Az éjszakát egyedül, jó magammal töltöttem. A tegnap történtek után biztos voltam benne, hogy én egy szadista állatthoz fogok feleségül menni. Gyerekkorunkban kicsit sem ilyen volt, akkor szinte kenyérre lehetett kenni. Bonheurral sokáig az ágyban feküdtünk, postosan egészen addig még Wael be nem jött a lakásba.

-Sziasztok.-köszönt hangosan.

-Csak én vagyok.-mondtam a szobából kifelé menet.

-Daniel?-kérdezte Kíváncsian.

-Azt hittem te tudod.-mondtam meglepetten.

-Nem.-rázta meg a fejét.

-Miben segíthetek?-kérdeztem a kanapé mellett állva.

-Itt a fodrász, és lassan jön a ruhád is.-mondta, majd megjelent egy férfi aki gondolom a fodrászom lesz.

-Szia! Én Marius vagyok.-nyújtotta felém a kezét.

-Én pedig Nesrine.-ráztunk kezett.

-Gyere ebbe a szobába megtudod csináni a hajamat.-vezettem egy üres szobába.

-Köszönöm, nagyon szép ez a lakás.-jegyzte meg, és hát valóban gyönyörű.

-köszönjük.-mondtam, majd leültem a székre ő pedig már neki is állt a dolgoknak.

-Mit szólnál egy konythoz amit tele tennénk virágokkal?-kérdezte.

-Az tökéletes lenne.-mondtam felé fordulva.

-Nézd! Eddig ilyen.-adott egy tükröt a kezembe, amivel könyebben megtudtam nézni a hajamat.

-Nagyon szép, tetszik.-mondtam, ő pedig tovább folytatta a munkát.

-Készen is vagyok.-mondta egy 10 perccel később.

-Köszönöm.-néztem meg a frizurámat.

-Készen is vagytok?-jött be a szobába Wael.

-Igen.-mondta Marius.

-Mehetek akkor?-kérdeztem.

-Igen, persze.-mondta a fodrász.

-Itt vannak már a ruhával is.-mondta Wael, én pedig kisétáltam a vörös hajú hölgyhöz.

-Szia kedveském.-köszönt a hölgy, és a napokkal ezelőtti találkozásunkhoz képest már csak egy ruhát tartott a kezében.

-Jó napot.-köszöntem mosolyogva.

-Oda bemehetünk?-kérdezte, én pedig bólintottam.

-A ruháimat gondolom vegyem le igaz?-kérdeztem.

-Igen, és hoztam fehér színű fehérneműket is.-mondta.

-Rendben.-mondtam és teljesen levetkőztem majd az új fehérneműket vettem magamra.

-Csinos vagy.-jegyezte meg, én pedig tökre pucérnak éreztem magamat ebben a fehérneműben.

-Köszönöm.-mosolyodtam el szerényen.

-Most pedig vegyük fel a ruhádat.-mondta majd rám adta a fehér ruhát.

-Elképesztően szép menyasszony leszel.-mondta, és láttam az arcán, hogy kicsit meghatódott.

-Köszönöm.-mondtam majd a nappaliba mentünk.

-Hűű anyám.-Wael csak ennyit mondott mikor meglátott engem.

-Köszi?!.-mondtam mosolyogva.

-Mehetünk?-kérdezte Wael.

-Mégis hova?-kérdeztem furcsán.

-Hát az esküvődre.-mondta nevetve.

-Persze.-mondtam.

Az ajtón mikor kiléptünk rosszat éreztem, nem tudom ,hogy ez az izgulásnak betehető-e de nagyon azt éreztem, hogy nem lesz kerek a dolog ma. A szüleim házához sétáltunk, mikor Bonheur elkezdett nyüszögni, és felkelett vennem.

-Vigyázz a ruhádra.-fogta a fejét mellettem Wael.

-Nem lesz semmi baja.-mondtam, majd a szüleim kertjében már elengedtem a kutyámat.

-De szép a mi kis lányunk.-mondta anyám, majd ölelésbe vonta a testemet.

-Daniel?-kérdezte az apám.

-Nem tudom, majd érkezik.-mondtam pánikolva.

A pap már réges régen itt volt, már vagy 15 perce mennie kéne az egész esküvői szertartásnak. Azonban egyszer csak, talán még időben egy hangos fékcsigorgás zavarta meg a csendet. És a kerítésen egy Daniel ugrott át pont, mint 18 éves korunkban.

A szobában ültem, és gondolkodtam, hogy én biztos akarom ezt? Biztos tönkre szeretném tenni az egyetlen személynek az életét aki még talán szeret, és én is szeretőm őt. Bár lehete a tegnapi után kérdezzük már nem ezt mondaná. Az órára néztem, és akkor láttam, hogy már vagy 5 perce megy az esküvő, vagyis mennie kéne. Gyorsan beültem az autóba, és egy kövér gázt adtam a kicsikének, ő pedig nem kérdezett csak ment. Újra az órámra pillantottam már 10 perce ment, még gyorsabban mentem majd mikor leparkoltam újra az órámat néztem, már 14 perce megy. Gyorsan átugrottam a kerítésen, és az órámra néztem csak 15 percet késtem baby.

-Itt vagy, csak nagyon volt a dugó a városban.-hazudtam.

-Időben.-mondta Nesh az oltárnál állva..

-Hölgyem és uraim akkor elkezdenénk.-mondta a pap, és a nép egyből csöndben lett.

- Daniel Verdier, megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?-kérdezte a pap.

-Igen!-feleltem.

-Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?-kérdezte a pap.

-Ígérem.-mondtam.

-Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?-kérdezte a pap, majd egy perc csönd lett.

-Elfogadom.-mondtam később.

-Nesrine Royer, megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

-Igen.-hazudta.

-Ígéred-e, hogy leendő férjedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

-Ígérem.-mondta, majd a pap felé fordult.

-Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?-kérdezte a pap.

-Igen.-mondta, majd rám nézett.

-Akkor Isten színe előtt, mától férj és felességé nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatja a menyasszonyt.-mondta a pap, én pedig fátylat felemelve homlokon csókoltam. A jelenlévők pedig ujjongani kezdtek.

-Köszönjük.-mondtam a papnak, aki nem sokkal később már távozott is.

Én leültem egy székre és csak néztem Nesht, miközben ő beszélgetett a vendégekkel.

-Merre voltál haver?-ült le mellém Wael.

-Csak dolgoztam.-hazudtam.

-Persze, akkor most az igazat.-nézett rám komolyan.

-Basztam egy kurva jót.-mondtam az arcába.

-Te teljesen hülye vagy?-kérdezte a haverom idegesen.

-Jah.-mondtam, majd hátradőltem.

-Kicsit részeg vagy.-jött oda Nesh.

-És?-kérdeztem.

-Menjünk haza.-mondta Nesh, és láttam, hogy már mindenki indul haza.

-Mehetünk.-mondtam de alig tudtam a lábamon megállni, szegény Nesh lehet kicsit nehéz leszek neki.

-Megoldom.-mondta Waelnak majd sétálni kezdtünk hárman, a harmadik a kutya volt.

-Nagyon csinos Mrs. Verdier.-mondtam, majd a ruháján keresztül a melléhez nyúltam.

-Hé, nemár.-mondta, majd elvette onnan a kezeimet.

-Azok a labdáim voltak.-mondtam szomrúan.

-Az enyémek igen.-mondta, majd a házba értünk.

-Mától osztozkodás van rajtuk.-mutattam rájuk, miközben én már a kanapén ültem.

-Most átöltözöm addig várj meg itt.-mondta, de én utána indultam amint feltudtam állni.

Ahogy szobához értem egyből láttam hogy, ő nekem háttal állt, majd észrevettem, hogy csak a szexi fehérnemű volt rajta. Oda sétáltam hozzá ő pedig, ahogy megérezte a testemet egyből megfeszült a tartása.

-Akarom magát Mrs. Verdier.-mondtam nevetve, és a melleire raktam a kezemet.

-Nem hiszem, hogy pont most kéne.-értette arra, hogy részeg vagyok.

-Vigyázni fogok rád.-mondtam.

-Tudom Daniel.-rakta a kezét az arcom, én pedig az ágyra ültettem.

-Tedd szét a labaidat.-mondtam, neki ő pedig szépen csinálta amit kértem tőle.

A lábait kezdtem csókolgatni, majd a finom részéhez értem, és ruhán keresztül kezdtem nyalni, és szívogatni azt.

-Vedd le a ruhádat.-mondtam, ő pedig le is vette magáról a textilt.

Tovább folytattam csak már a ruha nélkül. Gyorsan magamról is levettem a pólót majd a nadrágot és már csak egy alsónadrág volt rajtam. Tudom, hogy holnap megfogja bánni amit ma teszünk, de szeretem mikor elgyengül az érintéseimtől. Feljebb kezdtem dolgozni rajta, a melleit kezdtem harapdálni majd nyalogatni, utána pedig visszatértem a puncijára.

-Daniel, én elfogok menni.-mondta nyöszörögve.

-Max a farkamtól.-mondtam, és még időben abbahagytam.

-Daniel én még szűz vagyok.-mondta elpirulva.

-Rám vártál?-kérdeztem és a farkam csak feszült a kezemben.

-Igen rád.-mondta, én pedig lassan belevezettem magamat.

-Ahh.-sikított fel, hát igen lehet túl nagy vagyok ehhez a szűk puncihoz.

-Lehet kicsit fáj, de mindjárt jobb lesz.-mondtam, és megcsókoltam. Életemben először adtam valakinek csókot a szájára szex közben.

-Már jobb.-mondta, én pedig mozogni kezdtem.

-Hadd halljam a hangod Nesrine.-mondtam, és kicsit keményebben kezdtem dugni, nem kellett sokat várnom, zene volt füleimnek a hangja.

-Daniel én el..el..fog..fogok menni.-mondta, és ahogy kimondta mind a ketten elélveztünk.

Fáradtan dőltünk egymás mellé, én már akkor kijózanodtam mikor megláttam a fehernemű álltal fedett testét. És, hogy már az enyém a világ legboldogabb férfia voltam este. Bár tudtam, hogy holnap minden elölről kezdődik majd, pont ott ahol tegnap abbahagytuk.