Heyho! ❤️
Meghoztam a kövi részt. Várom a véleményeket🥰❤️

- Nem lesz baj. Mindketten megférnek a szobámban. Majd én megbékítem őket. - válaszolta mosolyogva Taehyung. Várjunk! Hogy értette azt, hogy hárman egy szobában? Egy szobában leszek vele? De hisz csak egy ágy van... Végem

Yoongi látszólag nagyon jól szórakozott rajtam. Valamilyen szinten én is örültem ennek, hisz a közelében lehetek. De ugyanakkor aggasztott is a dolog. Mi lesz, ha véletlenül rámászok? Akkor mindenre rá fog jönni. Undorodni fog tőlem, és újra elveszítem. Ez nem történhet meg ismét.

- Ne haragudjatok srácok, de le kell tennem. - ásított a vonal másik végén bátyám. - Megígértem Namjoonnak, hogy segítek neki a leckéjében.

- De hát Namjoon egy zseni. Nem szorul segítségre. Csak aludni akarsz, amíg tanul. - ráncoltam össze szemöldököm.

- Csapatmunka. Ő tanul, én pedig csendben elfoglalom magam, hogy ne zavarjam. - rántotta meg vállát. - Szóval sziasztok! - azzal ki is nyomott minket. Tae a videóchet alatt, egészen közel került hozzám. Már már a karjaimban feküdt. Éreztem illatát, melegségét, és bársonyosan puha bőrét. 

- Van kedved sétálni? - húzódott távolabb tőlem, hogy szemembe tudjon nézni. - El kéne vinni Yeontant mozogni.

- Elmehetünk. Úgy is rég jártam már a városban. A céget is megmutathatnád. - keltem fel a kanapéról. - Rendbe szedem magam, és mehetünk is. - siettem fel a lépcsőn. Magamra kaptam egy fekete, térden szaggatott farmert, s előkutattam egy fehér pólót. Épp átvenni készültem, amikor betoppant Taehyung.

- Nem láttad a... ? - torpant meg az ajtóban. Az arca másodpercek alatt váltott tűzpirosra, miközben csillogó szemeit végigfuttatta rajtam, majd a földet kezdte el bámulni. - Nem... Nem láttad a pulcsimat? Szürke.

- Erre gondolsz? - nyújtottam felé azt a darabot, amit az érkezésemkor is viselt.

- Igen... Köszönöm. - kapta ki kezemből, és már el is tűnt. Mégis mi volt ez? Zavarba jött volna tőlem? Arcomra akaratlanul is egy mosoly ült ki.

Lesiettem a nappaliba, ahol már az útra kész Tae, és az izgatott Yeontan vártak. Magamra kaptam a cipőmet, s elindultunk. Oda felé úton egy szót sem szólt. Arca még mindig pirosban pompázott. Szemeivel a járda macskaköveit tanulmányozta.

- Valami baj van? Olyan szótlan vagy. - törtem meg a köztünk lévő csendet.

- Nincs. - válaszolta szűkszavúan. - Nézd! Ott egy fagyi árus! Együnk egyet! - futott oda az említetthez. - Egy vaníliát szeretnék, és egyet papírpohárba. - pillantott le a lábánál hűségesen várakozó szőrpamacsra.

- Nekem egy pisztáciás lesz. - fordultam ezúttal én a nő felé.

Miután megkaptuk a fagyikat, átsétáltunk a szemben lévő parkba. A járda mentén magas, és terebélyes fák álltak, a pázsit tele volt bokrokkal és virágokkal, közepén egy aprócska tóval. El is felejtettem milyen gyönyörű Szöul.

Az egyik padhoz sétáltunk. Yeontan miután végzett a saját gombócával, boldogan szaladt be a fák közé. Élvezi a kint létet. A szabadságot.

- Tudod... Jó, hogy újra itt vagy. - törte meg a csendet ezúttal Taehyung. - Amikor elköltöztél, nagyon szomorú voltam. Elvesztettem a legjobb barátomat, és egyben egy részt saját magamból is. Nem értettem miért kellett a világ másik végére költöznötök. Az első pár hét nehéz volt nélküled, de anya megnyugtatott. Azt mondta, hogy attól még lehetünk barátok, hogy nem laksz itt. - nevetett fel szomorkásan. - Többször próbáltalak keresni, de sohasem értelek el. Szinte minden nap gondoltam rád. Arra, hogy mit ronthattam el, amiért itt hagytál. - itt szünetet tartott. Szemeiben könnycseppek gyülekeztek. Legszívesebben megölelném. Elmondanám neki, mennyire is szeretem, és hogy a gyengeségem miatt nem voltam képes válaszolni neki. - Már nem szerettél? Nem tekintettél rám legjobb barátként, vagy miért? Miért nem válaszoltál? - pillantott rám könnyes szemekkel.

Nem akarom így látni. Nem akarom, hogy szomorú legyen. Főleg azt nem, hogy miattam. Már épp szólásra nyitottam volna a szám, amikor megállt előttünk egy fiú. Szőke haja szemébe lógott, de látszólag ez őt cseppet sem zavarta. Nem volt túlzottan magas. Max akkora lehet mint Yoongi. Még sohasem láttam, ezért meglepetten fürkésztem arcát.

- Tae? - szólalt meg végül, mire az említett is egyből felé kapta tekintetét. - Láttam Yeontant, szóval gondoltam megkereslek. Te biztos Jungkook vagy. Tae mesélte, hogy ma érkezel.

- Öhm... - néztem továbbra is értetlenül.

- Jungkook, bemutatom neked Jimint. - állt fel Taehyung, hatalmas kezeivel pedig a szőkeség felé mutatott. 

- Hali. - biccentettem fejemmel. Nem tűnt túlzottan idősnek. Minden bizonnyal fiatalabb tőlem. És semmiképp sem tűnik macskának, vagy éppen kutyának. Akkor meg mégis ki lehet?

- Örülök, hogy végre megismerhetlek. TaeTae nagyon be volt zsongva, amikor megtudta, hogy jössz. - karolta át nevetve az említettet. -  Bár az előtt is rengeteget mesélt rólad.

- Köszönöm Jimin. Ennyi elég lesz. - csitította el a szó fosót.
-Jó, bocsi! De tényleg örülök, hogy megismerhetem Tae egyik régi barátját. - mosolygott továbbra is. - Ne aggódj! Megosztozhatunk rajta. - kacsintott rám. Legszívesebben megfojtottam volna kijelentése miatt. De az én drága angyalkám miatt muszáj volt visszafognom magam, így csak elmosolyodtam.
- Lassan indulnunk kellene! Még meg kell mutatnod hol van a cég! - próbáltam meg valahogy lerázni Jimint. De ez a tervem befuccsolt.
- Miféle céget? Hova is szeretnél felvételizni?
- A BigHithez. Az a legkézenfekvőbb számomra. - válaszoltam szűkszavúan. Tényleg semmi kedvem nem volt ehhez a sráchoz. Túlságosan is nyomul Taehyungra. Ő pedig még hagyja is.
- Elkísérlek titeket. Közel lakom. - jelentette ki. Tae visszahívta Yeontant, én pedig egy lemondó sóhajtással követtem őket. A cég a parktól sem volt messze. Szerencsémre hamar odaértünk. Az útvonal nem volt bonyolult. Könnyen megjegyeztem, és remélhetőleg nem fogok eltévedni.
- És idolnak, vagy modellnek jelentkezel? - fordult érdeklődve félem.
- Idolnak. Nem hiszem, hogy jó modell  lennék. - rántottam meg a vállam.
- Pedig szerintem nagyon helyes vagy. Simán lehetnél modell is. Akár csak Taehyung. - pillantott az említett felé.
-Te modellkedsz? - néztem rá hatalmas szemekkel. Persze érthető lenne, hisz gyönyörű.
- Nem. Én nem. Nem vagyok egy modell alkat. - motyogta.
- Még, hogy nem? - kérdezte felháborodottan Jimin. - Küldtek neki egy felkérést, hogy modellkedjen, de visszautasította. - magyarázkodott nekem idegesen. - Annyira kishitű vagy! - fordult vissza az említetthez.
- Jiminnek igaza van. El kellene fogadnod. Akkor járhatnánk együtt. - próbáltam meggyőzni.
- Felejtsd el! Szó sem lehet róla! Most pedig induljunk! Yeontant meg kell etetni. - ragadta meg a csuklóm, majd köszönés nélkül otthagytuk a srácot.
- Hé! Lassíts már! - trappoltam utána, figyelve hogy ne essek hasra. Most mégis mi baja lehet? Én próbáltam kedves lenni. Nem tehetek róla, hogy nem szimpi a srác. - Még csak nem is köszöntél neki.
- És az téged miért zavar? - kérdezte mérgesen.