Heyho! ❤️
Meghoztam az újabb részt. Jó olvasást hozzá és várom a véleményeket! ❤️

- Wow, nem hittem, hogy ilyen jóba lettetek. - pillantott telefonom kijelzőjére.

- Én sem. Igazából nem vagyunk olyan jóba. Csak bekövetett instán. Ennyi az egész. - zártam le a telefonom, s a zsebembe csúsztattam.

- Értem... - ráncolta össze szemöldökét. - Mindegy is. Most öltöznöm kell. 2 kor lesz a főpróbám. Nem akarok elkésni. - tápászkodott fel az ágyról, majd magához vette ruháit, és távozott. 

Elcsesztem. Megint. Nem tudom miért, de tudom, hogy megharagudott rám.

Kikecmeregtem az ágyból, és utána indultam. Elvégre is Jimin tegnap meghívott a főpróbára. Addig is szemmel tarthatom. 

Tisztes távolságból követtem, hogy ne vegyen észre. A sulihoz ment. Azon belül a folyosó végén lévő előadó terembe. Halkan léptem be az ajtón, ami nem csak egy egyszerű termet rejtett, hanem egy színháztermet.

Helyet foglaltam az egyik sorban, egy srác mellett, és folytattam Tae bámulását. Mindenki örömmel köszöntötte. Úgy látom elég nagy népszerűségnek örvend. De ez érthető is. A szép emberek mindig népszerűek. Én pedig nem ismerek nála szebbet.

Útja egyenesen a színpadra vezetett, ahol egy gyönyörű lány fogadta. Derékig érő, fekete haja volt, hófehér bőre, ragyogó fekete szemei, és hívogató piros ajkai. A kellőnél is közelebb ment, az én Tae-mhoz. Megölelte, majd a kezére simított. Féltékeny voltam. Tae túl tökéletes. Kötve hiszem, hogy a magamfajtát választaná, ha ott van egy olyan csinos lány is, mint az, aki mellette áll.

Kíváncsiságom azonban nem hagyott nyugodni. Érdekelt, hogy ki lehet az a lány.

- Ki az a lány Taehyung mellett? - tettem fel a kérdést a mellettem ülő ismeretlen fiúnak.

- Irene. Az egyik legjobb színész a csoportban. Emellett nagyon közel állnak egymáshoz. - válaszolta. - Új vagy itt? Még nem láttalak. Én Kim Seok Jin vagyok, de szólíts csak nyugodtan Jinnek.

- Jungkook. - mutatkoztam be én is. Szóval Irene? És közel állnak egymáshoz. Sejthettem volna, hogy már van valakije.

- Jeon Jungkook? - kerekedtek ki szemei. - Taehyung gyerekkori barátja?

- Igen. Én lennék. - húztam el a szám. Ezek szerint itt már mindenki hallott rólam. Csak én nem ismerek senkit.

- Ez esetben üdv nálunk! Minden bizonnyal sokat fogunk találkozni. Elég sok időt szoktunk együtt tölteni. - pillantott a színpadon ácsorgó fiúra.

- Ezek szerint te is egy közeli barátja vagy?

- Mondhatni. Afféle "bölcs báty" szerepét töltöm be. - nevetett. A nevetése kifejezetten vicces volt. Akár egy ablaktörlő. Nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Sajnos ezzel sikeresen magunkra vontuk a figyelmet.

- Jungkook? - pillantott rám meglepetten Tae. - Hogy kerülsz ide? - mielőtt még bármit is mondhattam volna, Jimin jelent meg a semmiből.

- Hát eljöttél? Annyira örülök neki. - sietett oda hozzám, majd ölelésbe vont. Tekintetemmel még mindig Taehyungot figyeltem, aki egy sóhajtást követően visszafordult a lány felé.

- Inkább kezdjük! - dörmögte.

- Látom sikeresen megismerkedtél Jinnel is. - pillantott a mellettem ülőre. - Ez remek! Próba után elmehetnénk együtt valahova. Mondjuk sütizni, vagy meginni valamit. Bemutatnánk Hobinak is. Sajnos ő most dolgozik, ezért nem tudott eljönni. - hadarta el a rengeteg információt a szőkeség. - Most azonban megyek, mert ebben a részben én is szereplek. - rohant el.

- Mindig ennyire buzgó mócsing? - sóhajtottam fel. Továbbra sem szimpatizáltam ezzel a fiúval.

- Általában. - bólintott Jin. - De most még inkább, mint szokott. Szerintem bejössz neki.

- Hogy én? Miből gondolod ezt? - kérdeztem meglepetten. Igazából valahol sejtettem, hogy meleg. Azt azonban nem, hogy pont én jöjjek be neki.

- Abból ahogy viselkedik veled. - adta a rövid, ugyanakkor egyszerű választ.

- Én azt hittem Taehyungba szerelmes. - sóhajtottam fel. Kissé megnyugtat a tény, hogy nem akarja tőlem elvenni életem szerelmét, az azonban nem, hogy belém esett. Most mégis mit csináljak?

- Régen így is volt. Kb. 4 éve ismerkedtek meg egy sulis buliban. Jiminnek akkoriban bejött Tae, de nem mert lépni. A bulin azonban többet ivott a kelleténél, és lekapta. Aztán sokáig nem lehetett tudni mi van kettejük közt. Mára azonban kizárólag csak barátok. - emlékezett vissza a múltra.

- Ezek szerint Tae is meleg? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést. Talán van még remény. Még viszonozhatja érzéseimet.

- Ezt így nem jelenteném ki. - rázta meg a fejét. - Igazából rengetegen odavannak érte, és még többen vannak azok, akik randira hívták, azonban ő mindenkit visszautasít. Arra gyanakszom, hogy van valakije, de erről sosem beszél.

- Értem... - hajtottam le a fejem, kissé csalódottan. Miért is reménykedtem? Túl szép lett volna. 

- Ne keseredj úgy el! Ilyen helyes pofival hamar találsz valakit, aki elfelejteti veled Tae-t. - tette kezét combomra.

- Hogy? - kaptam felé tekintetem. Hogy jött rá ennyire gyorsan? - Honnan tudod, hogy...?

- Hogy bele vagy esve? - nevetett. - Abból ahogy ránézel. Ahogy beszélsz róla.

- Ezt nem mondhatod el senkinek! Senki sem tudhatja meg, hogy meleg vagyok. Azt meg végképp nem, hogy pont belé vagyok szerelmes. - hajoltam hozzá közelebb, hogy csak ő hallja szavaimat. Nem akartam, hogy esetleg valaki olyan is megtudja, akinek semmi köze hozzá.

- Ebben semmi szégyellni való nincs. Taehyung tényleg iszonyat vonzó srác. Ha pár évvel fiatalabb lennék, még én is bepróbálkoznék nála. - bámulta újból beszélgetésünk alanyát, majd visszafordult hozzám. - De ne aggódj! Tőlem senki nem tudja meg.

- Köszönöm. - lélegeztem fel. Rajta kívül csak Yoongi, és Namjoon tudja. És ez épp elég is.

- És mióta? - mosolyodott el. Most az igazat kellene mondanom? De akkor kinevetne. Hisz annyi éve bele vagyok esve valakibe, aki sohasem fogja viszonozni érzéseimet. Valamiért mégis úgy éreztem, hogy bízhatok benne, így őszintén válaszoltam.

- Már egészen kicsi korom óta. Mint azt már tudod, gyerekkori barátok vagyunk. Én már akkor belé voltam esve, és hiába költöztem a világ másik végére, nem tudtam ennyi év múlva sem elfelejteni. Jobban szeretem őt, mint valaha. - adtam ki magamból mindent, mi már oly régóta nyomta a szívem.

- Ez esetben segítek neked! Valahogy kiderítjük, hogy lenne- e esélyed nála. - borzolta össze hajam. - Egész szép párt alkotnátok.

- Komolyan gondolod? - nyíltak nagyra szemeim.

- Ha tényleg úgy van, ahogy mondtad, akkor te tényleg szereted őt. Szóval megérdemled a szerelmét. - ez a fiú tényleg olyan, akár egy báty. Már most hálás vagyok neki.

- Ti meg miről beszéltek?