Heyho! ❤️

Meghoztam a kövi részt. Jó olvasást nektek! Várom a véleményetek. ❤️ 😊

- Ti meg miről beszéltek? - jelent meg mellettünk a semmiből Jimin. Jinre néztem, jelezve, hogy egy szót se szóljon, mire csak egy apró, alig észrevehetőt bólintott.

- Se... Semmiről. - vágtam rá egyből.

- Mindegy is. Összepakolok, utána indulhatunk? - mosolyodott el.

- Hová is? - vontam fel szemöldököm.

- Hát meglátogatni Hobit, butus. - nevetett. Igaz is. Kiment a fejemből, hogy be akarnak mutatni egy haverjuknak. - Sietek! - szaladt el. Visszapillantottam Taera, az az inkább a hűlt helyére. Hová lett? Körbenéztem, de nem volt sehol.

- Megkeresem Taehyungot. - közöltem Jinnel szándékaimat, majd az említett keresésére indultam. Épp utolértem a suli előtt. - Taehyung! Várj már! - futottam utána. Megfeledkezett volna rólam?

- Mi az? - kérdezte unott tekintettel. Most olyan más.

- Hogy kérdezheted ezt? Én miattad jöttem el, te pedig csak így itt hagynál? - kérdeztem kétségbeesetten. - Még mindig haragszol? Figyelj! Én nem tudom mit rontottam el, de sajnálom.

- Jungkook... - szólalt volna fel, de ekkorra a többiek is megérkeztek.

- Indulhatunk? - intézte nekem a kérdést a szőkeség.

- Te biztos nem jössz velünk? - pillantott barátomra Jin. Hogy mi? Ő most tényleg nem jön? A barátainál is csak miatta akarok bevágódni, erre itt hagy. Mit tehettem ami miatt ennyire haragszik?

- Nem, de ti érezzétek jól magatokat! Otthon találkozunk. - mosolyodott el, majd elindult. Magamra hagyott két olyan személlyel, akiket alig ismerek. Remek!

- Tuti jóban lesztek majd Hobival is. Egy igazi szeretetgombóc az a srác. Mindenki arcára mosolyt csal másodperceken belül. - ecsetelgette Jimin. Nem igazán figyeltem rá. Gondolataim Tae körül forogtak. Mennyivel jobb lenne, ha ő is itt lenne.

Észre se vettem, de megérkeztünk. A hely elég menőn festett. Tele volt emberekkel. Mindenhol ízléses kis bőrfotelok.

- Foglaljatok helyet! Máris jövök! - mosolygott ránk egy srác,  majd eltűnt a tömegben.

- Na, ő volt a mi Hobink. - mutatott a távozó után Jin. - Mindjárt vége a műszakjának, és csatlakozik hozzánk. Addig is rendeljünk valamit!

Kihozták az italainkat, és Hobi is csatlakozott hozzánk. Megtudtam, hogy J Hope a beceneve, mivel reménységet ad az embereknek. Nagyjából az egész életét elmesélte, engem még sem untatott. Szimpatikus volt, és tényleg boldogságot vált ki az emberből.

Már sötét volt, amikor hazaértem. A nappaliban ment a tv. Gondolom Tae bealudt rajta. Milyen kis édes. Megpróbáltam halkan bezárni magam mögött az ajtót, de szerencsémre elejtettem a kulcscsomóm, ami ironikusan hangos csattanással esett a földre.

- Ne haragudj! Nem akartalak felébreszteni. - kértem tőle bocsánatot.

- Nincs semmi baj. - ült fel szemeit dörzsölgetve. Ilyenkor annyira édes. Bár mikor nem?

- Jó, hogy felébresztettél. Nagyon elaludtam a nyakamat. - simított az említett területre. - És így legalább elmesélheted, hogy milyen volt a délután a srácokkal. - mosolyodott el.

- Rendben. Ez esetben örülök, hogy ilyen béna voltam. - villantottam meg nyuszifogaimat, miközben helyet foglaltam mellette. - Hol is kezdjem? - gondoltam vissza a délutánra. - Ja, igen. Miután te elindultál haza a srácokkal elmentünk Hobi munkahelyére... - kezdtem bele. Alaposan elmeséltem neki mindent, amit hümmögéssel, és bólogatással figyelt.

- Na ennek örülök. - engedett el felém egy mosolyt. - Ha már ilyen jóban lettetek, tarthatnánk nálunk is a szülinapi buliját. Úgy is nemsokára esedékes, és még nem találtunk neki helyet. - vetette fel az ötletet.

- Hmm, ez egy jó ötlet. Én benne vagyok, és szívesen segítek is megszervezni. - ajánlottam fel. Imádom az ilyeneket. Lufit fújni, beszerezni a sütiket, és persze letesztelni őket. - De mikor is lenne ez pontosan?

- Mivel a szülinapja hétköznapra esik, amikor ő dolgozik, ezért arra gondoltunk a srácokkal, hogy jövőhét hétvégén rendeznénk neki egy meglepetés partit. - részletezte tervét.

- Oké. És csak kisebb baráti körben, vagy kicsivel nagyobban gondolkoztok? - kérdeztem rá.

- Igazából csak szűk baráti körre gondoltunk. De, ha gondolod, te is hívhatsz meg valakit. - válaszolta.

- Ja, nem azért kérdeztem. - pirultam el. Mégis kit hívhatnék? Aki számomra a legfontosabb, az úgy is itt lesz. - Csak szerettem volna felmérni, hány emberre számítsak. Gondoltam csinálhatnánk mi a kaját.

- Hát itt lesz Jin, Jimin, Hoseok, Irene, Nam... - kezdte el sorolni a neveket, azonban én egy bizonyos névnél leragadtam. Irene. Hát ő is jön. Esélyem sem lesz közelebb kerülni Taehoz. - Na meg még pár ember akiket még nem ismersz. Szóval nyolcas vagy kilencen leszünk. - elmélkedett.

- És kik azok, akiket nem ismerek? - remélem nem Irene barátnői, mert akkor végképp elvesztettem őt.

- Nem kell neked mindenről tudnod. Elég, ha majd akkor ismered meg őket. - rejtélyes. Vajon mit rejteget előlem? Talán a barátnőjét? Vagy... a pasiját? Nem! Kizárt, hogy meleg lenne.

Még váltottunk pár szót, majd mindketten elmentünk fürdeni, és eltettük magunkat holnapra. Kifárasztott a mai nap, így már vártam, hogy az ágyban lehessek. Itt legalább közelebb érzem őt magamhoz, még ha csak fizikailag is.

Az álom hamar elnyomott. Szemhéjaim leragadtak, és már aludtam is. Reggel halk szuszogásra lettem figyelmes. Lusta voltam kinyitni szemeimet, így csak hallgatóztam egy darabig. Kinyitottam szemeimet, s megpillantottam Tae-t, aki annyira meglepődött, hogy leesett az ágyról.

- Te most tényleg néztél alvás közben? - könyököltem az ágy szélén, hogy szemeibe tudjak nézni.

- N... Nem, nem. - dadogott. Annyira aranyos volt. Húzni akartam egy kicsit az agyát.

- Biztos? Nekem nem úgy tűnt. - ráncoltam össze homlokom, hogy ezzel is komolyságot sugározzak felé, holott majdnem elnevettem magam. Imádom amikor zavarban van.

- Hát pedig biztos lehetsz benne.

- Miben?

- Hogy nem néztelek.

- Ezt már sehogy sem tudod kimagyarázni. - nevettem el magam. Eddig bírtam. Ahogy próbálkozott tagadni, és a pirosló arca épp elég bizonyíték volt számomra. - Mindegy is. - keltem ki az ágyból, s őt is felsegítettem.

- Én szerintem megyek, és felöltözök. - indult meg az ajtó felé, kezében a cuccaival.

- Tae! - szóltam utána. - Mit szólnál, ha elmennénk ma valahová? - kérdeztem kissé bátortalanul. Eléggé úgy hangzott, mintha randira hívnám. Remélem nem érti félre.

- Nekem oké. Még úgy is kell pár dolog Hoseok bulijára.

- Oké. Akkor én is öltözök, megreggelizünk és mehetünk.

Miután elkészültünk beszálltunk a kocsiba, és elindultunk. Tae vezetett, én pedig csak ültem mellette és bámultam ki az ablakon. Ekkor a rádióhoz nyúlt, felhangosította és énekelni kezdett. Meglepett. Sohasem hallottam még énekelni. Nem hittem, hogy ilyen gyönyörű hangja van.

- Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni. - jegyeztem meg, amikor elhalkult.

- Nem szoktam kérkedni vele. - vontam meg vállát.

- Pedig megtehetnéd. Csodálatos hangod van. - dicsértem tovább.

- Dehogy is. - ellenkezett.

- Mondom, hogy így van. Ne is vitatkozzunk erről. - jelentettem ki. Leparkoltunk, s elindultunk a bevásárlóközpont felé.