtam neki, majd a flakont a kezemben fogtam és egy kevés naptejet nyomtam a kezemre.

-Hideg lesz?-kérdezte nekem háttal Nesh.

-Nem, de jó volt nézve a vízből ahogy szenvedsz.-mondtam nevetve.

-Köszi.-mondta mérgesen, de hallottam a rejtett mosolyt a hangjában.

-Készen is vagyunk.-mondtam, miután bekentem a hátát.

-Köszönöm.-mondta, majd vissza feküdt olvasni.

Én vissza mentem a tengerbe , nem tudom, hogy pontosan mennyit voltam be egyszer csak azt láttam, hogy Nesh pakolja össze a cuccainkat. Nem tudtam mire vélni, így gyorsan oda siettem hozzá.

-Hova mész?-kérdeztem csurom vízesen.

-Megyünk, és haza.-mondta kezében a cuccokkal.

-Miért?-kérdeztem meglepve.

-Mert lesz a városban egy táncos est, és arra menni akarok.-mondta, majd elindultunk vissza a szállodánkba.

Miután vissza értünk a szállodába én azonnal elment és lezuhanyoztam, majd utánam Nesrine is elment.

-Mit veszel fel?-kérdeztem az ágyon ülve.

-Ezt.-vett elő egy piros ruhát a szekrényből, én pedig csak nyeltem egyet.

-Oké.-nem is tudtam nem rá koncentrálni.

-Hogy áll?-kérdezte miután már rajta volt a ruha.

-Tökéletes vagy.-mondtam, de ezt inkább az alakjára mintsem a ruhájára.

-Köszönöm.-mondta, én pedig gyorsan felvettem egy fehér vászon inget és egy fehér vászon nadrágot.

-Jól nézki Mr. Verdier.-mondta, én pedig mondom nem megyünk sehova mert azonnal letépem róla a ruhát.

-Ne húzogasd az oroszlán bajszát.-mondtam, ő pedig egy mosoly kíséretében az ajtóhoz sétált.

-Már annyi az idő?-kérdeztem.

-Igen.-mondta, majd elindultunk a városba.

Kézenfogva sétáltunk a városban még nem egyszer csak egy táncoló tömeg jelent meg előttünk.

-Szabad lesz egy táncra Mrs. Verdier?-kérdeztem a kezét fogva.

-Kettőre is.-mondta, majd táncolni kezdtünk.

Mondanom sem kell, hogy nem egy két ballábas feleségem van. Annyira élvezte az egész helyet, és magát a táncot, hogy egyszer csak azt vettemészre, hogy már nem is velem táncol hanem egyedül Shakirázik mellettem. Csak néztem és teljesen elvarászolt a szépsége, a tudása és úgy minden ami vele kapcsolatos, velünk kapcsolatos. Azt hiszem Toszkána jó hatással vank rám, de vajon ha vissza menyünk Toulouse milyen hátással lesz majd ránk? Minden marad így, mint most? Vagy minden olyan lesz, mint Régen? Nem tudom, de egy biztos, most boldog vagyok, boldogok vagyunk együtt.